Fémdetektor, Kisrobbantó és ásóval „felfegyverkezett” tűzszerészek

Az agyagos, ragadós-nyálkás földúttal még az négykerék-meghajtásba kapcsolt terepjáró is nehezen birkózik meg. A kitaposott kocsinyom felégetett tarló és ragyogó narancssárgában pompázó napraforgótábla mellett vezet a távolban lévő tölgyes-akácos erdő felé. Utunkat méhrajok kísérik…

– Itt nagyon kell vigyázni, könnyen felborulhat az autó – mondja Hajdu ezredes, s az előttünk haladó tűzszerész teherautó vezetője valóban óvatosan „engedi le" a járművet a meredek, csúszós partoldalon. A jármű még így is veszélyesen megdől…

– Ez jelöli az átvizsgálandó, vagyis a mentesítendő terület határát – magyarázza a tűzszerész zászlóalj parancsnoka, aki gyakran kilátogat egy-egy helyszínre, főleg akkor ha „fiai"mentesítést végeznek. Elsősorban nem azzal a céllal, hogy ellenőrizze a területen dolgozó tűzszerészek munkáját, hanem hogy tájékozódjon a helyi viszonyokról, a munkaterület sajátosságairól, s szükség esetén segítséget nyújtson katonáinak.

Miközben a terület átvizsgálását végző tűzszerész járőr tagjai felkészülnek a napi munkára, arról beszélgetünk, hogy a helyiek a Kisrobbantó nevet adták a környéknek. A névválasztás nem véletlen, hiszen utal arra, hogy az erdő a második világháborút követően a fel nem használt hadianyagok megsemmisítő helye volt. Kelemen Ferenc törzsőrmester, járőrparancsnok szerint, a megsemmisítések „hatásfoka" elég alacsony volt akkoriban, így a föld alatt nemcsak törmelékeket és repeszdarabokat, hanem épségben megmaradt, különböző típusú lőszereket és lövedékeket is lehet találni. Mégpedig nem is keveset…

A tűzszerészek zsargonjában az ilyen területeket „szennyezett terepnek" hívják, amelyet aprólékos munkával, fémkereső detektorok segítségével, centiről-centire kell átvizsgálniuk. Ha a műszer jelez – ahogy ők mondják: ha fémjelet ad –, akkor egy beosztott tűzszerész ásóval óvatosan fellazítja a földet, hogy kiderüljön, mi is van ott? Vagyis ez a tevékenység eléggé lassan zajlik. A Vécs melletti erdő valamivel több, mint tizenöt hektár. Hajdu ezredes számítása szerint még legalább másfél-két évig tart mire kijelenthetik a terület tiszta, vagyis nem kell senkinek tartania attól, hogy kirándulás közben megbotlik egy földből kiálló, rozsdás, világháborús robbanószerkezetben.

– A tél végén érkezett az első bejelentés a zászlóalj tűzszerész ügyeletére, hogy itt az erdőben, az erre járók lövedéket találtak – meséli Hajdu Gábor ezredes. Megtudom: a kiérkező járőr hatástalanította a szerkezetet, s az ilyenkor szokásos eljárás szerint a „lelőhely"tíz négyzetméteres környékét is átvizsgálta. Már akkor több más veszélyes robbanótestet is találtak, melyeket a közelben kijelölt helyen megsemmisítettek.

Aztán márciusban ismét hallottak a tűzszerészek a Heves megyei Vécsről. Valaki ugyanis az egyik családi ház kapuja elé borított több ezer darab, világháborús lövedéket. Kiderült: az illető a település határában gyűjtötte össze a „fémhulladékot", majd átadta egyik ismerősének a „szállítmányt". Amikor azonban az rájött, hogy mi került a birtokába a „rakományt" visszajuttatta a feladónak: az egyik este szép csendben leborította a kapuja elé… Szerencsére nem történt tragédia, hiszen a tűzszerészek szerint a leginkább magyar gyártmányú tüzérségi lövedékekből álló kupac bármikor felrobbanhatott volna.

A Magyar Honvédség tűzszerészei azóta rendszeres vendégek a Kisrobbantó erdőben. Április óta már több mint huszonöt munkanapot töltöttek el a terület mentesítésével. Leginkább 20 milliméteres páncéltörő, valamint 37 és 40 milliméteres repeszromboló lövedékeket találtak. Összesen több ezer darabot. Emellett pedig még több tucat Vécsey-kézigránátot is kiástak a földből, és sok mázsányi repeszdarab is előkerült már. És hol van még a munka vége…?

Időközben a járőr megkezdi a napi munkát. Kelemen törzsőrmester munkáját ma négy beosztott tűzszerész segíti, akik valamennyien „felfegyverkezve", ásóval a kezükben várnak a fémjelekre. Nem kell sokáig várniuk. A fémdetektor kalibrálása során azonnal előkerül egy Vécsey-kézigránát. Majd a közeléből egy másik is.

A műszer szinte percenként jelez. Egy, a mai napig jól kivehető egykori robbantógödör közelében csak repeszdarabokat és fémszilánkokat találnak a tűzszerészek, távolabb azonban egymás után több, 20 milliméteres páncéltörő lőszer is előkerül a földből. Úgy tűnik, hogy ma ismét „termékeny" nap vár rájuk.

Elköszönünk. A zászlóaljparancsnok további jó munkát kíván a fiúknak. Amíg a terepjáróval a falu felé zötykölődünk megtudom: egyre több, az ittenihez hasonló terület-átvizsgálási és mentesítési feladatuk van a tűzszerészeknek. Pillanatnyilag közel harminc a függőben lévő, ilyen típusú munkák száma. Ezek között szép számmal található úgynevezett objektum-átvizsgálás is, amely nem más, mint a Magyar Honvédség egykori létesítményeinek felderítése. Hogy még véletlenül se maradhasson ott lőszer, vagy robbanóanyag.

A vécsi mellett jelenleg mindössze egy helyen, a Várpalota és Veszprém között húzódó honvédségi lőtéren dolgoznak folyamatosan a tűzszerészek. Mivel ez a terület „emberemlékezet óta" lőtérként funkcionál rendszeresen találnak itt fel nem robbant lőszereket, lövedékeket. Emiatt jár ide hetente legalább egy járőr.

– Természetesen tisztában vagyunk vele, hogy szükséges lenne az átvizsgálási-mentesítési tevékenység gyorsítása. Ám a napi, úgynevezett közszolgálati munka mellett, gyakran nem jut rá elég időnk. Éppen ezért kezdeményeztük az elöljárónál, hogy a zászlóalj állománytábláját módosítsák, s építsenek be egy úgynevezett mentesítő szakaszt, amelynek csak ilyen feladatokat kellene végeznie. Mivel parancsnokaink is érzik e feladat fontosságát, előzetesen ígéretet kaptunk arra, hogy hamarosan létrehozhatjuk az új alegységet – mondja Hajdu Gábor mérnök ezredes.

Hazafelé indulva, a falu határában, az úttest közepén kézikocsit toló, idős embert kerülök ki. Az autóból is jól látom: a kis kordét púposan megpakolta rozsdás vashulladékkal. Tény, hogy errefelé sokan kereskednek ócskavassal. Azonban abban csak reménykedni lehet benne, hogy a férfi ezúttal nem a közeli erdőben gyűjtötte össze a MÉH-telepre kerülő anyagot.

További képek:

Fotó: Szűcs László