„Az embert, az egyszerű katonát mutatjuk be”

A Hadtörténeti Intézet és Múzeumban nemcsak időszaki, de állandó kiállítások is megtekinthetők. Melyek ezek közül a legfontosabbak, melyek idén is sikert arattak?

Kezdjük azzal, hogy az elmúlt kilenc év alatt négy állandó kiállítást hoztunk létre. A látogatószám azt mutatja, hogy ezek mind népszerűek, hiszen míg nyolc éve 30 ezer látogatóról beszéltünk évente, addig ma már 120-150 ezerre nőtt a számuk. Az állandó kiállítások tehát rendkívül vonzóak. Ha a földszinten bejön a múzeumba az ember, tesz egy sétát körbe, majd feljön a második emeletig, akkor az elmúlt 1000 évet láthatja, valamint ennek az időszaknak az ereklyéit, hadtörténetét, a nagy csatákat, dokumentumokat, levéltári anyagokat. Mostani büszkeségünk – a Kard és koszorú kiállításon kívül – a Nagy Háború történetét bemutató kiállítás, mely az első világháború befejezésének kilencvenedik évfordulója alkalmából készült. Több mint 450 négyzetméteren mutatjuk be azokat a fegyvereket, ereklyéket, ruházati és egyéb katonai felszerelési tárgyakat, amelyekkel az ádáz háborút az ember oldaláról próbáljuk felvillantani. Nagyon vigyázunk arra, hogy ne militarizáljunk. Az embert, az egyszerű katonát, a kitűnő hadvezéreket mutatjuk be, akik a hazáért sokat tettek.

Ez azt jelenti, hogy a katonák használati tárgyait is láthatjuk?

Széles diplomáciai kapcsolatokkal rendelkezik a Hadtörténeti Intézet és Múzeum, így az időszaki kiállításoknak sokszor külföldi történelemhez is közük van.

Milyen kuriózumokat tudna kiemelni az idei időszaki kiállítások közül?

Huszonhét országgal van kapcsolatunk, Bázeltől Stockholmon át egészen Isztambulig és Washingtonig is megjelennek kiállításaink. Megrendeztünk itthon egy, a békefenntartást bemutató NATO-kiállítást, mely később tovább utazott Brüsszelbe. Bázelben a világkiállításon, később Svédországban jelentünk meg az 1956-os anyagunkkal. Nemrég volt nálunk egy isztambuli kéttermes kiállítás. Jelenleg látható egy örmény kiállítás, melyet az örmény és a magyar köztársasági elnök nyitottak meg az 1000 éves örmény-magyar kapcsolatok nevében. Ez a kiállítás Jerevánba utazik tovább január 26-án. Szeretném hangsúlyozni, hogy mi a diplomáciába semmilyen politikai tényezőt nem akarunk bevinni, ezért állítjuk ki szívesen többek között Azerbajdzsán tárgyait is hamarosan. Néhány napja nyitottunk egy időszaki hajótörténeti kiállítást, ezzel párhuzamosan egy szép hajótörténeti könyvet is bemutattunk. Ezen a kiállításon megtudhatjuk többek között azt, hogy mit kerestek a magyar katonák Kínában, hogy hogyan vettünk részt a bokszerlázadásban, vagy hogy 1901-ben hogyan estek hadifogságba.

A tárlatok mellett az Intézet számos kutatómunkát végez, ahogyan az imént is említette, hadszíntereket tanulmányoznak. Ezen kívül hadisírgondozással is foglalkoznak.

Hogyan zajlik a kutatómunka?

Tudomásunk szerint ötvenöt országban van magyar katona eltemetve, a Hadisírgondozó Igazgatóság pedig ezek felderítésével, valamint méltó emlékhely állításával foglalkozik, és ugyanez vonatkozik az itthoni hadisírok megőrzésére is. Az igazgatóság hét országgal kötött kétoldalú egyezményt, kettő pedig jelenleg ratifikálás alatt van. Első és második világháborús katonai síroknak, fogolytáboroknak, lágereknek néztünk utána elsősorban. Mindig a hadtörténeti térképekből indulunk ki, elővesszük az adott terület hadműveleti térképeit, megnézzük, milyen hadijelentések készültek, és áttanulmányozzuk a veszteségkartonokat az irattárban: a második világháborús veszteségkartonjaink száma például 650 ezer.

Minden katonáról készült ilyen karton?

