Akit a kerozin gőze megcsapott

Szöveg: Szűcs László | 2009. október 28. 16:10

A HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum (HM HIM) dísztermében mutatták be Vándor Károly Légierő társbérletben című könyvét. A fiatal repüléstörténész szerző a szovjet légierő és légvédelem 1944–1991 közötti, magyarországi és ausztriai történetét mutatja be művében.

„Itt éltek köztünk, mellettünk. Titkos objektumok, balesetek, atombombák, föld alatti bunkerek, hangzavar, nagy tányérsapkák, üzleti lehetőségek, barátok. Ezek a dolgok jutnak eszünkbe a Szovjet Hadsereg és Légierő magyarországi és ausztriai jelenlétéről. De mi volt valóban a színfalak mögött? Erre ad kimerítő választ Vándor Károly enciklopédikus részletességű könyve" – olvasható a HM HIM dísztermében október 28-án bemutatott Légierő társbérletben című könyv hátsó borítóján.

A könyvet dr. Suba János, a HM HIM Hadtörténeti Térképtár vezetője, a kiadvány lektora méltatta. Mint elmondta, Vándor Károly az a fiatalember, „akit a kerozin gőze megcsapott". A fiatal repüléstörténész – aki a Magyar Repüléstörténeti Társaság tagja – tizennyolc éve, 1991 óta foglalkozik a Szovjet Légierő történetével. Emellett 1994 óta publikált repülős témakörökben, különféle helyi és országos, „civil" és szakmai lapokban; s magyar cikkei mellett orosz, angol és német nyelvű írásai is megjelentek már.

– Károly, vagyis ahogy ismerik Karesz tinédzserkorában bejutott a kunmadarasi, akkor még hermetikusan zárt szovjet repülőtérre, egy családi barát segítségével. Több alkalommal járt a bázison, megfigyelhette a repülőgépeket fel-, és leszállás közben. A legmaradandóbb élmény azonban mégis az volt, amikor az eddig csak kívülről látott, földdel fedett betonfedezékek ajtói szétgurultak, s meglátta az ott álló Szu–17-est, a századparancsnok pedig ráadta a hajózóruhát, a katapultülés hevederét és a sisakját. A fiú bemászott a kabinba, a mackós külsejű alezredes pedig minden műszert megmutatott neki, majd rácsukta a kabintetőt. Számára ez volt az a momentum, ami elindította ezen az úton, hogy ő legyen ennek a témának egyedüli kutatója az országban. Sőt Európában is mindössze hárman vannak, akik ezt a kérdéskört vizsgálják – mondta el a könyv szerzőjéről Suba alezredes, aki ezt követően arról beszélt, hogy Károly a szovjet csapatkivonások után kezdte el gyűjteni az információkat a repülőtér történetéről.

A kutatás során hamar rájött arra is, hogy a kunmadarasi repülőtér történetét nem lehet elválasztani a többi bázistól, így ki kellett terjesztenie a keresést az egész, Magyarországon állomásozó szovjet légierőre.

A szerző először csak az 1956 utáni történésekkel foglalkozott, ám később belefogott az 1956 előtti események kutatásába is.

Aztán jöttek az egyéb, nem repülő, de a repüléshez elengedhetetlen alakulatok, például repülő-műszaki zászlóaljak, rádiótechnikai kiszolgáló egységek, raktárak, őrszázadok, KGB-osztagok. Károly a legfontosabb a téma teljes körű kutatása lett, hiszen a részletek ismerete nélkül nem ismerhető meg a nagy egész – hangsúlyozta Suba alezredes.

A Hadtörténeti Térképtár vezetője hozzátette: időközben az internet megjelenése újabb lökést adott Karesz munkájának, az addig leküzdhetetlennek hitt földrajzi akadályok szépen, lassan lebomlottak. A világhálónak köszönhetően előkerültek a régi ismerősök, családi barátok, Magyarországon szolgált pilóták és műszakiak. Újabb és újabb alakulatok katonái jelentkeztek nála, s ezek a kapcsolatok sok apró részlet, különleges fotók forrásai lettek.

– Előkerültek olyan források is, akik egy-egy rendkívüli esemény közvetlen szemtanúi, esetleg résztvevői voltak. Például az 1973-as várpalotai hármas katasztrófa egyik életben maradt pilótájának egészen részletes visszaemlékezéseit is megkapta Károly – mondta Suba alezredes, majd kitért arra, hogy az információkat a számos, személyes interjún túl német, osztrák, orosz és amerikai levéltárakból származó, eddig még fel nem dolgozott dokumentumok és anyagok erősítették és a szerző a magyar Hadtörténeti Levéltár számos anyagát is feldolgozta.

