„Én voltam Dr. Vujity”

Szöveg: Kánya Andrea | 2010. március 23. 13:03

Türkmenisztán, etióp lepratelep, a Kommunista Mennyország, Szomália: ezeken a helyszíneken mind járt és forgatott filmet – általában másnak adva ki magát – a népszerű televíziós, Vujity Tvrtko, aki Két óra alatt a Föld körül címmel tartott közönségtalálkozót a Stefánia Palotában.

A televíziós riporter közel két órás előadásának kezdetén úgy fogalmazott, mindig két cél lebegett a szeme előtt: „Egyrészt, hogy bemutassam a hétköznapi hősöket, valamint hogy megmutassam azokat a helyeket, országokat, ahová más esetleg nem jut el." A riporter adatokkal próbálta a jelenlévők tudtára adni, hogy „nem biztos, hogy nekünk, magyaroknak a legrosszabb": „Tavaly készült egy úgynevezett Pesszimizmus-index, melyben összesen 120 országot vizsgáltak meg. Magyarország a 117. helyre került", mondta el Vujity Tvrtko, majd hozzátette azt is, hogy a világ javainak 90 százalékát a Föld lakosainak mindössze 10 százaléka használja fel. „Panaszkodós nép vagyunk, pedig van olyan ország, ahol még egy pohár víz megszerzése is problémát okoz", tette hozzá a riporter.

Vujity Tvrtko elmesélte a közönségnek: miután a világ utolsó hadifoglyáról, Toma Andrásról készített filmet egy tatárföldi elmegyógyintézetben, csaknem ezer család jelentkezett családtagként. „Három és fél évvel később temetésén több ezren álltak Toma András sírjánál – akkor rájöttem, a jelenlévők ezzel saját apjukat, nagyapjukat gyászolták", mondta el Tvrtko, aki ezután az etióp lepratelepről készült dokumentumfilm elkészítésének körülményeiről mesélt a Stefánia Palota impozáns termében tartott teltházas közönségtalálkozóján. „Az etióp lepratelepre úgy jutottunk el, hogy a Külügyminisztérium osztályvezető főorvosához csatlakoztunk, mint infektológusok. Én voltam Dr. Vujity", mesélte az újságíró, majd úgy folytatta: „Ezt mindaddig el tudtuk játszani, míg egy nap fel nem borult egy Barkas, melynek vezetője súlyosan megsérült – ekkor kérték az én segítségem. Nagy szerencsére ott volt velünk a doktornő is, aki ellátta a sofőr sérülését." A riporter a történethez hozzáteszi: ekkor vált igazán az oknyomozás szerelmesévé.

Telefontöltő és csikós ostorÉszak-Koreában

Következő történetében az észak-koreai élményekről számolt be a riporter. „Észak-Korea – vagy ha úgy tetszik, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság – Kommunista Mennyország – az egyetlen ország, ahol eltörölték az időszámítást. Pontosabban: Észak-Koreában jelenleg 0097-et írnak." Vujity Tvrtko azt mondta, ez a világ legzártabb diktatúrája, amire jó példa az az eset, mikor egyenesen Bill Clintonnak kellett elutaznia azért a két amerikai nőért, akik átlépték a határt. „Nos, én egy ilyen helyen akartam egy hetet eltölteni. Az észak-koreai időszámítás alapja az alapító, Kim Ir Szen születésének napja: ez az ember 94 év alatt összesen 3240 könyvet írt meg állítólag", mondta az újságíró. Vujity Tvrtko a Baptista Szeretetszolgálat segítségével utazott ki kis kamerájával, mely a kint előadott mese szerint a segély útját volt hivatott rögzíteni. Persze ez korántsem volt így. Az újságíró közel két éven át szervezte az utazást abba az országba, ahol a vezér, Kim Ir Szen arcának képmása mindenhol látható, és ahol a világ legnagyobb ajándékmúzeuma is megtalálható. „Láttuk a Sztálin által ajándékozott vonatot, egy Nokia mobiltelefon-töltőt, de a legérdekesebb a magyar pavilon volt", mondta az újságíró, aki elmesélte: a Kádár János és Thürmer Gyula nevével fémjelzett ajándéktárgyakon túl feltűnt még valami, ami valahogy sehogy sem stimmelt. „Az egyik ajándéktárgy, egy kalocsai csikós ostor alatt az Európa-bajnok pilóta neve volt látható." Mivel a riporter ismerte a sportolót, később – már Magyarországon – rákérdezett, valóban ő ajándékozta-e a tárgyat. A válaszból kiderült: az „ajándékot" még a határon elvették a pilótától.

A riporter hozzátette: járt a világ legszomorúbb termében is, melyben Kim Ir Szen bebalzsamozott teste található. „Erre a helyre bizony nem mindenki teheti be a lábát. Két év munka jutalma, hogy megnézhessék a halott vezért." A riporter elmesélte, a nagyvezér élő bábujával is kezet fogott.

Benzin literenként 4 forintért

Vujity Tvrtko ezek után türkmenisztáni élményeibe avatta be a közönséget. „Türkmenisztán az az ország, ahol négy forintba kerül egy liter benzin és a távhő is, a közösségi közlekedés pedig ingyenes – mindennek egyetlen ára volt: szeretni kellett az ország vezetőjét", mondta el a riporter, aki hozzátette: „Bár három párt is létezett az országban, mindhárom pártnak ugyanaz volt a vezetője." Tvrtko hosszan mesélt az országról és filmes élményeiről, majd elővett egy könyvet, mely a néhai Szaparmurat Nijazov (Türkménbasi) türkmén diktátor tollából származik. „A Ruhnama összesen 38 nyelven jelent meg, köztük magyarul is. A kötetben olyan bölcsességeket lehet olvasni, mint például „ne verd az asszonyt, mert az nem szép dolog", olvasta fel az újságíró a bölcseletet, majd felidézte a Newsweek egy felmérését a leghülyébb törvények toplistájáról. „Türkmenisztánban 62 év volt a várható életkor – a Türkménbasi ezt egy elnöki rendelettel 75 évre változtatta meg", mondta Tvrtko.

Németh Szamira története

A közönség ezután megtekinthette a riporter Németh Szamiráról, a tévés segítségével Szomáliából Magyarországra hazajutó fiatal lány történetét 18 percben. „Azt kérem önöktől, hogy mindannyian gondoljanak most egy problémájukra – ha ő tud boldog lenni, akkor tegyük fel a kérdést: van-e jogunk panaszkodni?", mondta a film bevezetőjeként Vujity Tvrtko.

A vetítés után a riporter elárulta: Szamira Manchesterben él férjével, boldogan, néhány nappal ezelőtt pedig édesanya lett.

Vujity Tvrtko legújabb könyvéről itt olvashat.