Előkelő helyezés a vitorlázórepülő-világbajnokságon

A Tisza-parti városban 2010-ben már rendeztek világbajnokságot, de tartottak a városi reptéren női VB-t, 2019-ben pedig ifjúsági világbajnokságot is. Az idei világbajnokságon 82 géppel vettek részt a versenyzők, Európán kívül érkeztek indulók az Egyesült Államokból, Ausztráliából, Japánból, valamint a Dél-Afrikai Köztársaságból. A magyar csapat teljes létszámmal, öt géppel és hat versenyzővel indult.

„A versenyt három – 18 méteres szárnyfesztávú, nyílt és kétüléses – kategóriában rendezték, amiben mi indultunk, az egy 20 méteres, kétüléses kategória” – mondta el érdeklődésünkre Tamás Ferenc százados, aki harminc éve foglalkozik vitorlázó repüléssel. Ebben a kategóriában 19-en indultak, nagy részük tapasztalt, válogatott versenyző, akikből 15-en potenciális világbajnokok. „Ez azt is jelenti, hogy az illető saját országában nagy valószínűséggel nemzeti bajnok. A verseny kiszámíthatatlanságát, erősségét legjobban az mutatja, hogy aki egyszer világbajnok, az egyáltalán nem biztos, hogy a következő megmérettetés végén egyáltalán dobogóra állhat” – magyarázta a százados, aki szerint egy versenyen 90-95 százalékban számít a rutin és emellett van egy 5-10 százalék, amit szerencsefaktornak szokás nevezni a pilóták között. Természetesen egy többszörös világbajnok rendelkezik annyi tapasztalattal, rátermettséggel, ami időről időre kiemeli őt még a jók között is.

A verseny során a versenyzőknek vagy adott repülési útvonalat kellett minél gyorsabban teljesíteniük, vagy megadott idő alatt egy kijelölt területen belül kellett a lehető leghosszabb utat megtenniük előre meghatározott időtartam alatt, de ezt is a legnagyobb átlagsebességgel.

„Ami problémát okozott nekünk, hogy nagyon támaszkodtunk a meteorológiai előrejelzésre, az alapján határoztuk meg, hogy mikor indulunk neki a távnak. Előfordult, hogy túl későn, vagy éppen túl hamar tettük ezt meg és emiatt veszítettünk pontokat” – mondta a százados, aki ezzel kapcsolatban megjegyezte azt is, a kéthetes versenyen kedvező, de változatos légáramlatok uralkodtak. „Az első napokban nagyon meleg száraz levegő volt a jellemző, emiatt a termikek – azaz az emelkedő légáramlások – nem tudtak olyan magasra menni, hogy kicsapódjon belőlük felhő. Utána viszont jött egy nedvesebb léghullám, ami kedvezett a felfelé emelkedő légáramlatoknak. Sőt voltak területek, ahol 49 kilométer/órás szél is tapasztalható volt. Mindent egybevetve remek hangulatú verseny volt” – mondta.