Fél év Afganisztánban – könyvbemutató a Bocskai-dandárnál

A találkozó a napló részleteinek felolvasásával kezdődött. Szentesi Csaba őrnagy, görög katolikus tábori lelkésznek sikerült olyan hangulatot, feszült csendet teremtenie, amely után igazán nehéz volt megszólalnia a szerzőnek. A beszámoló alatt látott videók és fényképek, valamint az ehhez kapcsolódó történetek mesélése közben számos kérdés fogalmazódott meg a hallgatóban. Például: vajon mi vezet egy fiatal katonát arra, hogy naplót vezessen, hiszen mással is elüthetné a táborban a szabadidejét? Hogyan sikerült elérnie azt, hogy a kézirat könyvformát öltsön? 

„Nem volt egyszerű feladat az, hogy most kézben tarthatjátok a könyvet! Mielőtt kiérkeztem volna Afganisztánba, már eldöntöttem, hogy naplót fogok vezetni. Persze ezt nem úgy kell elgondolni, mint Bridget Jones naplóírásos sztoriját, hiszen a mai technika már sokkal egyszerűbbé teszi az írást. Az ember megnyit egy wordös doksit, a többi pedig már csak az aznapi eseményeken múlik. Eleinte a naplóírás stresszoldó tevékenységként, a feszültség levezetésre szolgált, majd mindinkább életformámmá vált. Hamar rájöttem, hogy az ízek, színek, illatok pillanatok alatt kitörlődnek az emberek emlékezetéből, ugyanígy az emlékek is. Ezért minden fontosabb momentumot – ha csak vázlatos formában is – leírtam. A dokumentáció azonban csak úgy teljes, ha fotókkal illusztrálja valaki. Nekem sikerült csaknem 10 gigányi képanyagot összehoznom. Minden egyes táboron kívüli megmozdulásunkat dokumentáltam. A végén igazán nehéz volt szelektálnom, mi legyen az, ami benne maradjon a kéziratban és mi az, ami nem annyira lényeges – bár nekem minden egyes táboron kívül átélt pillanat annak számított" – mondta a szerző.

Szabó Csaba hozzátette: a kézirat lezárása után kezdődött a nagy feladat, kiadót keresni a könyvnek, ami Magyarországon kifejezetten nehéz. Ráadásul, nem könnyítette meg a helyzetet, hogy katonaként szolgált. Több hónapos levelezgetés és telefonálgatás után végre sikerült olyan kiadót találni, amelyiket érdekelte a sztori, s fantáziát látott a könyvben.

„A családom örömmel fogadta, hogy megírtam a kinti tapasztalataimat, igazán büszkék rám. Nagyon izgultam, hogy időben kikerüljön nyomtatásban a történet, hiszen nem titkolt szándékom volt, hogy ezzel lepem meg édesapámat az 50. születésnapjára. Semmihez sem fogható érzés volt az, amikor bontogatta ki a szülinapi ajándékait és megpillantotta a csomagolópapír mögül előbukkanó könyvet.

Sokan talán azt gondolják, hogy egy raklapnyi pénzt zsebelek be a szerzői jogdíjakból, a valóságban ez nem így van. Nem is ezért csináltam az egészet, hanem azért, hogy a civil lakossággal is megismertessem kicsit az afganisztáni misszió mindennapjait, illetve eloszlassam a körülötte lévő mítoszokat. Mindezek mellett persze a katonatársaimnak is érdekes lehet a könyv" – mondta a szerző a debreceni író-olvasó találkozón.

A Fél év Afganisztánban című könyv bemutatójának napján egészen különleges légkör lengte be a Kossuth laktanya lejtős termét. Az ember azt érezte, azok a katonák, akik már megjártak egy vagy több missziót, újra élik saját történeteiket. 

Szabó Csaba most sem ül tétlenül, újabb misszióba készül, természetesen Afganisztánba. Nem titkolt szándéka, hogy megírja a könyv folytatását – kicsit más szemszögből tekintve.

Fotó: Nehéz Attila