Értelmetlen véráldozatok emlékezete

A történteket feldolgozó Mozsgai József olaszfalui plébános kiadványának előszavában leírta, hogy 60 év távlatából nagyon nehéz tisztázni a történteket. A tisztázást viszont elősegítheti, ha beszélünk az eseményekről. Veress D. Csaba történész a Zircen töltött tanári évei alatt találkozott a szóban forgó történelmi eseménnyel, és segített a kiadvány szerkesztésében is. A honvedelem.hu a történtekkel kapcsolatban kereste meg.

A leventemozgalom szorosan kapcsolódott a trianoni békediktátumhoz. Keveset beszélnek arról, hogy a diktátum egyik kitétele volt az általános hadkötelezettség beszüntetése, és a nagyhatalmi politika csak egy limitált létszámú hadsereg fenntartását engedélyezte. Trianonban Magyarországnak 35 ezer katona szolgálatba állítását határozták meg. A hivatásos hadsereg működtetésével az volt a legnagyobb gond, hogy katonai felkészítést, képzést ebben a szervezési formában csak a lakosság töredéke kapott. Nem alakulhatott ki így az a bázis, ahol katonailag kiképzett katonák voltak, amire egy mozgósítás esetén az ország számíthatott. Ezt a problémát Horthy Miklós és az akkori hadsereg vezetés látta és már a következő évben megpróbálták kijátszani az Antant szigorú előírását.

Mi volt a megoldás erre a helyzetre?

A megoldást a leventemozgalom adta, beindítását 1921. évi 53. törvénycikkelyben rendelték el. Ennek a mozgalomnak az volt a lényege, hogy 12 évestől 21 éves korig a fiatal fiúknak előírták a levente kötelezettséget. A fiataloknak egy előzetes orvosi vizsgálaton kellett részt venniük, és akiknél súlyos kizáró okot nem találtak, annak heti rendszerességgel levente foglalkozásokon kellett meg jelenniük. Aki nem jelent meg, azt a csendőrökkel vezettették elő, aminek egyéb következményei is lehettek. A rendszer igazi szándékát hangzatos jelszavakkal fedték le, és fedőcélként a fiatalok egészségének megőrzését, a rendszeres testnevelést, a fizikai felkészítést és nem utolsósorban a fegyelmezést tűzték ki. Az igazi szándékot sokáig igyekezték leplezni, főleg a ’20-as évek elején, amikor az Antant ellenőrzései még gyakoriak voltak. A leventemozgalom beindítást követően már a felkészítési rendszerből egyértelműen látszott, hogy ez egy nagyon jól kidolgozott, fegyelmezett militarista program. A program egyben kiterjedt az egész ország összes településére és a felkészítések vezetői, az első világháborút megjárt, ezért katonai tapasztalattal rendelkező tartalékos katonák, tanítók voltak. A vezetői feladattal itt is elsősorban a fiatalabb, a 30-40 év közötti tartalékosokat keresték meg. A leventemozgalomba behívott fiatalokat három korcsoportba sorolták be. Az úgynevezett harmadik korcsoportba tartoztak azok a fiatalok, akik a mozgalmat indító 1921-ben, 22-ben, 23-ban töltötték be a 21. életévüket. Ezt azért kellett így csinálni, mert az utolsó mozgósított korosztály 1899-es volt, és azt ezt követő korosztály 1921-ben érte el a „levente kor" felső határát. A második korcsportba kerültek azok, akik 1924-ben, 25-ben. 26-ban lettek 21 évesek. Az első korcsoportba az 1927-30 közötti 21. életévüket betöltött fiatalok kerültek.

Hogyan fejlődött a mozgalom és mikor lett nyilvánvaló az igazi szándéka?

