Emléküket őriznünk és ápolnunk kell

Hejce község neve mára összeforrt a szlovák légierő 2006. január 19-én bekövetkezett légikatasztrófájával, amikor északi szomszédunk haderejének egyik An-24 típusú szállítógépe este fél kilenc után pár perccel a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei településhez közeli Borsó-hegybe csapódott. A fedélzeten tartózkodó 43 fő közül mindössze egy túlélőt találtak a katasztrófa helyszínére igyekvő kutatómentő csapatok és a hejcei lakosok.

A koszovói KFOR békefenntartó misszióból hazatérő katonák és a gép legénysége előtt tisztelegve 2006 óta minden évben közös szlovák-magyar megemlékezéseket tartanak a baleset évfordulóján. A hagyományokat követve a kegyeleti rendezvényen résztvevők először a téli időszakban még ma is nehezen megközelíthető Borsó-hegyre, a becsapódás pontos helyszínére látogattak el. Bár a természet másfél évtized alatt többnyire begyógyította sebeit, a tizenhat évvel ezelőtti katasztrófa nyomai még most is élénken emlékeztetnek a tragédiára. A megemlékezés koszorúit és mécseseit – mások mellett - Benkő Tibor honvédelmi miniszter, dr. Ruszin-Szendi Romulusz altábornagy, a Magyar Honvédség parancsnoka, Kaszab Zoltán főtörzszászlós, a Magyar Honvédség vezénylőzászlósa, Jaroslav Nad’ szlovák védelmi miniszter és Daniel Zmeko vezérezredes, a Szlovák Fegyveres Erők vezérkari főnöke, valamint Martin Farkaŝ, a repülőszerencsétlenség egyetlen túlélője helyezte el. A katonai tiszteletadást szinte teljes csend vette körül a 700 méter magas hegyen kialakított sírkertben. E szavak nélküli pillanatok némán szóltak az elhunytakért és emlékükért.

A Hejce község központjában 2007-ben felavatott emlékműnél tartott megemlékezés során Benkő Tibor együttérzését fejezte ki a hozzátartozóknak és elmondta, hogy a megemlékezők még tizenhat év távlatában is fájó szívvel, gyötrelmes gondolatokkal állnak a tragédia helyszínén. Mint fogalmazott, az itt elhunyt 42 szlovák katona már nem élhette meg, hogy büszkék legyenek arra, amit országukért, más népek szabadságáért és boldogulásáért tettek. „Ők nem lehetnek büszkék erre a szolgálatra, de legyünk mi büszkék rájuk!” – jelentette ki, hozzátéve, hogy emléküket őriznünk és ápolnunk kell, hiszen a katonák a legnemesebbet, a saját életüket ajánlják fel nemzetük érdekében. „Nincs még egy hivatás, amely ilyen nemes felajánlást tenne a haza érdekében” – húzta alá a honvédelmi miniszter.

„A magyar emberek mindörökre megőrzik a katonák emlékét és ápolni fogják azt” – mondta Benkő Tibor. Hangsúlyozva nemzeteink összefogásának és közös megemlékezéseinek fontosságát kiemelte: „nagyon fontos az, hogy ez az együttműködés, ez a közös gondolkodás örökre megmaradjon közöttünk.”

Jaroslav Nad’, Szlovákia védelmi minisztere beszédében felidézte a tizenhat évvel ezelőtti eseményeket, kiemelve, hogy Hejce lakossága és a magyar katonák akkor is és ma is példaértékű segítségnyújtásról és támogatásról tettek tanúbizonyságot. A község lakóinak tizenhat éve tartó szeretetéért és hozzáállásáért Jaroslav Nad’ védelmi miniszter elismerő kitüntetést adott át, amelyet Lévai István polgármester vett át.

A megemlékezés magyar-szlovák egyházi könyörgéssel, imádsággal ért véget.