A könyvről már első belelapozásra is látszik, hogy professzionális munka. Mind a szerkesztés, az elrendezés minősége, mind pedig az információk mélysége, széles spektruma, és a fotóanyagok tekintetében. A repüléstörténész a könyvben bemutatja a Szovjet Légierő rendkívül részletes történetét az első repülőegységek 1944 őszi megjelenésétől, egészen az utolsó szovjet katona 1991-es távozásáig. A kutató a hazánkban lévő repülőerők mellett az Ausztriában települtekre is nagy figyelmet fordított, hiszen ezek egy közös magasabbegység alárendeltségében voltak egészen az 1955-ös ausztriai kivonásig. Nem maradhattak ki a szintén a 2. Légi Hadsereg kötelékébe tartozó, de 1945 őszéig Csehszlovákiában diszlokáló alakulatok sem – hangsúlyozta Suba János alezredes.

A Légierő Társbérletben című könyv szerzője, Vándor Károly – akiről a honvedelem.hu néhány hónappal ezelőtt már írt – a könyv születéseinek körülményeiről beszélt. Elmondta: a kunmadarasi repülőtéren tizenéves fejjel tett látogatás után elhatározta, hogy vadászpilóta lesz. Ez különböző okok miatt nem jött össze, és ekkor határozta el, hogy a repülőtér létrejöttének történetét kutatja fel. Hiszen érdekelte, hogy milyen alakulatok állomásoztak ott. Ezt követően fogott bele a magyarországi szovjet repülőcsapatok kutatásába. Később arra is rájött, hogy a hazai események megismeréséhez tudni kell, hogy mi történt Ausztriában 1945 és 1955 között, hiszen a két országban egy szovjet hadseregcsoport állomásozott.

– Aztán 2001 körül az internet már annyira „felfutott", hogy egyre több, egykoron Magyarországon szolgált szovjet katona, pilóta és műszaki jelentkezett nálam. Elkezdtek gyűlni az információk. Szépen lassan felépült egy hálózat, hiszen a világ számos országában voltak olyan emberek, akik megtalálták az én weboldalamat, s jelentkeztek nálam. Ez volt az a pillanat, amikor ráéreztem arra: nagyon fontos, hogy mindent a lehető legapróbb mozzanatig kikutassak – mesélte Károly, aki hozzátette azt is, hogy az itt szolgált pilóták a mai napig nagyon nagy elragadtatással beszélnek Magyarországról. Nagyon sokan emlékeznek magyar szavakra, sőt van olyan is, aki még mindig beszél magyarul. Mindez nem véletlen – emelte ki Karesz – hiszen társbérletben voltunk! A szovjet és a magyar légierőnek évtizedeken keresztül együtt kellett dolgoznia.

A szerző ezt követően a könyv felépítéséről beszélt. Elmondta: az általános bevezetőre azért volt szükség, mert a könyv nemcsak a szakmai közönségnek szól, hanem olyan embereknek is, akiket a 20. századi történelemnek ez a mozzanata érdekel.

A bevezető után a szerző bemutatja az egyes egykori szovjet katonai objektumokat, azok jellemzőit. A következő rész a szovjet légierő 1944 és 1991 közötti történeti szakaszait mutatja be, részletesen leírva a lezajlott eseményeket. A könyv jegyzékében a szerző felsorolja a könyvben szereplő magyar, osztrák és csehszlovák földrajzi helyeket. Ezeken a helyeken települtek a szovjet légi hadsereg alakulatai.

A következő fejezetbe az érdekes történetek kerültek be. A magyarországi, illetve ausztriai bázisokon szolgált pilóták visszaemlékezései, történetei, átélt, vagy látott balesetek, katasztrófák, vicces hadgyakorlatok leírásai kerültek ebbe a részbe. A könyv külön érdekessége a képek nagy száma. A publikált 760 fotónak eddig csak mintegy tíz százaléka jelent meg nyomtatásba.

– Olyan fotók ezek, amelyek elkészítéséért 20–25 évvel ezelőtt hosszú évekre börtönben találhatta volna magát az ember. Ma már azonban ezek a képek nem titkosak, de azok, akiktől kaptam a fotókat eddig féltve őrizték valamennyit – mondta Károly, hozzátéve: őszintén reméli, könyvében sikerült bemutatni, hogyan éltek a szovjet légierő katonái Magyarországon.

A tájékoztató végén Vándor Károly elárulta azt is, hogy a könyvnek készül a második kötete is, amely várhatóan 2010-ben jelenik majd meg. Abban további technikai információk, még nem publikált történetek és színes fotók lesznek. A könyvbemutató dedikálással zárult.