Az Antant által végzett ellenőrzések az 1920-as évek végén kezdtek el lazulni. Ekkor már a testnevelési és egyéb elméleti, gyakorlati foglalkozások mellett a tantervbe bekerültek a katonai ismeretek tananyagai is, a fegyverismeret, lőelmélet, lövészetek és a katonai szervezetek – raj, szakasz, század stb. – megismertetése. Később megjelent a mozgalomban az egyenruha, valamint jobban elterjedt az egyensapka viselése. Az ideológia terjesztését szolgálta az, hogy saját lapuk lett, ami Szebb jövőt címmel jelent meg, és egyben ez lett a leventék kötelező köszönése is. Ekkorra már a szervezeteket hatalmas háttérapparátus irányította, és jelentős pénzekbe került ennek a vezető szervezetnek a fenntartása is. Az uralkodó osztály nacionalista politikája miatt a leventék társadalmi elismertsége is egyre nőtt. A települések ünnepein a leventék „masíroztak" és álltak díszsorfalat az ünnepségeken résztvevőknek. A következő fejlődési fok a mozgalomban az 1930-as évek eleje volt, ahol a fiatalok már nyíltan kaptak fegyveres katonai kiképzést. Egyre növekedett a mozgalom elismertsége a határokon túl is. A mozgalom vezetése felvette a kapcsolatot a német és olasz fiatalok hasonló szervezeteivel. De a szervezet vezetői megtalálták a kapcsolatot a spanyol és lengyel nacionalista mozgalmakkal is. 1939-re a leventemozgalom már nagyon jól működő, az egész országos lefedő szervezettséggel és virágzó bel-, valamint külföldi kapcsolatokkal rendelkezett. Ebben az évben vált lehetővé az is, hogy lányok is beléphettek a levente mozgalomba. A mozgalom fellendülését segítette elő az is, hogy német-olasz nyomásra 1938. augusztus 29-én aláírásra került a Bledi egyezmény. Ebben a Kisantant országai kötelezték Magyarországot arra, hogy mondjon le a területi revíziójáról és ennek fejében visszaadták az ország katonai „egyenjogúságát". Ez azt jelentette, hogy Magyarországon visszaállították az általános hadkötelezettséget, és új létszámok alapján megkezdődhetett a Magyar Királyi Honvédség felállítása. Az olaszok ezt a szervezeti változást azzal segítették, hogy visszaadták az első világháborúban lefoglalt fegyvereket, sőt több olyan fegyvert is adtak „segítségül", amit ők használhatatlannak ítéltek, mert a csapatpróbák során egyszerűen nem váltak be.

A háborúba bekapcsolódott-e a leventemozgalom, és ha igen, mikor és minek a hatására?

A három korcsoportos mozgalom 1944. október 15-ig működött, eddig a leventéket közvetlen harcfeladatra nem használták fel. A Szálasi-kormányzat rendeleteivel október 26-át követően az országban nagyon nagy változásokat indított el. Elrendelték a totális mozgósítást: ekkor ugrott az előtérbe a leventemozgalom is, és kerültek a leventék a harcoló alakulatok közzé. Felállításra került az úgynevezett „Honi Hadsereg" benne az újoncképző ezredekkel, az ezredeket 81-től 93-ig látták el hadrendi számmal. Az újonckiképző ezredekbe a harmadik korcsoportos leventéket vezényelték be és ezek 20-22 éves fiatalok voltak, akik 1922-23-24-ben születtek.

Bevetésre kerültek valahol a levente egységek?

A levéltári anyagokból tudjuk, hogy Horthy Miklós parancsára 1944. október 17-én kezdték meg felállítani a Magyar Királyi Szent László Hadosztályt, amelynek a kiugrási kísérlet kapcsán különleges szerepet szántak. Parancsnokának Szügyi Zoltán vezérőrnagyot nevezték ki. A feladat nem volt könnyű, mert a „hadra fogható" katonák már valahol, valamelyik katonai szervezetben szemben álltak a szovjetekkel. A hadosztály magját a testőrség állománya adta és a többi „önkéntes" a harmadik korcsoportú kiképzett leventékből tevődött ki. A hadosztály december 5-ére érte el a „szükség szerinti feltöltöttséget" és december 22-én az Ipoly térségében kerültek első lépcsőben bevetésre. Egy ideig tartották az orosz előrenyomulást, majd visszavonásra kerültek a Dunántúlra. A leventékből még négy hungarista hadosztály is felállításra került, és ide már sor került a második korcsoport mozgósítására is. Ez utóbbiakat csak, kisegítő alakulatokként alkalmazták, Németországban vasúti csomópontokat, közúti átkelőhelyeket, reptereket őriztek, illetve szállítási feladatokat láttak el. Nagyon sok fiatalt öltöztettek be ekkor SS egyenruhába, azt viszont szerencsésen megúszták, hogy a hónuk alá a vércsoportjelzést betetoválják. Jött 1945. február 15-e a nagy német visszavonulás. Ekkor rendelték el többek között azt is, hogy a levente korú fiatalokat vissza kell vonni és itt már az I. korcsoport tagjai is érintettek voltak. Ezek a fiatalok egyébként 1933-ban születtek.

Miért volt szükségük a németeknek ezekre a fiatal gyerekekre?

