Fegyverropogással köszöntött be Budapesten 1944 karácsonya

A Vörös Hadsereg katonái Szenteste napján hatoltak be Budára, és egyből harcokba bonyolódtak a Városmajor környékén, elsősorban a védelem főparancsnokságául szolgáló Várhegytől három-négy kilométerre. A védőknek itt sikerült megállítaniuk a betörő páncélos ékeket, mindez azonban egy cseppet sem enyhített a főváros lakosságát ért sokkon, miután a Vörös Hadsereg aknavetőkkel kezdte lőni Budát: hiába voltak a katonai vezetők tisztában vele, hogy a szovjet csapatok bármikor elérhetik Budapestet, a civileket meglepetésszerűen érte a Vörös Hadsereg érkezése. December 24-én este mindjárt egy hatalmas áramszünet jelezte az új korszak kezdetét a főváros életében, másnap reggel pedig leállt a villamosközlekedés is. A közművek január elejéig kisebb-nagyobb fennakadások mellett még szolgáltattak, és a telefonvonalak is működtek, amikor azonban a Budapesten kívül felhalmozott élelmiszerkészletek december 25-én a szovjetek kezére kerültek, az már előrevetítette a később állandósuló hiányt. Budapest ugyanis egyszerűen nem készült fel megfelelően az ostromra.

Karácsonykor tehát Budán zajlottak elsősorban a harcok, így a Rózsadombon, a Szent János Kórház környékén, illetve a Fogaskerekű végállomásának környékén. A magyar és német erők egyaránt felvették a harcot a szovjetekkel, a Rózsadombon például az I. Önkéntes Egyetemi Rohamzászlóalj erői harcoltak. A szovjet alakulatok zömét a 2. gárda-gépesített hadtest egy dandárja, illetve egy nehéz harckocsiezrede adta. A tankok közül a védők nehéz légvédelmi ágyúk segítségével többet is kilőttek.
Nincsenek pontos adatok azt illetően, hány civil áldozata lehetett a karácsonyi harcoknak, de biztos, hogy voltak olyan polgári személyek, akik már ekkor elestek. A katonák és a civilek többsége egyaránt megünnepelte a karácsonyt, az éjféli misét azonban pár órával előbbre hozták, hogy sötétedés után már ne kelljen kimenni az utcára az embereknek.

Az ünnep után kissé lankadtak a harcok, a Vörös Hadsereg január elejéig nem is nagyon erőltette a támadást, mivel védekezésre kellett berendezkedniük: 1945. január 1-jén, Komárom irányából megindult a Konrád fedőnevű német felmentési kísérlet, amit fel kellett számolniuk.

1945 januárja már a pesti oldalon is fegyvertűzzel köszöntött be, az ütközetek egészen január 18-ig tartottak. A visszavonuló magyar és német csapatok ekkor felrobbantották a Lánchidat és az Erzsébet hidat. Innentől fogva már csak a budai oldalon zajlottak az összecsapások. A Konrád-kísérlet visszaverése egészen január végéig elhúzódott, így a fővárosban csak január 27-én lendültek ismét teljes erővel támadásba a szovjetek. A budai oldalt végül február 13-ára vonták teljes egészében ellenőrzésük alá.