A világháború egyik legvéresebb ostroma volt a budapesti

Szöveg: Draveczki-Ury Ádám | 2012. február 13. 9:26

Hatvanhét esztendővel ezelőtt, 1945. február 13-án fejeződött be Budapest ostroma: a főváros ekkor került teljes egészében szovjet ellenőrzés alá. Két nappal korábban történt a német és magyar erők hírhedt kitörési kísérlete a Várból, amely totális kudarcnak bizonyult.

Az előrenyomuló Vörös Hadsereg 1944. december 24-én hatolt be Budára: habár a védők keményen ellenálltak, igazából nem volt kérdéses, mi lesz hosszabb távon a harcok kifutása. Az első harcok a Városmajornál, a Várhegytől néhány kilométerre alakultak ki. A városban karácsonykor leállt a villamosforgalom, és innentől fogva a közszolgáltatások is akadozni kezdtek, habár ezen a téren január elejéig még nem jelentkezett tartós kimaradás. A városon kívül felhalmozott élelmiszerkészletek azonban már karácsonykor a szovjetek kezére kerültek.

Nem készültek fel megfelelően

Ekkorra minden illetékes előtt nyilvánvalóvá vált, hogy Budapest nem készült fel megfelelően az ostromra. Ennek egyik oka az volt, hogy a politikai-katonai vezetés egészen az ősz közepéig nem vette igazán komolyan a főváros elleni szovjet támadás esélyét. „Budapest tartását csak abból a szempontból tartanám szükségesnek, ha erről a területről offenzív hadműveletek fognak kiindulni. Ha ezt nem akarják, akkor Budapest kiürítését feltétlen végre kell hajtani…", mondta Szálasi Ferenc még november elején is. Sokan előzetesen abban bíztak, hogy a frontok megmerevednek a Kárpátoknál, vagy abban, hogy mire a Vörös Hadsereg elérné a várost, megszületik a tűzszüneti megállapodás. Mire rádöbbentek, hogy illúzió magukat ilyen hitbe ringatni, már késő volt. (Számos egyházi vezető, így például Mindszenty József egyébként Budapest és a Dunántúl harc nélküli feladását szorgalmazták.) Annak, hogy végül mindenáron fegyveres védelem mellett döntöttek, nem kis szerepe volt a német vezetés – és személyesen Adolf Hitler – részéről érkező nyomásnak: a Führer november 23-án erőddé nyilvánította Budapestet. Innentől kezdve nem volt visszaút. Magyar részről vitéz Hindy Iván altábornagy, az I. hadtest parancsnoka lett a főváros katonai biztosa.

Érdekesség, hogy a nem hátráló németekkel szemben a szovjetek előzetesen nem akartak mindenáron öldöklő küzdelembe bonyolódni Budapestnél: Joszif Visszarionovics Sztálin és köre pontosan tudta, hogy egy esetleges katonai megoldás öldöklő és véres lenne, így egészen a kiugrási kísérlet sikertelenségéig és az októberi nyilas hatalomátvételig nem is számoltak igazán komolyan ezzel az opcióval. Szálasiék hatalomba kerülését követően azonban ezen a téren sem merültek fel további kérdések.

A harcok január elején terjedtek át Pestre, és egészen január 18-ig tartottak, amikor is a kiszorított német és magyar erők a Lánchidat és az Erzsébet hidat is felrobbantották. Pesten innentől kezdve befejeződtek a harcok, a küzdelmek súlypontja áttevődött Budára, ám némi szünettel: mivel a Budapest felmentésére irányuló Konrád-kísérlet visszaverése egészen a hónap végéig húzódott, a 2. és 3. Ukrán Front erői csupán január 27-én lendültek ismét teljes erővel támadásba. A küzdelem valóban véresnek és öldöklőnek bizonyult: gyakorlatilag utcáról utcára haladtak előre, és február elejére a Várban kerítettek be mintegy 45 ezer német és magyar katonát.

1945. február 11-én Karl Pfeffer-Wildenbruch SS-tábornok vezetésével utóbbiak kitörtek állásaikból, hogy a Széll Kálmán tér irányából átverekedjék magukat a szovjet erőkön, és elérjék a Pilisben húzódó német-magyar vonalakat.

A német hadvezetés nem támogatta az akciót, Hitler több ízben is megtiltott bármilyen hasonló kísérletet, ami egyébként eleve kudarcra ítéltetett: a benne részt vevő katonák többsége meghalt vagy fogságba esett. Jellemző adat, hogy a saját csapatokat mindössze 785 katona érte el.

A totális sikertelenségben szerepet játszott, hogy a 2. Ukrán Frontot vezető Rogyion Malinovszkij máig tisztázatlan módon előre értesült a szerveződő kísérletről. Február 13-ára a teljes magyar főváros szovjet ellenőrzés alá került, Budapest ostroma befejeződött.

Romokká lőtt főváros

Budapest ostroma Sztálingrád és Leningrád bevétele után a második világháború leghosszabb ostroma volt, az ehhez mérhető következményekkel. A harci cselekményekben körülbelül 25 ezer civil személy vesztette életét és több mint 50 ezren sebesültek meg. A főváros épületeinek csaknem egyharmada megsemmisült vagy megrongálódott, köztük olyan jelképnek számító épületek, mint a Vár, a Vigadó, az Operaház, a Zeneakadémia és a Nemzeti Színház, nem is beszélve a Duna-hidakról, amelyek közül egy sem vészelte át a harcokat.

Ami a hadseregek veszteségeit illeti, a szovjetek mintegy 80 ezer, a német-magyar erők körülbelül 100 ezer embert veszítettek.

Fotó: Archív

Címkékgyakorlat karácsony második világháború

Ha érdekelnek a Magyar Honvédség hírei, iratkozz fel hírlevelünkre!