Bakamúzeum – civileknek
Szöveg: Mészáros József | 2020. augusztus 18. 10:53Nem túl gyakori jelenség, hogy egy kisgyerek gyűjtőszenvedélye életének további négy évtizede alatt is megmarad. Az meg talán még ritkább, hogy két ilyen ember egymásra lel; a véletlenek netovábbja pedig az, amikor kiderül, hogy ez a két ember egymástól alig háromszáz méterre lakik.
Borbandi György és Tálosi Zoltán esetében talán helyesebb megszállottságról beszélni, hiszen összegyűjtött háborús relikviáik mennyisége, jószerivel már családjukat is kezdte kiszorítani lakásukból. Aztán elérkezett az idő, amikor Gyurinál és Zolinál bekopogtatott a szerencse: helyet találtak-kaptak a szekszárdi vármegyeháza valamikori légópincéjében. Persze, ekkorra már alaposan híre ment a gyűjteménynek.
„2006-ban egy Mauser-bajonettet vettem Zolitól és ekkor derült ki, hogy közös az érdeklődésünk, ráadásul még közel is lakunk egymáshoz” – mesél a kezdetekről Borbandi György. „Ekkor már mindkettőnk gyűjteménye akkora volt, hogy alig fértünk el tőle. Elkezdtük összehangolni a továbbiakat, azt már nem vettünk-szereztünk, ami a másiknak megvolt. Hamarosan híre ment a relikviák bőségének: egyre-másra kezdtek keresni bennünket múzeumok, időszakos kiállítást kérve az anyagainkból.”
„A helytörténeti múzeumok ugyanis jobbára néprajzos tematikával bírnak” – veszi át a szót Tálosi Zoltán. „Így aztán kapóra jöttünk egy-egy háború, esetleg 56-os évforduló kapcsán rendezett megemlékezéshez. Ennek köszönhetően megismerhettek bennünket Pécsett, Pakson, Bonyhádon és természetesen, Szekszárdon is.”
A terjedelmes gyűjtemény gazdái nem a szekrénynek gyűjtöttek, szívesen mutatták meg kincseiket az érdeklődőknek, így amikor beköltözhettek az említett légópincébe, magától értetődött, hogy valamiféle múzeumot kell berendezniük. Ehhez pedig tárolók, üvegezett szekrények, installációs eszközök kellettek, melyeket javarészt adományként kaptak helyi és környékbeli intézményektől, iskoláktól. Zoltán és Gyuri teljes erőbedobással dolgozott a hely szépítésén, berendezésén: immár nem csak egy-egy beszerzett ódon kézifegyvert, de a falakon kívül, a jó öreg bútorzatot is restaurálni, rendbe tenni, javítgatni kellett.
2009-ben látogathatóvá vált az immár múzeum, pontosabban Bakamúzeum. Külön-külön helyiséget birtokol az első és a második világháború. Egy harmadik helyiség az 56-os forradalom katonai relikviáié, megint másutt a néphadsereg idejének milliónyi emléke – iratok, egyenruhák, lőszerek minden méretben és kaliberrel, kézifegyverek, valamint a hozzájuk tartozó mindennemű kiegészítő, felszerelés, sőt egy rádiós sarok is helyet kapott. Mindezektől elkülönítve pedig még a tolna megyei háborús „légiesemények” eszközei, maradványai, kellékei is megtekinthetők, így többek között egy orosz harci repülő, Zoli által több méter mélyről kiásott motorja. Persze, a néhai 16 hengeres alumínium (!) motorblokkot már kissé szivacsosra szívta a föld mélye…
A Bakamúzeumba továbbra sem kell belépőjegyet venni, ám csak szombatonként látogatható. A gyűjtőszenvedély ugyanis nem hozza, hanem viszi a pénzt, így a gazdáinak természetesen „civil” foglalkozásuk is van: Borbandi György egy biztonságtechnikai cégnél dolgozik, Tálosi Zoltán – amúgy önkéntes műveleti tartalékos főhadnagy – pedig kollégiumi nevelőtanárként veszi ki részét a honvédkadét-képzésből.
A Szekszárd belvárosában található gyűjteményt hamar felfedezte magának az idegenforgalom is, szüret idején pedig jóformán ki sem mernek nyitni, hisz tömegével nem férnének el az érdeklődők és a tárlatvezetés sem lenne megoldható. „Nyugalmi” időszakban 20-50 fő keresi fel őket szombatonként, ám elsőszámú látogatóik a gyerekek, illetve az iskolák – a Bakamúzeum tökéletes illusztrációja egy-egy történelemóra anyagának. Nem beszélve arról, hogy a diákok – Zoli vagy Gyuri felügyelete mellett – kézbe vehetnek szinte bármit, felhúzhatnak többféle sapkát, sisakot, így aztán megy a fotózkodás ezerrel…
A Bakamúzeumot természetesen nagy becsben tartja a város, no meg a helyiséget díjmentesen biztosító Kormányhivatal.
Borbandi György és Tálosi Zoltán pedig gyűjtöget és restaurál tovább, rendületlenül. Internetes vásárlások, csere-berék, külföldi beszerzések – folyamatosan napirenden vannak hőseink életében. A hallottak-látottak alapján joggal merülhet fel a kérdés: mi lesz, ha kinövik a helyet? „Isten őrizz! Nem akarjuk kinőni!” – tiltakozik szinte egymás szavába vágva Gyuri és Zoli. „Ennél jobb helyet nem találnánk soha, mert ennél jobb hely nincs! Inkább átrendezünk mindent, ha kell, havonta” – jelentik ki házigazdáink.
Megértjük. Különösen akkor, amikor a méteres vastagságú falak hűvöséből kilépünk a harmincfokos nyári kánikulába.