A németek tudatában voltak annak, hogy a német síkság a szovjet tankok elleni védekező harcra alkalmatlan. Volt Hitlernek egy „alpesi erőd" elmélete, mely szerint lehetőleg minden erőt vissza kell vonni az Alpokba, ahol a támadó erőket fel lehet morzsolni és a szükséges tartalékok felhalmozásával, akár évekig elhúzódhat az ellenállásuk. Addig védekeznek, amíg a szövetséges csapatok között, a már akkor meglévő ellentétek fel nem erősödnek és egymásnak nem esnek. Itt az alpesi csatákban szántak szerepet a fiataloknak. Budapestet is ezért nem engedték át a németek, az ostrom a terv részét képezte. A „birodalmi védőállás" kiépítéséhez ugyanis idő kellett és tény, hogy Budapest ostromában két front 52 napját kötötték le.

Hogy történtek ezek a levente-behívások?

A hivatalos közigazgatási rendszert felhasználva a bíróknak kellett gondoskodnia a fiatalok összegyűjtéséről és katonai járművekkel, megfelelő ütemezéssel szállították el a településekről a fiatalokat. Veszprém megyében február 15-én kezdték meg a leventék elszállítását. Voltak azonban olyan községek, ahol szembeszálltak ezzel az intézkedéssel és nem hajtották végre a parancsot. Volt egy másik dolog is, ami nagymértékben befolyásolta az eseményeket. A magyar hadvezetés látva az történteket kiadott egy rendeletet. Ebben meghatározták azt, hogy fel kell készülnie a lakosságnak egy ún. „fehér partizánháború" megvívására. Ez azt jelentette, hogy búvóhelyeken összegyűlve el kell engedni az orosz front előretörését és a front hátában meg kell kezdeni a csapatok utánpótlási útvonalainak és második lépcsős csapatainak a pusztítását. Ilyen harc megvívására kedvező terepet biztosított a Bakony és itt meg is alakult a „Bakony Brigád" fedőnevű partizán osztag. Sajnálatos módon ez az intézkedés az orosz hírszerzés kezébe került és nagyon gyorsan tudomást szereztek erről a frontparancsnokok is. A 2. és 3. Ukrán Front a bécsi hadműveleteket 1945. március 16-án délután 15.00-kor óriási tüzérségi tűzzel indította. Ezen a napon a leventék ezrei haltak meg a lövészárkokban, mert az első lépcsős alakulatokban sok olyan harcoló egység volt, ahol a hiányokat velük töltötték fel.

Ebben az időben történtek az olaszfalui események is?

Igen. Olaszfalu a Bécs elleni felvonulás útvonalában volt, mert a Székesfehérvár-Veszprém irányból Győr felé a Bakonyon itt volt az egyik hágó, ahol át lehetett törni. A szovjet csapatok március 22-én érték el a falut. Ekkorra már megkapták a szovjet vezetéstől azt, hogy a partizán szerveződések miatt figyeljék a lakosság összetételét, Olaszfalu bírója egyike volt azoknak, aki szabotálta a fiatalok Németországba történő szállítását. A szovjeteknek ezért tűnt fel az, hogy a többi településhez képest a faluban sok a fiatal férfi. Ráadásul az egyik padláson lőszereket találtak. A faluban egyébként sok német nemzetiségi lakott és főleg a fiatalok a német egyenruhához hasonló felsőruházatban jártak. Az oroszok meg lehettek győződve arról, hogy ez a falu a diverzáns szerveződések egyike és a huszonharmadikai napon minden indoklás nélkül 32 személyt végeztek ki, zömmel fiatalokat. A leventemozgalmat 1945-ben betiltották.

A kiadvány szerzője szerint rejtély, hogy mi váltotta ki ezen a pénteki napon az oroszokból ezt a reakciót, ami egyedülálló vérengzéshez vezetett. Hisztéria volt, vagy valami más? A szerencsétlen bírónak, aki menteni akarta a fiatalokat, két fia halt meg az orosz golyóktól.

Mozsgai József plébános feljegyzése szerint másnap „Csend tört a falura" és a településen élők március 25-én, vasárnap temették el a hozzátartozóikat, ismerőseiket a falu temetőjébe. Később, 1945. április 8-án Fehérvasárnap volt a temetői tömegsírok beszentelése.

Végezetül részlet Mozsgai József gyűjteményének zárszavából: „Januárban minden reálisan gondolkodó ember látta, hogy a németek a háborút elvesztették. Amit a németek ekkortájt kétségbeesésükben és sátáni fanatizmusukban tettek, arra a magyar parasztember azt mondta a gyerekének: ne menj közel a döglött lóhoz, mert az még rúghat."

A falu néhány éve megszólalt és az áldozatok tiszteletére minden év március végén istentisztelettel egybekötött megemlékezést tartanak.