„A szeretet keresi, és teremti az ünnepeket”
Szöveg: Szűcs László | 2010. december 25. 7:03Karácsony a keresztény világ egyik legfontosabb ünnepe, amikor a hívő emberek Jézus Krisztus születésére emlékeznek. Habár a karácsonyt a nyugati keresztények december 25-én ünneplik, az nyilvánvaló, hogy Jézus nem ezen a napon született. Az ünnep kialakulásának történetét, a honvedelem.hu kérésére, dr. Hankovszky Béla őrnagy, a Katolikus Tábori Püspökség kiemelt tábori lelkésze foglalta össze.
Karácsony ünnepének gyökerei nagyon mélyre és messzire nyúlnak vissza, annak ellenére, hogy mostani formáját viszonylag későn, csak a 4. században nyerte el, amikor a kereszténység államvallás lett a Római Birodalomban – tudtuk meg a tábori lelkésztől, aki elmondta azt is, hogy a
karácsony szó a szláv nyelvekben napfordulót jelent, és innen került át a
magyar nyelvbe, és arra utal, hogy az ünnep a téli napfordulóhoz kötődik.
A keresztények eredetileg január 6-át, egy egyiptomi pogány ünnepet, a Nílus termékennyé válásának ünnepét „keresztelték meg", s ekkor kezdték el ünnepelni Krisztus földre lépését, azaz epifániáját, magyarul: kinyilvánulását.
Később Nagy Konstantin császár – aki megpróbálta a napkultuszt egyesíteni a kereszténységgel, s ennek érdekében Napisten szobrát önmagáról mintázta meg – egy újabb pogány ünnepet, a december 24-ről 25-re virradó éjszakát tette meg Jézus születésnapjává, ugyanis a pogány kultuszokban, a téli napfordulóhoz kötődően ünnepelték a „legyőzhetetlen napot", a „sol invictust".
A december 25. és vízkereszt közötti 12 napot az elkövetkező 12 hónap előképének tekintették, ami viszont összefüggött a teremtés újévi megismétlésének gondolatával – tette hozzá a tábori lelkész, akitől megtudtuk azt is, hogy egészen az 5. századig Szűz Máriát nem is nagyon ábrázolták a Jézus születését bemutató képeken. Az ebben a korban készült szarkofág faragványok és festmények legfontosabb motívuma a jászol volt, a másik központi elemnek pedig egy ökör és egy szamár számított.
E két állat a pogányság és a zsidóság Krisztusra találását fejezi ki egy ószövetségi idézet nyomán: „Az ökör megismeri gazdáját, és a szamár urának jászlát, Izrael azonban nem ismer engem, népem nem ért meg" (Iz1,3) – mondta Hankovszky őrnagy.
Szűz Máriáról az 5. században mondták ki, hogy Istenszülő volt, s ezután jelent meg ő is a Jézus születését ábrázoló képeken. Később, a reneszánsz idején pedig megjelent egy új ábrázolás is – hangsúlyozta a tábori lelkész, s ez az a kép, amit már a mai kor embere is karácsonyi képként ismer. Az ábrázolásban a Kisjézus a földön fekszik („Ezzel is kifejezve, hogy mi mindannyian az anyaföld gyermekei vagyunk" – mondta az atya), mellette Mária térdel, mögöttük antik romok vannak, József pedig gyertyával a kezében áll, holott nappali világosság van.
„Az ábrázolás egy középkori misztikus látomására vezethető vissza, amely bár teljesen eltér a bibliai történettől, vallástörténetileg érdekes, s a mai napig ez jelenik meg a Megváltó születésének ábrázolásaként" – mesélte a tábori lelkész, majd arról beszélt, hogy az elmúlt évszázadokban a vallástudomány már kiderítette, Jézus születése nem eshetett a téli hónapokra. Már csak azért sem, mert a Biblia szerint Krisztus születésekor a pásztorok legeltettek, márpedig Palesztinában csak tavasztól őszig hajtják ki a nyájakat a legelőkre. Ma már annyit tudni lehet, hogy Jézus valószínűleg az Kr.e. 7–6. körül született. Egyébként – tette hozzá Hankovszky őrnagy – valójában nem is lényeges, hogy mikor született a Megváltó, hiszen jól tudjuk, hogy még a 20. század elején sem jegyezték meg sokszor a gyermek születésének napját. Csak az számított, hogy mikor keresztelték meg.
A Katolikus Tábori Püspökség kiemelt tábori lelkészétől megtudtuk a római katolikus egyházban az elmúlt évszázadokban egyre nagyobb hangsúlyt kapott Jézus születése – azaz a Karácsony megünneplése – bár a keresztények számára eredetileg a legfontosabb ünnep a Megváltó Feltámadása volt.
Annak ellenére, hogy a karácsony egy tradicionális keresztény ünnep, sok nem-keresztény ember is megünnepli világszerte a szeretet ünnepeként. A modern és népszerű ünneppel együtt jár az ajándékozás, a karácsonyi zene, a különböző mintázatú üdvözlőlapok küldése, templomi ünneplések, karácsonyi ebéd és ünnepi hangulatú tárgyakkal való díszítés, mint például karácsonyfa állítás, karácsonyi égők, girlandok, fagyöngyök és krisztustövisek elhelyezése. Vigyázni kell, hogy az ünnep modern kulisszái között el ne vesszen az ünnep igazi jelentése és mélysége – mondta dr. Hankovszky Béla őrnagy.
