Elismerés a győzelem napja alkalmából

A két magyar katona elismerésének előzménye, hogy a közelmúltban először indult közös orosz−magyar expedíció repülőgéproncsok, illetve az eltűnt gépszemélyzetek földi maradványainak felkutatására. Az együttműködésben megnyilvánul a másik oldalon harcoló, parancsot végrehajtó katona tisztelete, mely repülős körökben mindig kiegészül a minden egyes felszállás során életét kockáztató aviátor tudásának, felkészültségének, bátorságának elismerésével.

Magó Károly zászlós szerencsés embernek vallja magát. A szenvedélyes roncskutató a Szolnoki Repüléstörténeti Kiállítás munkatársaként hivatásszerűen is foglalkozhat hobbijával. Ennek leglátványosabb része egy-egy roncs feltárása, kiemelése, kivételesen szerencsés esetben rekonstruálása, restaurálása. Ami nem látszik: rendszerint többéves előkészítő munka és kutatás, illetve nyomozás előzi meg az első kiszállást a terepre. Szó szerint és képletesen is rengeteg apró darabból áll össze a végleges kép, a megmaradt korabeli dokumentumokból és a szemtanúk beszámolóiból kell összerakni a mozaik darabjait.

A második világháborús harcok során rengeteg magyar légtérben lelőtt gépnek és az őket vezető személyzetnek veszett nyoma. Amikor 2010 őszén Horváth Péter seregélyesi kutató a börgöndi vasútállomás környékén egy Il–2-es páncélborításából talált darabokat, felcsillant a remény, hogy azok esetleg German Petrovics Odnocenov hadnagy gépéből származhatnak. Sem őt, sem lövészét, Sztepan Pavlovics Ufimcev törzsőrmestert nem találták meg, miután – vélhetőleg a börgöndi vasútállomást védő légvédelmi egységektől kapott találat következtében – gépük 1945. március 8-án lezuhant. A 22 éves pilóta igazi „ásznak" számított a csatarepülők között. 1942 áprilisától vett részt a háború harcaiban, több mint 150 bevetést teljesített és a Szovjetunió hőse cím büszke birtokosa volt. Bajtársai felnéztek rá bátorságának és nagy harci tapasztalatának köszönhetően.

Magó zászlós Horváth Gábor Kanadában élő magyar és Borisz Vlagyimirovics Davidov orosz kutatóval közösen kezdte el a szervezést. Ő készítette el a szakmai munkálatok ütemtervét és szerezte meg a szükséges engedélyeket. Az orosz Trizna kutatócsoport Alekszej Igorjevics Kravcsenko vezetésével 2011. szeptember 5-én érkezett meg Szolnokra. A több helyszínen végzett közös kutatás vegyes eredménnyel zárult. Míg Odnocenovék gépének lezuhanási helyét nem sikerült beazonosítani, Kömlődnél felszínre került egy Il–2-es, melynek motorszáma nem szerepelt az eddig felkutatott adatbázisban, Dudaron pedig beazonosították annak a (hasonló típusú) gépnek a roncsait, amely Jevgenyij Pavlovics Kartasov alhadnaggyal és Vladimir Alexejevics Gladkov őrmesterrel a fedélzetén 1945. március 22-én tűnt el Bakonyoszloptól három kilométerre keletre.

Amikor a katonákban a hősöket látjuk, és a megújulást a hagyományok megőrzése mellett igyekszünk megvalósítani, nagyon fontos e fogalmak tartalommal való megtöltése. Lamos Imre dandártábornok szerint ezért is természetes az orosz félnek nyújtott segítség. A parancsot teljesítő, esküjéhez hű, az adott feladat végrehajtása iránt elkötelezett katonák hősiessége független attól, hogy éppen melyik oldalon harcolnak. Megújulás csak a hagyományok tiszteletének szilárd alapjain lehetséges. Tiszteletet pedig csak mások tiszteletén keresztül lehet kivívni. E kölcsönösség megnyilvánulása az orosz féltől kapott elismerés – egyfajta megerősítés, hogy jó úton járunk. A megkezdett munka változatlan intenzitással folytatódik.