Egy válaszút előtt álló ország
Szöveg: honvedelem.hu | 2007. november 27. 12:19December eleje fordulópontot jelenthet Koszovó sorsában, hiszen ekkor dönt az ENSZ Biztonsági Tanácsa a sok hányattatást megélt tartomány sorsáról. Kétrészes összeállításunk helyszíni képet ad az itt szolgáló békefenntartók mindennapjairól.
Kezdetben mintegy 50 ezer KFOR-katonát telepített a NATO (a partner és a nem partner országokat is bevonva), egy egységes parancsnoki és ellenőrzési rendszer alárendeltségébe. A 2002. esztendő elején ezt az erőt 39 ezer katonára, a biztonságos környezet fenntartása mellett 2003 júniusában 26 ezer, az év végére pedig 17 ezer 500 főre csökkentette. Az albánok és szerbek között 2004 márciusában kitört etnikai zavargások – melyek a KFOR-katonák ellen irányultak – arra késztették a szövetségeseket, hogy minden eshetőségre felkészülve mintegy 2500 fős gyorsreagálású erővel erősítsék meg a KFOR-t.
A KFOR-főparancsnokság továbbra is Koszovó fővárosából, Pristinából irányítja a NATO-vezetésű, 35 országból verbuvált, mintegy 15 ezer békefenntartó alkotta öt többnemzeti harcászati köteléket (Multinational Task Force – MNTF), amelyek közül az északi Mitrovica, a déli Prizren, a közép Pristina, a keleti Gnjilane, a nyugati pedig Pec körzetért felelős – ide tartozik az MH KFOR-század is.
Koszovó nyugati részének békéjéért az olasz Antonio Venci dandártábornok vezetés alatt álló nyugati, többnemzeti harcászati kötelék (MNTF-W) a felelős, amelynek alárendeltjei Decani/Decan, Djakovica/Gjakove, Istok/Istog, Klina/Kline és Pec/Peja törvényhatósági körzetben települtek.
A kötelékben öt nemzet – olasz, magyar, román, szlovák és szlovén – katonái tesznek meg mindent azért, hogy az ENSZ BT 1244. számú határozatának érvényt szerezzenek. Ennek érdekében legfontosabb feladataik: a biztonságos környezet fenntartása mellett együttműködés a nemzetközi, valamint a helyi intézményekkel és szervezetekkel; a szabad mozgás biztosítása etnikai és vallási megkülönböztetés nélkül; közreműködnek a koszovói–albán határ ellenőrzésében; az ENSZ-rendőrség támogatása a bűnözés elleni harcban; együttműködés a koszovói szervezetekkel és a régió más adminisztratív, gazdasági és szociális struktúráival.
Az MNTF-W ezred/zászlóalj manőver harccsoport fő erői az Aquila, a Tizona és a Falco harccsoport, ugyanakkor része még egy olasz műszaki egység, egy helikopteres egység, valamint hadszíntérrádiós és telekommunikációs, illetve logisztikai támogató egység.
Filippo Bonsignore ezredes, a Falco zászlóaljharccsoport parancsnoka, megerősítette: a Falco harcászati kötelék (és ezen belül a magyar század) feladatai azonosak a Koszovóban szolgáló többi alakulat feladatával, ami alapvetően a biztonságos környezet fenntartását jelenti annak érdekében, hogy a helyi szervek és a nemzetközi közösség nyugodtan végezhesse mindennapos tevékenységét. A harcászati kötelék katonái közösen tevékenykednek és képzik magukat. Az alakulat többnemzeti ezredszinten is, ami meglehetősen szokatlan, mivel általában a hasonló egységekben a többnemzeti jelleg dandárszinten van jelen.
Az MNTF-W vezető nemzete az olasz s a kontingens tagjai a 9. „Bari" lövészezred állományából kerültek ki, amely egyike az olasz haderő legrégebbi alakulatainak. Története 1734-re nyúlik vissza, amikor III. Károly Emánuel, Szardínia királya ediktumával valdensekből (dél-franciaországi keresztény szekta tagjai) toborzott egy zászlóaljat, amely a királyi hitves iránti tisztelete jeléül felvette a „La Reyne" (a királynő) elnevezést, és állomáshelyéül Pinerolo városát jelölték ki. Többszöri átszervezés után egy része átalakult a 9. lövészezreddé, a „Queen" dandár részeként. 1945. november 20-án Bari városába települt, majd 1947 márciusában felvette a „Bari" nevet. Újabb átszervezések után, 1992 októberétől az alakulat gépesített lövészezredként működik.
Filippo Bonsignore ezredes, a Falco zászlóaljharccsoport parancsnoka, megerősítette: a Falco harcászati kötelék (és ezen belül a magyar század) feladatai azonosak a Koszovóban szolgáló többi alakulat feladatával, ami alapvetően a biztonságos környezet fenntartását jelenti annak érdekében, hogy a helyi szervek és a nemzetközi közösség nyugodtan végezhesse mindennapos tevékenységét. A harcászati kötelék katonái közösen tevékenykednek és képzik magukat. Az alakulat többnemzeti ezredszinten is, ami meglehetősen szokatlan, mivel általában a hasonló egységekben a többnemzeti jelleg dandárszinten van jelen.
A harccsoport tagjai között példás az együttműködés. Az olasz parancsnok szerint az angol nyelv használata néha akadályt jelent, de figyelembe véve, hogy mindig csak katonai terminológiát használnak, egyre könnyebb a kommunikáció, így aztán egyáltalán nincsenek problémáik a műveletek végrehajtása során.
Az MNTF-W vezető nemzete az olasz s a kontingens tagjai a 9. „Bari" lövészezred állományából kerültek ki, amely egyike az olasz haderő legrégebbi alakulatainak. Története 1734-re nyúlik vissza, amikor III. Károly Emánuel, Szardínia királya ediktumával valdensekből (dél-franciaországi keresztény szekta tagjai) toborzott egy zászlóaljat, amely a királyi hitves iránti tisztelete jeléül felvette a „La Reyne" (a királynő) elnevezést, és állomáshelyéül Pinerolo városát jelölték ki. Többszöri átszervezés után egy része átalakult a 9. lövészezreddé, a „Queen" dandár részeként. 1945. november 20-án Bari városába települt, majd 1947 márciusában felvette a „Bari" nevet. Újabb átszervezések után, 1992 októberétől az alakulat gépesített lövészezredként működik.
