Ugrás a tartalomhozUgrás a menüpontokhozUgrás a lábléchez

A tatai „hangos víz”

Szöveg: honvedelem.hu |  2008. augusztus 26. 20:00

Vízlövés. Sokan el sem tudják képzelni, mi lehet ez. Nos, a kifejezés a nagy tűzerejű fegyverek bevizsgálásának, próbájának egy módját takarja. A tatai MH 25. Klapka György Lövészdandár harcitámogató zászlóaljának tüzér katonái augusztus utolsó hetében is így vizsgálták a rendszeresített D-20-as lövegeiket. Azaz vízlövésektől volt hangos az alakulat szomódi lőtere…

1595879458
A 152 mm-es ágyútarackot a tüzelés pillanatában iszonyú erőhatások érik, és ezeknek az erőknek a fegyverre gyakorolt hatását érik el a vízlövéssel, biztosítva az eszköz tűzkiváltás közbeni vizsgálatának lehetőségét.
De nézzük meg részletesebben, hogyan is működik a Klapka-dandár legnagyobb tűzerejű fegyvere.

A több, mint öt és fél tonnás, tizenhét kilométernél is nagyobb maximális lőtávolságú ágyútarack 44 kilogrammos gránátot képes a célba juttatni.
A fegyver tűzkész állapotba hozását és irányzását követően a kezelőszemélyzet nyitja az ékzárat és behelyezi a gránátot – katonai „szakzsargonnal" szólva a malacot – a huzagolt csőbe. Ezt követi a töltettel ellátott hüvely behelyezése, melyet töltőfával tolnak a helyére.

Az ékzár záródása után a fegyver kész a tüzelésre. Mivel az ágyútarack félautomata rendszerű, az ékzárat csak az első lövés előtt kell nyitni, a további lövéseknél a cső hátrasiklása nyitja ki.
A folyamat a vízlövés esetén is hasonló, de ennél a technológiánál minden különleges.

Különleges maga a löveg is, ugyanis a csőszájféket a vízlövésnél el kell távolítani, nehogy a kirobbanó víz leszakítsa a több, mint kilencven kilogrammos acélt.
Különleges a töltet is, melyből az egytől négyig számozott változatok különböző erőhatásoknak teszik ki a csövet, a folyadékféket, a léghelyretoló szerkezetet és az ágyútarack többi szerkezeti elemét.
De legkülönösebb talán maga a lövedék, ami nem más, mint színtiszta víz.

A tüzérek a gránát tömegének megfelelően negyvennégy liternyit töltöttek a hungarocell dugóval lezárt csőbe, majd a legerősebb, 4-es számú töltetet helyezték a töltényűrbe. Ez a módszer a legnagyobb terhelésnek teszi ki a fegyvert, ami csak egy tűzfeladat végrehajtása során érheti.
Ritka látvány, amikor a lövés pillanatában a tűz és a víz egy pillanatra találkozik.
A tatai tüzérek a folyamatot minden lövegnél négyszer ismételték meg, hiszen a kiváló szintű feladatvégrehajtáshoz nem csak a kezelőszemélyzet magas szintű képzettsége szükséges elengedhetetlenül, hanem a fegyverek kiváló műszaki állapota is.

További képek:

1595879458
1595879458
1595879458

Kép és szöveg: Pogrányi Zoltán