„Büszkeséggel tölt el, hogy a dobogón állva a Magyar Honvédséget is képviselem”

„Lassan huszonöt éve a sport határozza meg az életemet” – kezdi Alekszejev Tamara, aki az interjúra is edzésről érkezik. A sport szeretetét édesapjától örökölte, aki úszott és birkózott. Az öttusa is hamar megtalálta Tamarát, aki már az általános iskolában eldöntötte, hogy ebben a sportágban fogja kipróbálni magát. „Az iskolai úszások során adódott a lehetőség, hogy ki lehet próbálni az öttusát. Engem akkor elsősorban a lovaglás fogott meg. Persze, akkor még nem tudtam, hogy lovat majd csak évek múlva látok, mivel az öttusában az a legutolsó versenyszám amire elkezdünk edzeni” - eleveníti fel pályafutásának kezdetét.

Katonasportolóként a Budapesten megrendezett 46. CISM Katonai Öttusa Világbajnokságon debütált. „A katonasportolói karrierem úgy kezdődött, hogy a katonai világbajnokság előtt Kovács Sarolta és Józan Bea sporttársaim mellé kellett még egy harmadik ember a csapatba, ekkor kerestek meg engem. Akkor az idő szűke miatt a sportszázadba még nem tudtam bekerülni, ezért az önkéntes területvédelmi tartalékosokhoz mentem Székesfehérvárra, ahol elvégeztem tíz modult” – meséli Tamara, aki azóta már az MH Sportszázadot erősíti.

Az önkéntes területvédelmi tartalékos szolgálat alatt örömmel fedezte fel a sport és a katonaság közötti párhuzamokat: „az öttusa klasszikus katonasport” - jegyzi meg. „Sok mindent lehet tanulni a katonaságból és azt átemelni a sportba. Én elsősorban a koncentráció és a fegyelmezettség terén erősödtem a honvédségnél. Ezek mind elengedhetetlen összetevői a profi sportnak” - állapítja meg a szakaszvezető. A sport és a katonaélet közötti hasonlóság megtapasztalása mindennapos annak, aki mindkét oldalt ismeri. A katonsportoló ezzel kapcsolatban egy háromnapos bakonyi gyakorlat él elevenen emlékeiben. „A lövészet benne van az öttusában is így, a bakonyi terepgyakorlatunk során ezt a tudásomat tudtam kamatoztatni. A katonai tereptan mellett nagyon közel állt hozzám a harcászati gyakorlat is. Sokat köszönhetek az öttusának abból a szempontból is, hogy a gyakorlattal járó fizikai megterheléseket jól bírtam. A teljes menetfelszerelésben végrehajtott menetgyakorlatot még élveztem is” - meséli mosolyogva.

Mint minden profi sportolónak, így Alekszejev Tamarának is az a legnagyobb álma, hogy az olimpián is magára ölthesse a címeres mezt. Az álom elérésének érdekében jelenleg minden nap az olimpiai kvóta megszerzésére és Tokióra készül. A felkészülés közben érte el a világot a koronavírus-járvány, így az tokiói olimpiát és a kvótát biztosító versenyeket is elhalasztották.

A pandémia az MH Sportszázad katonasportolójának felkészülését is kizökkentette az addig megszokott rendszeréből. „Az elején nagyon nehéz volt, mert bezártak az uszodák, nem volt lehetőségünk arra, hogy az úszásra készüljünk. Abból a szempontból szerencsés helyzetben vagyok, hogy Székesfehérváron készülök, így, amint 20 Celsius-fok felé emelkedett a Velencei-tó hőmérséklete, el tudtam kezdeni a felkészülést. De mindent összevetve nem panaszkodom, mert az öttusának ilyen szempontból nagy előnye, hogy egyéni feladatokból adódik össze, így ezekre az ember egyedül is fel tud készülni” - összegzi a nem megszokott körülményeket szülő idők tapasztalatait.

Világjárvány ide, világjárvány oda a sportolóra a felkészülés során még aktív hónapok várnak. Az olimpiai kvóta megszerzésére még három világkupán, egy világkupa döntőn és egy világbajnokságon nyílik számára lehetőség. „Egész életemben erre vártam. Sajnos két olimpiáról is lemaradtam, de utána a legnagyobb alázattal kezdtem el edzeni és elkezdtek jönni az eredmények. Mára már elmondhatom, alig várom, hogy versenyezhessek. Azt is ki merem jelenteni, hogy ilyen szempontból nekem az elmúlt év sokat segített: több időm volt magamra és mentálisan is pozitívan hatott rám” – beszél őszintén elmúlt egy évéről.

Alekszejev Tamarának jelenleg minden perce be van osztva, ahogy ő fogalmaz: „nekem most a sport az első”, de maximálisan kiveszi a részét a katonai feladatok ellátásából is. A két pálya közötti hasonlóság és az, hogy kölcsönösen képes erőt meríteni mindkét hivatásból, sokat segít neki. Ezt a dobogón állva is átérzi: „szerződéses katonaként büszkeséggel tölt el, hogy a dobogón állva a Magyar Honvédséget is képviselem”. Azt kívánjuk, hogy ez az érzés még sokszor megadasson neki.