Budapesti karácsony az ostrom előtt

Szöveg: Szűcs László | 2009. december 22. 12:05

Egy újabb, nyomasztó háborús karácsonyra készült az ország és a főváros 1944 decemberében. Miközben a szovjet katonák több irányból is közeledtek Budapest felé. A Vörös Hadsereg első egységei éppen december 24-én értek el Budára. Másnap már komoly harcok is voltak. December 26-án pedig bezárult a várost körülvevő ostromgyűrű.

A történelemkönyvekből jól tudjuk, hogy 51 napon keresztül 1944. december 26. és 1945. február 13. között tartott Budapest ostroma. Az akkori eseményekről készült visszaemlékezésekből jól látszik, hogy az ostromgyűrű bezáródása előtti ünnepekre természetesen a magyar főváros lakossága is készült, bár csak egy újabb, igen nyomasztó háborús karácsonyra számítottak.

Dr. Számvéber Norbert százados, hadtörténész, a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum (HM HIM) Hadtörténelmi Levéltár levéltárvezetője a honvedelem.hu érdeklődésére elmondta: főváros budai oldalát éppen 1944. december 24-én közelítették meg a szovjet csapatok, de az igazán heves utcai harcok csak karácsony első napján kezdődtek. Szenteste napján a Vörös Hadsereg katonái elsősorban a Városmajor környékén, a védelem főparancsnokságául szolgáló Várhegytől három-négy kilométerre harcoltak. A védőknek itt sikerült megállítaniuk a betörő páncélos ékeket.

– Bár a német Déli Hadseregcsoport főparancsnoksága, illetve a Budapest védelmével megbízott német-magyar erők parancsnokai tisztában voltak azzal: a szovjet csapatok bármelyik pillanatban megérkezhetnek, a civil lakosságok meglepetésszerűen érte a szovjet katonák megjelenése – mondta Számvéber Norbert, akitől megtudtuk: ezen a napon a fővárosban a tömegközlekedés még járt (a villamos közlekedés december 25-én reggel állt le teljesen), a víz, a villany és gázszolgáltatás is egyelőre folyamatos volt. A közművek január elejéig működtek.

A fennmaradt civil naplók szerint – árulta el a hadtörténész – december 24-én az esti órákban volt az első nagyobb áramkimaradás, ami után a legtöbben vagy nyugovóra tértek, vagy pedig gyertyafénynél ünnepeltek. A fenyőfák díszítésére egyébként sokan a szövetséges bombázó repülőgépek radarzavarás céljából ledobott fóliacsíkjait használták. Élelmiszer szempontjából még viszonylag jó volt a helyzet az ünnep két napján. Az asztalokra ekkor még került hal és hús is, számos családnál pedig borlevest készítettek. Mindez ellentétben van azzal, ami az ostrom alatt volt tapasztalható, vagyis az állandósult élelemhiánnyal. A fővárost ugyanis nem készítették elő az ostromra, a hosszantartó, elhúzódó helységharcokra. Így például élelmiszer készletekkel sem rendelkeztek. Egészen pontosan a felhalmozott készletek december 25-én, a fővároson kívül szovjet kézbe kerültek – tette hozzá a Hadtörténelmi Levéltár vezetője.

December 24-én – amely egyébként abban az évben vasárnapra esett – a szovjetek erős aknavetőtüzet zúdítottak a budai területekre, ezért a civileknek ekkor már eléggé veszélyes volt kimenniük az utcára. Szerencsére a telefonhálózat még működött, így a rokonok távbeszélőn tartották egymással a kapcsolatot – tudtuk meg Számvéber Norberttől.

A karácsonyi ünnep alatt a harcok elsősorban a Rózsadombon, a Szent János Kórház környékén, illetve a fogaskerekű végállomása környékén dúltak. Ebben német és magyar erők vegyesen vettek részt. Például a Rózsadombon az I. Önkéntes Egyetemi Rohamzászlóaljnak erői harcoltak. A szovjet alakulatok zömét a 2. gárda-gépesítetthadtest egy dandárja, illetve egy nehéz harckocsi ezrede adta. Ezek a nehéz harckocsik egészen a Szent János Kórházig törtek előre, s közülük többet is kilőttek a védők, elsősorban nehéz légvédelmi ágyúkkal – mesélte a Hadtörténelmi Levéltár vezetője.

Az ünnep után, december 27-én a budai oldalon a harcok kissé alábbhagytak. S a szovjetek a támadást egészen

január utolsó napjaiig nem is erőltették. Ennek az volt az oka, hogy 1945. január 1-jén, Komárom irányából megindult, Konrád fedőnevű német felmentési kísérlet felszámolása miatt a szovjet csapatok nagy része védelemre rendezkedett be. A helyzet csak január 27-én – a kudarcba fulladt német kísérlet visszaverése után – változott meg, ekkor a Vörös Hadsereg csapatai újból támadásba mentek át, e Egészen február 13-ig, a budai oldal megszállásáig. (Felszabadításról hadtörténeti szempontból nem célszerű beszélni, mert a szovjetek számára Budapest bevétele egyértelműen katonai birtokbavétel, vagyis megszállás volt. Ez sokaknak a megpróbáltatások végét, másoknak éppen ezek kezdetét jelentette – tette hozzá Számvéber százados.)

Egyébként a pesti oldalon – vagy ahogy mondták: a pesti hídfőben – karácsony környékén még nem igazán dörögtek a fegyverek. Az akkori budapesti közigazgatási határt még csak nagyon kis területen érte el a front. Január 1-je volt az első olyan nap, amikor hevesebb ütközetek zajlottak a főváros pesti oldalán. A véres harcok egészen január 18-ig tartottak. Utána már csak a budai oldalon harcoltak. A visszavonuló német-magyar csapatok január 18-án robbantották fel az utolsó kettő, még meglévő, de már egyáltalán nem ép átkelőt, a Lánchidat és az Erzsébet hidat.

A történelemkönyvekből azt is jól tudjuk, hogy a főváros felszabadítása (megszállása) óriási veszteségekkel járt. Sajnálatos módon nemcsak katonák, hanem civilek is százával estek áldozatul a harcoknak. Számvéber Norbert elmondta: a Hadtörténelmi Levéltárban több olyan naplófeljegyzés és visszaemlékezés is megtalálható, amelyek arról szólnak, hogy a karácsonyi ünnepek alatt az utcákon már nemcsak elesett katonákat, hanem civil ruhás holttesteket is lehetett látni.

Azokon a frontszakaszokon pedig, ahol nem voltak heves harcok, a katonák igyekeztek megünnepelni a karácsonyt. Voltak karácsonyi ünnepségek is. Többek között például a nemet 13. páncéloshadosztály parancsnokágán is volt egy karácsonyi ünnepség, ahová meghívták az alárendelt magyar alakulatoknak a parancsnokait is. Illetve az éjféli misét előrébb hozták néhány órával azért, hogy sötétedés után már ne kelljen az utcán járkálniuk a civileknek – mondta Számvéber Norbert.