Ugrás a tartalomhozUgrás a menüpontokhozUgrás a lábléchez

Akiknek a semlegesség az egyetlen fegyverük

Szöveg: Smidróczki Róbert főhadnagy |  2009. június 23. 8:34

A Magyar Honvédség Tartományi Újjáépítési Csoport 7. négynapos zárógyakorlatán egy civil szakértő, Dr. Varga Réka, a Vöröskereszt Nemzetközi Bizottsága Európai Képviseletének jogi tanácsadója is részt vett, aki fiatal kora ellenére nagy tapasztalatokkal bír, hiszen ő maga is megjárta a föld egyik legforróbb pontját, Palesztinát.

Napjainkban gyakran esik szó a különböző híradásokban a Vöröskereszt Nemzetközi Bizottságról. Mit kell tudnunk erről a szervezetről?

A Vöröskereszt több évtizede közreműködik a háború sújtotta területeken élő civil lakosság és más áldozatok megsegítésében. A nagy tapasztalat mellett különleges jogkörökkel is rendelkezik a szervezet, így képviselői megtalálhatók a föld összes olyan térségében és országában, ahol szükség van a segítségre. Ebből adódóan Afganisztánban is jelen vagyunk, így szinte biztos, hogy az oda induló katonák találkozni fognak a szervezet munkatársaival.

Mi volt az Ön szerepe a zárógyakorlat folyamán?

Felkértek, hogy a gyakorlat vezetőségével együttműködve a hadijoggal, valamint a vöröskereszttel kapcsolatos incidenseket építsünk bele a zárógyakorlatba, illetve figyeljem, és értékeljem az ezekre tett intézkedéseket, reakciókat. A beépített incidensek két célt szolgáltak. Egyrészt szerettem volna kihangsúlyozni a hadijog jelenlétét és fontosságát hadműveleti területen, hiszen a hadijogot minden katonának – természetesen mindenkinek a saját szintjének megfelelően – ismernie kell, az őrséget adó katonától kezdve, a jogásztiszten át, egészen a kontingens parancsnokáig. A másik cél pedig az volt, hogy a katonák megismerjék a vöröskereszt szervezetét, tudják mit és miért csinálunk odakint, és tudják, hogy mikor és milyen módon tudnak kapcsolatba lépni velünk. Igyekeztem például megértetni a katonákkal, hogy nekünk az egyetlen védelmi “fegyverünk" a semlegesség. Ezért van az, hogy nem veszünk részt például a katonákkal közös segélyosztásban, illetve fokozottan figyelünk arra, hogy a vöröskeresztes emblémával ellátott járművet ne vezesse katona. Ez nem az egyenruhások ellen van, ez a mi védelmünk miatt fontos. Szerencsére a katonák – mind a gyakoratvezetőség tagjai, mind a végrehajtó állomány – pozitívan fogadtak, nagyon segítőkészek voltak, tudták, hogy odakint is sokat dolgoznak majd civilekkel, civil közegben, ezért nekik is fontos, hogy ezt a fajta felkészítést is megkapják.

Milyen tapasztalatokat szerzett a négy nap alatt?

A bejátszott incidensekre alapvetően jól reagáltak a felkészülők, kiemelném például a CIMIC részleg állományát, akik nagyon profin kezelték a vöröskereszttel kapcsolatos eseményeket. Adódtak természetesen apró hibák, de örömmel tapasztaltam, hogy ezeket vagy azonnal a helyszínen kijavították, vagy pedig a nap végi értékelésen került erre sor. Én nagyon elégedett voltam a látottakkal, és remélem a katonák is úgy érzik, hasznos volt számukra az az ismeretanyag, amit átadtam részükre.