Igen. És mikor az illető elhunyt, a törzslapot tovább vezették. Itt van érdekes szerepe egyébként a dögcédulának, amely alapján a honvédeket be tudjuk azonosítani. Nemrég jöttünk haza Ukrajnából: Kosziv térségében nagy harcok folytak, ahol hegyivadászaink voltak harcba vetve. A helyi lakosok egy védelmi támpontot mutattak meg, mely a harmadik vadászszázad támpontja volt. Összesen három katona sírjára bukkantunk, tizenheten még hiányoznak. Nem akartuk a természet sírjait megbolygatni. Tudjuk, hogy ezt a századot annak idején bekerítették, mindenki meghalt és a saját lövészárkukba temették őket. Ez egy nagyon fontos kegyeleti feladat is, hiszen mindenkinek van, vagy lesz halottja, és mindenkinek joga van saját anyaföldjében pihenni, vagy méltóképpen pihenni, bárhol esett el. Jeruzsálemtől Isztambulon át egészen Hawaii-ig vannak halottjaink. A hadszíntérkutató osztályunk fél éve kezdte meg működését, elsősorban hadi régészettel foglalkozik és különböző hadszínterek vallatásával. Egy példát hadd említsek a munkájukból: a Tito, a láncos kutya időszakban egészen Makótól föl az Õrségig egy nagyon komoly erőtámpont rendszer kiépítését rendelte el a szovjet hadvezetés. Meg kellett erősíteni a déli határunkat, gondolván, hogy Tito támadni fogja. Több öves védelmi rendszert terveztek meg – a terveket nemrégiben felbontottuk, és ezekből megtudtuk, a rendszer összesen 650 km, betonerődökkel, géppuskatüzelő és ágyútüzelő állásokkal, harckocsi állásokkal és figyelőpontokkal felszerelve. A célunk, hogy egy kaland utat, vagy ha úgy tetszik, turista utat építsünk ki e területen.

Nemcsak külföldi intézményekkel, de vidéki múzeumokkal is együttműködnek. 2009-ben milyen együttműködés köttetett?

Nemrég járt nálam a Zala megyei Múzeumok főigazgatója, Vándor László, akivel most készülünk elő egy megállapodásra. Szegeden a Móra Ferenc Múzeummal egy hármas szerződést írtunk alá. Jelenleg Körmenden készítjük elő a Híres határőr című kiállítást. Összesen 10 vidéki filiálénk van, az egyik Kecelen található, ahol több mint 2000 technikai eszköz (szárazföldi harci és légi jármű) kerül bemutatásra, és van speciális légi múzeumunk is Szolnokon, ahol öreg Malév-gépek közül is láthatunk egy-egy darabot.

Mint főigazgató mire a legbüszkébb a múzeum tárlatait illetően?

Arra, hogy 2008 decemberében elértük, hogy megkaptuk a Magyar Örökség-díjat. A díjak persze mindig kötelezik az embert, így megpróbálunk kialakítani egy nagyon látogatócentrikus muzeológiát, melyben nemcsak kiállításokkal, hanem egy nagyon érdekes szisztémával is szolgálunk, hiszen a kisgyermekektől kezdve az idős vendégekhez is szólunk. Sikerült egy Múzeumpedagógiai, Marketing és Média Osztályt létrehozni, melynek munkatársai, a megszállott, jó képzettségű múzeumpedagógusok nagyon népszerűek mind az iskolákban, mind az egyetemeken is.
A Hadtörténeti Intézet és Múzeumban található a központi irattárunk, ahol a Magyar Honvédség leadott anyagait tároljuk, és itt van Közép-Európa egyik leghíresebb hadi levéltára is, amelyben a dokumentumokat egészen 1600-tól gyűjtjük. Van egy több millió darabos fotótárunk, és térképtárunk, mely szintén kuriózum.

A Hadtörténeti Intézet is Múzeum számos kiadványt, tanulmányt is maga mögött tudhat. Ha jól tudom, csak idén 35-45 körüli volt a bemutatott kötetek száma.

Idén 36 könyvbemutatónk volt, ennek többsége saját kiadvány, de olyan „külsős" könyveket is bemutatunk, melyekhez mi adtunk segítséget, és a kutatásokat szellemi tőkével támogattuk. Készült kötet a címeres kiváltságlevelekről, és sorozat a különböző évkönyvek kapcsán hadisírokról, valamint kiváló háborús történészek írtak könyvet a háborúkról.

Januártól milyen újdonságokra számíthatunk a Hadtörténeti Intézet és Múzeumban?

A raktáraink teljesen tele vannak, így a raktározás korszerűsítésére is oda kell figyelni, hiszen 1950 óta például a szoborraktárt és műkincsraktárt nem korszerűsítették. Idén elhatároztam, hogy az ott porosodó szobrokat kiemelem, és így mára 130 szobrot restauráltunk. A szobrokat felvittem a padlásra, és kialakítottunk egy látványraktárt, ahol e szép műveket (kisplasztikát, bronz szobrokat, és híres szobrokat, így mint Kisfaludy Stróbl Zsigmond – alkotást is) meg lehet tekinteni 2010 januárjától.