Akár ketté is szakadhat Kirgizisztán

Véres összecsapások robbantak ki az elmúlt hét közepén Kirgizisztán déli területein, a kirgizek és a jelentős számú kisebbséget alkotó üzbégek között. A legsúlyosabb helyzet az ország második legnagyobb városában, Osban és környékén alakult ki, ahol a főleg fiatalokból álló bandák már számos épületet is felgyújtottak. Az összecsapások következtében megindult a menekültáradat a szomszédos Üzbegisztán felé, néhány nap alatt több, mint ötvenezer ember lépte át a határt. Ezek után, hétfőn délután az üzbég miniszterelnök-helyettes Abdullah Aripov bejelentette: Üzbegisztán lezárja a kirgiz határokat.

A csütörtök óta tartó harcokban, a hivatalos jelentések szerint, eddig csaknem százhetvenen haltak meg, a sebesültek száma pedig megközelíti az ezerhétszázat. Az ENSZ Biztonsági Tanácsa nyilatkozatban ítélte el az etnikai zavargásokat, s a vérontás azonnali beszüntetésére, a törvényes rend helyreállítására és a nyugalomra szólított fel. A kirgiz vezetés szerint a viszályt a nemrég elűzött elnök szítja, az üzbégek ugyanakkor azt állítják, hogy tervszerű népirtás folyik, a biskeki kormány ugyanis meg akar szabadulni az üzbég kisebbségtől.

A térség destabilizálása a cél

Sz. Bíró Zoltán hozzátette: úgy véli, a hatalomból eltávolított Bakijevnek, illetve családjának – akik közül korábban nagyon sokan jelentős közhatalmi funkciókat töltöttek be, és az ország pénzügyi forrásait saját felügyeletük alá vonták – anyagi lehetőségeiket mozgósítva, sikerült valamilyen módon etnikai konfliktust szítania az ország déli részén, azokon a területeken, ahol elég jelentős számú, mintegy 700-800 ezer főt kitevő üzbég kisebbség él. Ellentétben az ország északi részével, ahol a kirgizek mellett főként oroszok laknak.

A Budapesti Corvinus Egyetem adjunktusa emlékeztetett rá, hogy ezen a területen nem ez az első komoly összecsapás: 1990. nyarán, a széteső Szovjetunió egyik legvéresebb konfliktusára éppen Os környékén került sor. A harcok akkor is néhány napig tartottak, következtükben pedig – a hivatalos adatok szerint – több, mint száz ember halt meg.

– Az akkori Szovjetunióban mindez ez sokkoló volt, hiszen ilyen súlyú, néhány nap alatt lezajlott és ennyi áldozatot követelő véres ütközetre sehol addig máshol és máskor nem került sor. Pedig a késői Szovjetunió „büszke" lehetett a konfliktusok sorára – mondta Sz. Bíró Zoltán, aki szerint a mostani, háttérből irányított etnikai zavargások fő célja, hogy destabilizálják a térség helyzetét és megnehezítsék az ideiglenes kormány működését Kirgizisztán déli területen. Mindezzel ezt a képet erősítik, hogy a Roza Otunbajeva vezette ideiglenes kormány nem ura a helyzetnek, nem tudja politikai felügyelet alá vonni az ország egészét. Ráadásul e rendkívül bizonytalan politikai helyzetben a jövendő alkotmányról döntő referendum is politikailag értelmetlen eseménnyé válik.

Az Oroszország-szakértő szerint a tűzparancs kiadása és a tartalékosok behívása nem jó egyetlen kormány számára sem, mert ezzel csak az válik nyilvánvalóvá, hogy az ország vezetése nem tudja a társadalmi békét fenntartani és az emberek biztonságát garantálni. Ennek ellenére szükség volt erre a lépésre, mert a kialakult helyzetet nem lehetett másképpen kezelni.

Vonzó perspektíva Üzbegisztánnak?

Arra a kérdésre válaszolva, hogy a harcok átterjedhetnek-e az ország más területre is, Sz. Bíró Zoltán elmondta: ennek meglehetősen kicsi az esélye, hiszen Kirgizisztán északi részein nem él üzbég kisebbség. Ráadásul az országot – amely hazánknál kétszer nagyobb területen fekszik – négy-ötezer méter magas hegyek veszik körül, amelyek között mindössze két völgy terül el. Az északi terület központját, az ország fővárosát, Biskeket, illetve a déli régió központját Ost is mindössze egyetlen út köti össze, így az országot logisztikailag is nehéz egyben tartani.

Sz. Bíró Zoltán hozzátette: ha mindez bekövetkezik, akkor a déli területen nagyon sok minden megtörténhet. Ebben az esetben az lehet a legfontosabb kérdés, hogy Üzbegisztán mennyire marad távol a konfliktustól? Az üzbég elnök áprilisban, és most is szinte azonnal lezáratta a közös határt, sőt többször is megerősítette, ami Kirgizisztánban történik, az az ország belügye. Persze azt senki nem tudja, hogy ez a helyzet meddig marad fenn? Mikor jön el az az idő, amikor a politikailag nem ellenőrzött déli területek már „vonzó perspektívát" jelentenek az üzbégeknek, és kiterjesztik erre a régióra is befolyásukat. „Jól tudom, jelenleg mindez még csak egy nagyon távoli, de semmiképpen sem kizárható perspektíva" – fogalmazott az Oroszország-szakértő.

A Corvinus egyetem adjunktusa szerint, az sem véletlen, hogy Kirgizisztán ideiglenes kormányfőjének kérését elutasítva, Oroszország nem nyújt katonai segítséget a zavargások leverésében, hiszen a két országnak nincsen közös határa, Oroszország pedig, a Szovjetunió felbomlását követően mindeddig nem avatkozott be katonailag egyik új, független államban sem. Ez alól csak Grúzia kivétel, ám annak a konfliktusnak előzménye volt, amikor orosz békefenntartó katonákat támadtak meg.

Amennyiben azonban Oroszország mégis arra szánja el magát, hogy katonai eszközökkel beavatkozik a konfliktusba, előtte mindenképpen konzultálni fog Washingtonnal és Pekinggel is, hiszen kizárt, hogy a nagyhatalmak egyetértése nélkül jelentősebb katonai erőt vigyen a térségbe. Amely egyébként nem jelentene különösebb gondot, mivel a Tadzsikisztánban állomásozó csapatok közül, vagy éppen Közép-Szibériából könnyen megoldható lenne a csapatok átcsoportosítása – vélte Sz. Bíró Zoltán, hozzátéve: nem hiszi, hogy Moszkva igényelne ilyen formájú politikai szerepvállalást. Ennek ellenére eljöhet az a pillanat, amikor Oroszország – erős nemzetközi felhatalmazás mellett – katonai erőket küld Kirgizisztánba.