A vasfüggöny – még nem omlott le teljesen?

Vérfürdő is lehetett volna. Elég lett volna egy túlfűtött komiszár, aki Csausescu ajánlásait szándékozik követni, és akkor Európa közepén új borzalmas események szemtanúivá válhattunk volna. 20 évvel ezelőtt, azonban szerencsénk volt: Közép-Európában az emberiség történelemének legnagyobb katonai csoportosításai álltak egymással szemben. Mindemellett az emberek szemei előtt folyamatosan ott lebegtek a kapitalista osztályellenség sikeres piacgazdaságai, amelyek az NDK határának halálsávján átnézve láthattak a nyugati televíziókban, vagy hallhattak ezekről a magyarországi, lengyelországi, vagy a balkáni államok utazóinak személyes elbeszéléseiből.
A globális helyzet észak-koreai megoldás helyett egy Gorbacsovot adott nekünk, aki bedobta a játékba a német kártyát. Az USA adminisztrációja fedezte a vonakodó bonni kormányt, a magyarok rövid úton átvágták az osztrák határ mentén a vasfüggönyt.

A képek, amelyeken egy nyugati külügyminiszter reál szocialista hivatali kollégájával átvágja a szögesdrótot a történelemkönyvek részeivé váltak, és Alois Mockot és Horn Gyulát világsztárrá tették. Az NDK szó szerint kifutott, mivel polgárai immár Magyarországon át Ausztriába és a szabadságba távozhattak, Berlinben november 9-én leomlott az „antifasiszta antifasiszta védelmi fal", ahogyan a halálos falat a rezsim zsargonjában emlegették.

A többi sikertörténet: a közép-európai és a balti államok függetlensége, a szovjet csapatok kivonása, NATO-csatlakozás és kibékülés Oroszországgal az új együttműködési módokkal, majd EU-csatlakozás. Erre a folyamatra csak a balkáni vérfürdők, beleértve az ENSZ-védett övezetében elkövetett srebrenicai tömeggyilkosságot is vetettek árnyékot.

A jövő héten határoz a NATO új főtitkáráról, aki a katonai főparancsnok ellensúlyaként hagyományosan nem az USA-ból érkezik. A favorit a dán Anders Fogh Rasmussen, az eddigi Bush-adminisztráció szoros szövetségese. A további komoly jelöltek az USA klasszikus szövetséges államaiból jönnek, mindenek előtt Lengyelországból, Kanadából és Norvégiából.
Ezúttal azonban szóba jön még a bolgár külügyminiszter, sőt egy szomszédunk is, Szekeres Imre magyar védelmi miniszter. Az ő profilja, az összes többi jelölthöz hasonlóan a külpolitikai professzionalitás. Amennyiben a NATO a magyar jelölt mellett döntetne, úgy jelképesen is le lenne zárva a két évtizedes mű: Szekeres Horn Gyulának, annak a reál szocialista miniszternek volt a közeli munkatársa, aki annak idején a drótvágóval a vasfüggönyhöz merészkedett…

Rüdiger Stix a Bécsi Tartományi Parlament ordoliberális disszidens frakciójának volt a vezetője, és védelemgazdaságot tanít Budapesten és Bécsben.

2009. március 31-i, keddi, nyomtatott kiadás.

Az írás ide kattintva olvasható.