Amikor a KFC-menü jelenti a szabadságot

Nem volt egyszerű az út Darfurig sem. Az európai uniós országok állampolgárai igazán nem közkedveltek Omar al-Bashirnál, Szudán elnökénél, aki ellen ugyebár érvényes elfogatóparancsa van, amelyet az EU – Magyarország is – támogat. Úgyhogy vártam a vízumot, csak nem akart megjönni. Aztán átküldtek Addisz-Abebába, hogy addig is az Afrikai Uniónál tanulmányozzam a dolgokat, hiszen a szudáni misszió az első ENSZ–afrikai uniós közös misszió. Na, ott eltöltöttem három hónapot és nagy nehezen, május negyedikén, megkaptam a vízumot. Irány Kartúm, két-három nap felkészítés, aztán Kartúmból Darfur, és megint egyedül voltam. Nemcsak mint magyar, hanem mint DDR-tiszt (Disarmament, Demobilization, Reintegration, lefegyverzési, leszerelési és a visszailleszkedést segítő tiszt). A 43 fős jóváhagyott állományból elsőként érkeztem. Úgyhogy nekem kellett konténert szereznem, gépkocsit, számítógépet… Ennek megvannak a szépségei, meg – aki ismeri az ENSZ-missziót, az tudja – a bürokratikus vonzatai is, de megtettem.

Amit mi csináltunk, csinálunk, az a békemissziók csúcsa. Tehát ez a végső stádium, amit el kellene érni, mikor lefegyverezzük, leszereljük és visszaillesztjük a konfliktusban részt vevő különböző fegyveres csoportok katonáit, gyerekkatonáit. Ehhez az kell, hogy legyen egy átfogó békeszerződés. Mindenképpen garantálni kell, hogy akik önként adják át fegyvereiket, azok tudják, hogy nem fogják őket megtámadni, tehát nem veszélyeztetem a biztonságukat azzal, hogy leszerelem, lefegyverzem őket. Nos, ez Szudánban még nincs meg, hiszen csak két fél írta alá az átfogó béke-megállapodást.

Az interjút teljes hosszában a Magyar Honvéd magazin február 11-én megjelenő számában olvashatják!