Egyedülálló forrásanyagon alapuló könyvet mutattak be a levéltárban

Az első világháború a magyarság számára meghatározó jelentőségű volt, amelynek végkimenetele sorsdöntően meghatározta egész 20. századi történelmét, s következményei a mai napig hatnak. 661 ezer fős emberveszteségével a korabeli Magyarország több katonát vesztett ebben a háborúban, mint a magyarság a korábbi történelme során vívott háborúiban együttvéve.

Szabó Csaba, a Magyar Nemzeti Levéltár főigazgatója köszöntőjében emlékeztett rá: az első világháború centenáriuma idején megtörtént a háborús veszteségek legismertebb katonai és polgári közigazgatási forrásainak a feldolgozása, az adatok 2020 óta már elektronikus adatbázisokban is elérhetőek. Ezek létrehozásában a Magyar Nemzeti Levéltárnak is meghatározó szerepe volt és közzétételükre az általa működtetett Adatbázisok Online felületen is sor került. Ezek az adatbázisok azonban a korabeli eljárási gyakorlatok és források hiányosságai miatt korántsem teljesek, illetve a polgári halotti anyakönyvi adatok csak a mai Magyarország területére vonatkoznak. Hangsúlyozta továbbá, hogy a Magyar Nemzeti Levéltár a magyar nemzet levéltára, ezért kiemelt feladatának tekinti, hogy minden határon túli magyar iratanyag feldolgozásánál is jelen legyen. Példaként említette a szovjet fogolytáborokba hurcolt magyarok kartonjainak hazajuttatást, majd hozzátette: Molnár Tibor Bácskával kapcsolatos munkája szintén kapcsolódik ehhez a hungarikákkal kapcsolatos misszióhoz.

Kovács Gergely gyulafehérvári római katolikus érsek elmonda: magyar és nemzetközi viszonylatban is kiemelkedő jelentőségű és példaértékű az a kutatómunka, amit a mai Magyarország határain túl Molnár Tibor, a zentai Történelmi Levéltár munkatársa 1999 óta végez. Egyházjogászként zseniálisnak nevezte, hogy a szerző a holttányilvánítási eljárásokat használta fel kutatásához, mivel ezen ügyekre, iratokra senki sem gondolt korábban a veszteségkutatás forrásaként.

A kötetet bemutató Pintér Tamás, a Magyar Nemzeti Levéltár főosztályvezetője, a társszervező alapítvány kuratóriumi elnöke rámutatott: a szerző új kötetében a háborús veszteségkutatás egy eddig teljesen ismeretlen forrástípusát, a római katolikus egyház által, az újra házasságot kötni szándékozó özvegy kérésére lefolytatott holttányilvánítási eljárások dokumentumait vizsgálja. Az elcsatolt bácskai területek esetében a Kalocsai Érseki Szentszék volt illetékes ezek lefolytatásában és az ítéletek meghozatalában. A páratlan adatgazdagságot rejtő irategyüttest a Kalocsai Érseki Levéltár őrzi. A kötetből nyolcvannégy bácskai településen élt összesen 1334 személy holttányilvánítási eljárását és adatait ismerhetjük meg. A különleges források segítségével az egyes személyek sorsán túl katonai alakulatok, események eddig ismeretlen történetei is feltárulnak előttünk, amelyekből a kötetben szintén ízelítőt kaphatunk. Rámutatott, hogy a kutatómunka folytatása olyan új és gazdag eredményeket hozhat, amit a jövőben a világ bármely pontjáról elérhető online adatbázisként is célszerű közzétenni.

Az alapos kutató és háttérmunka kapcsán Pintér Tamás felhívta a figyelmet arra, hogy Molnár Tibor adatgazdag művét érdemes tovább gondolni, és az új forráscsoportot, a holttányilvánítási ügyeket akár a gyulafehérvári egyházmegyében, illetve később a Kárpát-medencében is fel lehetne tárni, amely nemzeti projekt a Magyar Nemzeti Levéltár vezetésével valósulhatna meg.

A szerző, Molnár Tibor felszólalásában megköszönte a közreműködők, így a szerkesztőként tevékenykedő Pintér Tamás segítségét. Az egyházi eljárások kapcsán arról is szót ejtett, hogy a holttá nyilvánítás sok esetben életmentő volt a fiatalon sok gyermekkel egyedül maradt özvegyek esetében, majd hozzátette: ennél az eljárásnál kiemelten fontos volt a szemtanúk beszámolója, mivel az egyház nemcsak jogi, hanem erkölcsi bizonyosságot is akart az illető személy haláláról. Elmondta továbbá, hogy szeretné, ha a kalocsai egyházmegye Magyarországon maradt részével folytatódhatna kutatómunka, amely érdekében tett már lépéseket.

A Vajdasági Magyar Művelődési Intézet kiadásában a Délvidékiek a nagy háborúban sorozat 4. köteteként Zentán 2021-ben megjelent mű a Miniszterelnökség Nemzetpolitikai Államtitkársága és a Bethlen Gábor Alap támogatásával látott napvilágot.

Fotók forrása: nagyhaboru.blog.hu