December 4-én a tüzéreket ünnepeljük

A tüzérség hagyományosan olyan katonai egység, mely egy háború során nagyobb lövedékek – valamilyen eszközből történő kilövés útján – célba juttatására alkalmas. A hadtörténészek némelyike az ókorban használt úgynevezett hideglőfegyvereket is tüzérségnek tekinti, a többségi vélekedések szerint azonban a tüzérség története a fekete lőpor feltalálásával, vagyis a Kr.u. 10. század elején-közepén vette kezdetét. Az első tűzfegyvereket még nagyon nehézkesen lehetett kezelni: ezek egylövetű, elsősorban fix helyre telepített eszközök voltak, eleinte kizárólag elöltöltősek. A kohászat és az anyagmegmunkálás 19. századi fejlődése tette lehetővé a hátsó, csőfar felőli töltésű lövegek megépítését.

A tüzérség fejlődésére a továbbiakban három tényező gyakorolt nagy hatást. Az egyik a szabványosítás – mely leegyszerűsítette és felgyorsította a gyártást, az üzemeltetést és a karbantartást –, a másik az acél szélesebb körű alkalmazása, valamint a közvetett irányzás koncepciója. A közvetett irányzást először az első világháborúban alkalmazták sikeresen. A csöves tüzérség a második világháborúban érte el alkalmazásának csúcspontját, a fegyvernemet a harcok befejezését követően a rakétatüzérség szorította háttérbe, hiszen a rakéták nagyobb hatótávolságra és nagyobb tömegű harci részek célba juttatására voltak képesek, mint a csöves tüzérség tűzfegyverei. Azonban a rakéták alkalmazásának is voltak hátrányai – például a nagy költség, az alacsony tűzsűrűség –, ezért a csöves tűzfegyverek alkalmazása továbbra is a háborúk egyik legfontosabb eszköze maradt.

A 20. század második felétől napjainkig a tüzérség összetett fegyverrendszerré vált, mely nélkül elképzelhetetlenek a modern csataterek.

A magyar tüzérség történetének kezdetei a 14. századra tehetők: az első lövegek a gazdag városokban jelentek meg az ott lakók védelme céljából. A hadseregben először Luxemburgi Zsigmond király korában, a 15. század első felében használták először a tüzérségi eszközöket. Mátyás fekete seregében már szép számmal álltak rendelkezésre pattantyúsok. 1526-ban, a mohácsi csatában szinte a teljes magyar tüzérség elpusztult, a magyar tüzérkultúra Erdélybe került. A Rákóczi-szabadságharc idején a magyar hadseregében újra megjelent a tüzérség, ám a harcokban nem értek el nagy sikereket, pedig francia szakemberek képezték ki őket. Az 1848-49-es szabadságharcban a fegyvernemet az alapoktól kellett újra teremteni. Ennek ellenére a csatákban a magyar tüzérség szép sikereket ért el.
A kiegyezést követő évtizedekben csak gyalogság és lovasság alkotta a Magyar Királyi Honvédséget, csupán 1912-ben állt fel újra a tábori tüzérség. A fegyvernem katonái végigharcolták az első világháborút. A trianoni békediktátum tiltásai miatt ezután a fejlesztések elmaradtak, így a második világháborúba hazánk elavult tüzérséggel lépett be. A világégést követően szovjet mintájú fejlesztésekre került sor: a páncéltörő tüzérség, mely a háborúban az aknavetőkkel együtt még gyalogos fegyvernemnek számított, a Magyar Néphadsereg korában már elvált a tábori tüzérségtől.

A magyar légvédelmi tüzérség

Az 1948-1958 közötti időszakot a légvédelmi rakétacsapatok újbóli létrehozása és fejlesztése jellemezte. 1962 és 1975 között a stabilizálás és a korszerűsítés időszakát élte meg a magyar légvédelem, melyet 1988-ig az úgynevezett minőségi fejlesztés követett. A fegyvernem alakulatait ekkor fegyverezték át az új típusú légvédelmi rakéta-komplexumokkal.

Légvédelmi rakétások – Győr

1989-ben, a haderő átalakításának részeként megkezdődött a légvédelmi rakéta-alakulatok átalakítása is, több katonai szervezetet megszüntettek, illetve összevontak. A több mint egy évtizeden keresztül tartó racionalizálás eredményeként a mai Magyar Honvédségben már csak egyetlen alakulat, a győri MH 12. Arrabona Légvédelmi Rakéta ezred őrzi e fegyvernem hagyományait. Az itt szolgáló katonák – a tábori tüzérekhez hasonlóan – büszkén viselik fegyvernemi jelképüket, a piros barettet.

Az alakulat kijelölt alegységeivel – együttműködve más magyar katonai szervezetekkel, illetve a szövetséges erőkkel – a NATO Integrált Légvédelmi Rendszerében (NATINADS) lát el feladatot. Ez leginkább úgy határozható meg, mint a kijelölt katonai objektumok, a kiemelt fontosságú ipari-energetikai létesítmények, illetve a szárazföldi csapatok meghatározott csoportosításainak légvédelmi rakéta-oltalmazása.

Békeidőszakban az alakulat kiképzést folytat, ezekre a feladatokra készül. Az ezred szervezetében a parancsnokság és a törzs mellett egy vezetési zászlóalj, két légvédelmi rakétaosztály, valamint egy logisztikai zászlóalj és egy egészségügyi központ található. Az 1. légvédelmi rakétaosztály Sa–6-os, KUB típusú rakétarendszerrel ellátott, míg a 2. légvédelmi rakétaosztály MISTRAL, illetve Sa–16-os, IGLA típusú fegyverekkel szerelkezett fel.

A győriek nemzetközi összehasonlításban is büszkék lehetnek magukra: a nyári németországi Lendülő Kard 2010 rakéta éleslövészeti gyakorlaton is parádésan helyt álltak.

Ágyútarackos és páncéltörő tüzérség – Tata

2007. március 1-je óta a Magyar Honvédség nincs önálló tüzér osztálya, vagyis zászlóalj szintű alegysége: a haderő átalakítása során felszámolták a tatai MH 25. Klapka György Lövészdandár alárendeltségébe tartozó ágyútarackos tüzérosztályt, valamint a páncéltörő tüzérosztályt. A belőlük megmaradt egy-egy ütegből, illetve az ugyancsak megszüntetett MH 11. Hunyadi Mátyás Harckocsi Zászlóalj egy századából hozták létre a dandár harcitámogató zászlóalját, mely a tüzér fegyvernemi kultúra utolsó csapatszintű bástyája lett a Magyar Honvédségben.

A zászlóalj tüzér ütege meglehetősen „izmos", hiszen négy szakasza van, s ezekben az alegységekben összesen 12 darab D–20-as típusú, 152 milliméteres ágyútarack található. Az alegység páncéltörő ütege három szakaszból áll, melyekben viszont négy-négy raj található, összesen 12 darab, BRDM típusú harcjárműre szerelt Konkursz típusú páncéltörő rakétakomplexummal felszerelve. A tatai dandárban a HTZ-n kívül más alegységnél is találhatók tüzér elemek: például a lövészzászlóalj állományába tartozik ugyanis egy aknavető szakasz, amelyben négy darab, 82 milliméteres aknavető áll rendszerben. Mindemellett a lövészszázadok támogató szakaszaiban két-két darab 82 milliméteres aknavető és Fagot típusú páncéltörő rakéta is található.