Az emberi ürüléktől az LSD-ig
Szöveg: Kecskeméti József | 2008. július 14. 10:46A biológiai fegyverek nem csupán az orvostudomány fejlődésével terjedtek el. Már 1346-ból feljegyzés van arról, hogy Kaffa városának ostromakor pestissel fertőzött hullákat lőttek a várfalak mögé. A biológia fegyverek egyik fő előnye, hogy minden tömegpusztító fegyver közül a legolcsóbb az előállítása, s a legnehezebben lehet kimutatni, valamint behatároltak a megelőzés és a gyógyítás lehetőségei.
A tömegpusztító fegyverek egyik legalattomosabb fajtája a biológiai. Bevetés után a hatását néhány perc, de akár 14 nap alatt fejti ki, miközben a bevetés területét az ostromlók azonnal el tudják foglalni. Ráadásul a rejtett alkalmazása ennek a fegyvernek lehetséges leginkább. Nehéz, időigényes és bonyolult kimutatni őket, s nem is minden betegség ellen állnak rendelkezésre megfelelő mennyiségben gyógyszerek. A biológiai fegyverek körébe a különböző vírusok és baktériumok tartoznak. Újabban pedig már kábítószerekkel is kisérleteztek.
Leleményes tatárok, kiirtott indiánok
Hogy mikor kezdődött a biológiai hadviselés? Miközben anekdoták szólnak arról, hogy akár már a történelem előtti időkben is a visszavonuló seregek hullákat hagytak hátra az ostromlott városok kútjaiban, az első írásos emlék 1346-ból származik. Ekkor ostromolta meg a tatárok egyik törzse, a kipcsákok Kaffa városát. Az ostromló sereg között felütötte fejét a pestis, s a krónikák szerint ezrek, de az is lehet, hogy tízezrek haltak meg a járványban. A holttesteket hajítógéppel jutatták a várfal mögé, így fertőzve meg a védőket, akik feladták a védelmet a kitörő pestisjárvány következtében. A következő említés a XV. századból, a huszita harcok korából származik.
Magyar kísérletek
A modern hadviselés során az első világháborúban tűnt fel újra a fegyver alkalmazása. A németek a semleges országok közül Romániában és az USA-ban lévő nagykövetségeiken működtettek titkos laboratóriumokat, melyekben lépfene és takonykór baktériumokat tenyésztettek. Ezekkel az anyagokkal fertőzték meg ügynökeik a kikötőkben az antant által felvásárolt ló- és öszvérállományokat. Egyes adatok szerint nem csupán az említett két országban jártak el így, de a feltételezések alapján Norvégiában, Spanyolországban és Argentínában is folyt hasonló hadviselés. Bár a történészek szerint az antant részéről Franciaország kísérletezett hasonlóval a németek ellen, de erről nem lelhetőek fel egzakt bizonyítékok. A két világháború között számos állam, így például a Magyar Királyság is intenzív fejlesztéseket folytatott.
1938-ban alakult meg a Magyar Királyi Honvédség Egészségügyi Ellenőrző Állomása Budapesten. A Bartos Dezső vezette intézmény igen szűkkörű volt: mindössze négy szakember és két laboráns alkotta, akik nem hagyhatták el a laktanya épületét. A falakon belül lépfene, paratífusz, tetanusz és pestis tenyésztésével foglalkoztak, valamint ezek célba juttatásainak módszereit vizsgálták. A lövedékek és a bombák mellett a vízhálózat felhasználását is kutatták. Az intézmény 1944-ben semmisült meg egy bombatámadás során, s ezt követően a múlt ködébe veszett tevékenysége. Legközelebb 1955-ben kerül elő a kérdés, amikor Bartos Dezső Farkas Mihály, akkori belügyminiszternek írt levelében a munka újra indítását szorgalmazta, a Varsói Szerződés azonban tiltotta, hogy a csatlósállamok ilyen fejlesztéseket végezzenek.
