Főhajtás a Borsó-hegyen

Vannak olyan települések, amelyekre csak azért emlékezünk, mert valami szerencsétlenség történt a területükön, vagy közvetlen szomszédságukban. Habár a Zempléni-hegység nyugati lábainál található völgyben megbúvó, tulajdonképpen egyetlen főutcából álló zsákfalu, Hejce ezeréves múlttal büszkélkedhet, gróf Eszterházy Károly egri püspök kastélyának 18. századi felépítése óta nem sok számottevő eseménynek lehetett szemtanúja a korai újkorban és a modernkorban.

„Több mint negyvenen voltak az első információk szerint annak a szlovák katonai repülőgépnek a fedélzetén, amely a Borsod megyei Hejce közelében zuhant le lakatlan területen” – adta hírül az állami hírügynökség, a Magyar Távirati Iroda 2006. január 19-én, egy hideg, téli csütörtökön megjelent drámai közleménye. A repülőgép-szerencsétlenség megrázta az országot: az első híradásokból kiderült, hogy a mentősök és rendőrök eleinte még a helyszínt sem tudták megközelíteni a rossz útviszonyok miatt, később azonban már egyértelművé vált, hogy egy An-24-es típusú, szlovák felségjelű katonai szállító repülőgép, amely a koszovói fővárosból, Pristinából a kelet-szlovákiai Kassára tartott, szenvedett végzetes balesetet a Borsó-hegyen. A légi jármű valamivel este fél 8 után vesztette el a radarjelet, majd ezt követően a magyar légierő kutató-mentő szolgálata riasztást kapott, a szlovák hadsereg kutató-mentői pedig engedélyt kaptak, hogy berepüljenek az országba, így a szlovák fél végezte el a lezuhant gép felderítését.

A szlovák légierő legsúlyosabb katasztrófájában negyvenkét katona vesztette életét, a tragikus balesetet mindössze egyetlen tiszt, az akkor 27 éves Martin Farkaŝ főhadnagy élte túl. A magyar és szlovák védelmi minisztériumok fél évvel a tragédiát követően két és fél méter magas gránittömböt állítottak fel a baleset helyszínén, 2007. július 20-án pedig emlékparkot hoztak létre az obeliszk mellett, Hejce község szívében pedig ugyanekkor felállították a szlovák katonai repülőgép-szerencsétlenség emlékművét.

Dr. Böröndi Gábor vezérezredes, a Honvéd Vezérkar főnöke és szlovák partnere, Daniel Zmeko vezérezredes a baleset 18. évfordulóján közösen hajtottak fejet a Szabó László szobrászművész készítette emlékműnél, amelyet katonai tiszteletadás mellett koszorúztak meg. A közös főhajtást kétnyelvű – szlovák és magyar nyelven bemutatott – istentisztelet követte a község Szent István királyról elnevezett templomában. Ezt követően a katonai vezetők, valamint magyar és szlovák katonák terepjárókkal közelítették meg a Zempléni-hegységben található, mintegy négyszázméter magas Borsó-hegy lábát, ahonnan gyalog tették meg a tragédia közvetlen helyszínére vezető – 2,2 kilométeres – erdei útvonalat.

Bár a Kosovo Force (KFOR) többnemzeti misszióból hazatérő szlovák katonák előtt tisztelegve minden évben közös szlovák-magyar megemlékezéseket tartanak a baleset évfordulóján, a magyar fél hivatalosan most először csatlakozott úgy az emléktúrához, hogy azt kivételesen az esti órákban – két hivatalban lévő vezérkari főnök részvételével – tartották meg. „A hejcei repülőgép-szerencsétlenség azoknak a katonáknak a tragédiája, akik a KFOR-ból nem érhettek haza, mert szolgálatukat befejezve, egy hideg, téli napon lezuhantak a Borsó-hegyet körülölelő erdőbe. Elhunyt szlovák kollégáinkra emlékezünk minden év január 19-én, most viszont a megemlékezésünk során gyalogosan zarándokolunk el a baleset helyszínére, méghozzá pontosan abban az időpontban, amikor a baleset történt” – mondta kérdésünkre dr. Böröndi Gábor vezérezredes.

A fagyos útszakaszon haladó menet egy óra gyaloglást követően érkezett meg a hegyi emlékparkba, ahol mécsest helyezett el a negyvenkét áldozatot szimbolizáló kopjafánál. Az ottani megemlékezés szlovák nyelven elmondott könyörgéssel és imádsággal kezdődött, a szlovák és magyar vezérkar főnökök elhelyezték a kegyelet virágait az emlékműnél, majd este 7 óra 35 perckor, a tragédia pontos időpontjában felcsendült a szlovák katonai takarodó. Daniel Zmeko vezérezredes, a Szlovák Fegyveres Erők vezérkari főnöke köszönetet mondott Böröndi vezérezredesnek az elhunyt katonák emlékének ápolásáért, illetve a magyar honvédeknek a rendezvény megszervezésében és lebonyolításában való szerepvállalásáért.

„Nehéz feldolgozni a repülőgép-katasztrófát még ennyi idő elteltével is. Ezredesként szolgáltam a hejcei tragédia idején, és tisztán emlékszem, hogy először a hitetlenség kerített hatalmába. Nem akartam elhinni, hogy ilyen megtörténhet. A következő gondolatom az volt, hogy mennyien maradhattak életben, aztán döbbenetes pillanat volt megtudni, hogy több mint negyvenen életüket vesztették. Halvány megnyugvást jelentett csak, hogy egyetlen katona, Martin Farkaŝ, aki jelen van a mai megemlékezésen is, túlélte a szerencsétlenséget” – ezt már dr. Böröndi vezérezredes mondta a főhajtást követően, aki elárulta: sokszor gondol arra, hogy a szlovák katonák már olyan közel jártak a kassai repülőtérhez, hogy látták az otthoni fényeket, már várták, hogy bármelyik percben leszállhassanak, amikor a tragédia bekövetkezett.

A Honvéd Vezérkar főnöke elmondta: a szlovák és magyar haderő vezetői is kiemelten fontosnak tartják a baleset áldozataira való emlékezést, a január 19-i főhajtást. „Azt vallom, hogy csak az hal meg, akit elfelejtenek. Ezek a katonák együtt szolgáltak velünk a KFOR-ban, és a szlovákok máig együtt szolgálnak velünk szerte a világban. Fontos számunkra az a fegyverbarátság, amely a két nép hadserege között kialakult az elmúlt évtizedekben” – húzta alá a vezérezredes.