Azalea hercegnője

 Éva angol és francia nyelvtudásának köszönhetően pedig fontos NATO dokumentumokat fordított. Az áprilisi NATO terminológiai konferencián egyedüli magyar résztvevőként képviselte hazánkat, az orosz biztonságpolitika területen pedig minden szakmai segítséget kihasználva bővítette tudását.Az idei 55. AZALEA fesztiválon a 22 éves lány hercegnőként képviselte hazánkat. A többnapos rendezvényen Éva magabiztos és határozott képviselője volt Magyarországnak.

Érettségi után az ELTE-re vettek fel. Most fejeztem be ott a harmadik évet francia nyelv és irodalom szakon. Mivel a szívügyem volt a fordítás, úgy gondoltam, elmegyek katonai szakfordítónak.

Esetleg van valamiféle családi oka ennek? Nem sok huszonéves fejéből pattan ki mindjárt egy ilyen ötlet…

A világon semmi komolyabb kötődés nincs. Egyetlen fontos momentum a család életében, hogy a nagymamám falujában, ahol régen sok időt töltöttem, volt egy harckocsi laktanya. Elgondolkodtam, hogy rendőrszakközépbe megyek, mivel már akkor volt valamiféle vonzalmam az egyenruhás szakma iránt, de katonának sem akartam menni, így jött az ELTE, majd pedig a Zrínyi.

És szinte azonnal, másodévesen kivittek az Azalea Fesztiválra?

Igen. Ez volt az 55. Azalea Fesztivál. Gyakorlatilag amióta NATO-parancsnokság van Amerikában, azóta létezik ez a rendezvény. Lényegében ez egy NATO ünnepély, amelyet Norfolk városa rendez.

Hogyan került rád a választás?

Mikor megkaptam az ösztöndíjat, felvettem a kapcsolatot a kint lévő magyar katonai képviselettel, és januárban megkérdezték, elvállalnám-e, én pedig természetesen igent mondtam. Amúgy nem lett volna a magyar nemzetnek hercegnője ott, és át kellett volna adni az amerikaiaknak.

Mivel jár hercegnőként képviselni hazánkat ezen a fesztiválon?

A fesztivál egy hétig tart. A legtöbb programot a királynő kapja, mi pedig csak két és fél napot voltunk jelen, pénteken, szombaton és vasárnap reggel. Feladatunk volt például divatbemutatón való felvonulás, a nemzetek parádéja, platóskocsikkal is felvonultunk – szóval reprezentatív feladataim voltak.

Hogyan érezted magad Norfolkban? Találkoztál hozzád hasonló fiatalokkal?

Norfolk alapvetően – ha lehet ezt mondani – katonai város. Az átlagéletkor negyven év. A korombeliek nagy része gyakornokként van kint, velük nagyon jó viszonyba is kerültem.

Egyáltalán nem, bár meg kell, hogy mondjam, nem vagyok hozzászokva ehhez a királynősdishez. Kislányként sem voltam az a szépítkezős típus. Szóval ez nekem komoly kihívást jelentett. A kísérőink mind a hollandiai Katonai Akadémiáról kerültek ki, ők is nagyon jó fejek voltak. Persze, az idősebbek néha az orrunkra koppintottak, mivel este 10 után nemigen lehetett kijárni, de ezt 90 fiatalnak nehéz elmagyarázni Egy kicsit azért stresszes is volt. Előfordult, hogy felgyorsultak az események, és nagyon feszes időpontokkal dolgoztunk, utána pedig egy háromórás semmittevés következett.

Itthon nem tűnsz ki a korosztályodból?

Az emberek első kérdése általában az, hogy katona vagyok-e. A második pedig, hogy biztonsági őr leszek-e (lévén, hogy biztonságpolitika szakra járok). Szóval mindenképp meglepődnek. A barátaim például imádják a tantárgyaim nevét. Amikor például azt mondom, harcászat B.4, akkor mindig nevetnek. De szerintem alapvetően egyre inkább megismeri a köznyelv is ezt a területet.

És Norfolkban mit éreztél, milyen a magyar katonai oktatás?

Én azt látom, hogy a magyar oktatás kemény. Sokkal több tárgyunk van, mint a többieknek. Míg az éves szemesztereinkben olyan 11-13 tárgy szerepel, addig 4-6 tárgyat tanulnak külföldön. Tény és való, hogy sokkal több felkészülést is igényel. Viszont úgy látom, sokkal több lehetőségünk van Magyarországon. Ha az embernek van nyelvtudása is, akkor nagyon jó eséllyel el tud helyezkedni. Főleg, ha külkapcsolatokkal akar foglalkozni, jó, ha tudja, ismeri az európai nyelveket. Ha például a nemzetbiztonság irányába akar mozdulni, érdemes a kínait elkezdeni, esetleg az arabot is. A Zrínyiből emellett nagyon sok mindent ki lehet hozni. A kis létszám miatt nagyon családias hangulatban lehet tanulni, innen kezdve pedig sokkal barátibb a légkör; ha segítséget kér az ember, megkapja.