Jönnek a japánok
A II. világháborúban annak ellenére nem vetettek be biológiai fegyvereket, hogy a szövetségesek rendelkeztek ilyenekkel. Az előrenyomuló német haderők egy francia labor, a La Bouchet-ben működő Járványmegelőzési Laboratóriumban találtak olyan dokumentumokat és tervrajzokat, melyek bizonyították ezek létezését. Anglia is erőteljes fejlesztésekbe fogott. Õk a lépfenével kísérleteztek, s az úgynevezett tehén-kesszel írtották volna ki a brit szarvasmarha-állományt egy
A távol-keleti fronton viszont más volt a helyzet. A japán haderő miután 1932-ben megszállta Mandzsúriát, odatelepítette a 731-es számú Víztisztító Alakulatát. A Shiro Ishii orvos-tábornok vezette egység feladata az volt, hogy emberi kórokozókat fejlesszenek, melyhez a helyi lakosok mellett brit és amerikai hadifoglyokat is felhasználtak és öltek meg válogatott brutalitással. A több ezer ember feláldozásával kifejlesztett fegyverek bevetésére 1939-ben kapott parancsot Shiro Ishii. Emberei ezt követően kolerával fertőztek meg kutakat és az élelmiszereket. Az éhező lakosságnak pedig tífusszal kezelt élelmiszert adtak. Porcelánbombákat dobtak le, melyből pestissel fertőzött bolhák árasztották el a lakosságot. A Vakamacu állatorvos-vezérőrnagy vezette 100-as alakulat pedig főként a növény- és állatvilág kiirtására alkalmas anyagokkal kísérletezett, mellyel a kínai mezőgazdaságot akarták tönkretenni. Egyesek szerint a japánok biológiai fegyvereinek áldozatai száma vetekszik a nagaszaki és hirosimai atomtámadások áldozataival.
Harci galambok
A legabszurdabb ötlet a fegyver alkalmazására a Brit Légierőtől származik. Miután a hidegháború idején 1946-ban tudomást szereztek a szovjet atomfegyver-fejlesztésekről ők is kísérletezni kezdtek új eszközökkel. A National Archives-ben fellelhető titkosszolgálati dokumentumok szerint a britek postagalambokkal juttathattak volna el akár kisebb kapszulákat is különféle célokhoz. E kapszulákban pedig akár biológiai anyagokat is elhelyezhettek volna. A madarakat egyébként már jóval korábban is alkalmazták harci feladatokra, hiszen az ellenséges területeken működő ügynökök postagalambok segítségével (is) kommunikáltak. A madarak a tervek szerint 60 grammos töltetet vittek volna magukkal. Egy-egy misszióban pedig ezer galambot vetettek volna be. A hadászati jelentősége a britek szerint abban rejlett az állatok alkalmazásának, hogy oly kicsik, hogy nem képesek őket a radarok kimutatni. A William Rayner által felkarolt fejlesztéseket azonban 1950-ben leállítattak.
Az orosz fejlesztések 1973-ban kezdődtek. A Biopreparat nevű üzem „leányvállalataiban" Oroszország-szerte 32 ezer szakértő dolgozott. Volt olyan egysége is, mely egy hét alatt 45 kilogrammnyi fagyasztott pestist volt képes előállítani. Az üzem támogatását azonban Borisz Jelcin 1992-ben először a korábbi 50, majd 30 százalékára csökkentette. A gyár ezt követően vodka-gyártásra állt át. A fegyverkísérleteik során azonban sikerült nekik olyan speciális robbanófej kifejlesztése, mely képes volt a vírusokat és a baktériumokat a célig életben tartani. 1989-ban újféle anthrax-töltettel kísérleteztek, sikeresen. Úgyszintén előállították a tüdőpestis genetikailag módosított változatát, mely ellenállt a védőoltásoknak. A marburg-vírus egy fajtájával is sikeresen kísérleteztek, mely a dokumentumok tanulsága szerint 8000-szer nagyobb mérgezési hatékonyság érhető el, mint az anthrax-szal. Még mielőtt a források elapadhattak volna a Biopreparat 1991-ben beszüntette a kísérleteket.
Félelem és reszketés San Franciscóban
E téren „jó példával" egyébként szintén a Távol-Kelet járt élen. A japán hadsereg alkalmazott kábítószert a kamikaze-pilótái felkészítése során. Egyes nyugati megfigyelők pedig arra a következtetésre jutottak, hogy a Szovjetunió áttörést ért el a tudatmódosító szerek használatában. Ezt arra alapozták, hogy a koreai háborúban fogságba esett amerikai katonák a kommunizmust éltették. De ezzel magyarázták azt is, hogy Mindszenthy József bíboros az ellen folyó perben elismerte az ellene felhozott vádakat. Az MK-Ultrát egyébként a szovjet előretöréstől való félelem indokolta. Mindezek ellenére erősen vitatott, hogy a Varsói Szerződés államaiban folytak volna kísérletek a kábítószer-fegyverrel. Sokak szerint a pszichiátriai intézetek ezekben az országokban politikai célokat is kiszolgáltak, ám a publikált adatok inkább arra utalnak, hogy inkább egyszerű orvosi visszaélésekről, semmint katonai célú fejlesztésekről volt szó.
