Amíg a civilek eveztek, a hadihajósok a vérüket adták

„A Mészáros Lázár hadigőzös elindítatott, a Dunán fel s le cirkál,
közben hatalmasokat lövöldöz az égbe" – így szólt a korabeli tudósítás,
amikor 160 évvel ezelőtt vízre bocsátották az első magyar hadigőzöst.
Bár e jeles nap évfordulója majd csak július 25-én lesz, az MH 1.
Honvéd Tűzszerész és Hadihajós Zászlóalj rendezvénysorozattal szeretne
emléket állítani a jubileum tiszteletére. Az első programot június
14-én tartották a Római-parton. A rendezvényen a honvedelem.hu is részt
vett.

Nem túlzás azt állítani, hogy ezernél is több ember látogatott ki szombaton Óbudára, a Római-partra. Persze errefelé hétvégén mindig sokan vannak – legalábbis az egyik vendéglős szerint –, ezúttal azonban jóval nagyobb volt a tömeg. Az hatalmas érdeklődés oka: az MH 1. Honvéd Tűzszerész és Hadihajós Zászlóalj és a Római-fürdő SE vízi emlékfelvonulást rendezett a Dunán.

A verseny előtti jó hangulatról a szolnoki légierő katonazenekar gondoskodott. Hangulatos térzenéjükre a kicsik táncra perdültek, de az idősebbek sem állták meg, hogy ne verjék a lábukkal a ritmust. Eközben pedig a színpadon a mazsorett-lányok látványos előadásában gyönyörködhetett a közönség.

Sajnos az ünnepi hangulatot beárnyékolta, hogy az alakulat egyik katonája néhány nappal korábban, szolgálatteljesítés közben életét vesztette Afganisztánban. Kovács Gyula főtörzsőrmester, posztumusz hadnagy emlékének egy perces néma főhajtással tisztelgett a közönség.

A fiatalon elhunyt tűzszerészről a rendezvényt megnyitó beszédében megemlékezett Szilágyi Zsolt őrnagy, az alakulat hadihajós parancsnokhelyettese is. Mint elmondta: Kovács Gyula, mint tűzszerész búvár nemcsak a szárazföldön, hanem a Dunán is részt vett a második világháborúból visszamaradt robbanószerkezetek hatástalanításában. Tavaly ősszel például a mostani rendezvény helyszínétől alig pár száz méterre, az északi összekötő vasúti hídnál ő emelt ki a vízből és hatástalanított hét darab, egyenként ötszáz kilós légibombát. Nem véletlenül nevezték őt társai a Duna tűzszerészének…

Az emlékezés után Szilágyi őrnagy a magyar hadihajózás százhatvan éves történetét foglalta össze dióhéjban. Elmondta: 1848. július 25-én, a felelős magyar minisztérium határozata alapján vízre bocsátották a Mészáros Lázár hadigőzöst, s ezzel kezdetét vette az újkori magyar hadihajózás. Az 1867-es kiegyezést követően létrehozták a Dunai Flottillát, majd 1872-ben rendszerbe álltak a kor technikai színvonalának csúcsát képviselő Maros és Leitha monitorok is. Az első világháborút követően ezt az egységet feloszlatták, hajóit pedig szétosztották a monarchia utódállamai között. A Magyar Királyi Folyamőrséget 1921-ben hozták létre, amely 1931-től Folyami Erők megnevezéssel önálló fegyvernemként működött. Nekik kellett például hatástalanítaniuk a második világháborúban, a szövetséges erők által a Dunába telepített mágneses aknákat.

A háborút követően hozták létre a honvéd hadihajós osztályt, amely különböző neveken, de a mai napig működik, bár 2001-ben összevonták a tűzszerész egységgel. A legutóbbi szervezeti átalakítás 2007-ben érte az alakulatot ekkor a honvéd tűzszerész és hadihajós ezredből zászlóalj lett. Feladata azonban nem változott, továbbra is a Magyar Köztársaság területén, szárazföldön és vízen megtalált, fel nem robbant katonai robbanószerkezetek hatástalanítását és megsemmisítését kell elvégezniük az itt szolgáló katonáknak.

E rövid visszatekintő után Bús Balázs, Óbuda polgármestere emlékeztetett a régi mondásra: navigare necesse est, vagyis hajózni muszáj! A városrész első embere azt is hangsúlyozta, hogy a Dunát újra be kell vonni a tömegközlekedés rendszerébe, s az evezősök felvonulása ennek jó demonstrálása lehet.

Míg az emlékfelvonulás résztvevői felsorakoztak a rajtvonal előtt, a levegőből két repülőgép „csapott le" a vízre. Keserű Béla és Szalkai István műrepülő pilóták bemutatóját mindenki szájtátva nézte a partról. Sajnos a beígért „nagy mutatványt", vagyis a vasúti híd két betonpillére közötti átrepülést az erős szél meghiúsította, a bemutató azonban így is látványosra sikerült.

A tizenkét kilométeres távra induló evezősősöknek az AM–31-es oldalszámú, Dunaújváros névre hallgató, aknamentesítő hadihajó négycsöves fedélzeti gépágyújából leadott díszsortűz adta meg a startjelet. Az evezősök akadálytalan útjának biztosításában pedig a Baja tűzszerész járőrhajó, valamint a Tas parancsnoki motoros is részt vett.

Amíg a civilek eveztek, a hadihajósok a vérüket adták. Mégpedig a szó legnemesebb értelmében, hiszen az Országos Vérellátó Szolgálat véradó autóbusza előtt hosszú sorban álltak a gyakorló egyenruhába öltözött, s tragikusan elhunyt bajtársuk emlékére bal karjukon fekete gyászszalagot viselő katonák. A busz személyzete nem is számított ekkora érdeklődésre. Mint elmondták: megérte kijönniük a Római-partra.

Természetesen a katonai sátrak előtt is sok volt az érdeklődő. Rengetegen voltak kíváncsiak a magyar hadihajózás 160 éves történetét bemutató ideiglenes kiállításra, és a tűzszerészek által használt világszínvonalú felszerelések bemutatójára is. A fővárosi toborzó iroda sátrában pedig szép számmal érdeklődtek a szerződéses és a hivatásos katonai szolgálat részleteiről.

Az egész napos rendezvény legtöbb látogatót vonzó programja azonban kétségtelenül az volt, hogy az érdeklődők közelről is megtekinthették az Am–31-es Dunaújváros hadihajót. Gyermekek, ifjak és idősebbek százai próbálták ki, hogy milyen érzés a kormányállásban állni, vagy éppen azt, hogy mennyire nehéz a fedélzeti géppuskákat célra tartani…

A magyar folyami hadihajózás százhatvanadik évfordulója alkalmából szervezett rendezvénysorozat július 26-án, a hadihajós nyíltnappal az újpesti hadikikötőben folytatódik.

További képek:

Fotó: Szűcs László