Futballmeccs és karácsonyfa-állítás a senki földjén

Egy hónappal azután, hogy Gavrilo Princip szerb diák 1914. június 28-án meggyilkolta Ferenc Ferdinánd osztrák-magyar trónörököst, a Monarchia hadat üzent Szerbiának, majd néhány nappal később Németország Oroszországnak és Franciaországnak. Augusztus végén pedig Japán is bekapcsolódott a háborúba, így a harcok rövid időn belül a csaknem az egész világra kiterjedtek.

Akik ezt jósolták, tévedtek, a katonák karácsonykor is a lövészárkokban ünnepelték a kereszténység egyik legfontosabb ünnepét. A háború Jézus Krisztus születésének ünnepén, a család és a szerettek hiánya szokatlan szituációkat eredményezett a szemben álló felek  között.

Az egyik ilyen különleges eset az volt, amikor 1914. december 24-én, a nyugati fronton egymással „farkasszemet néző" német és brit katonák karácsonyi üdvözleteket kiabáltak át egymásnak.
Ez mintegy felhívás volt a tűzszünetre, és a karácsonyi ünnep alatt nem dörögtek a fegyverek. Sőt a világháborús memoárokból az is kiderül, hogy ugyanezen a frontvonalon a francia és német katonák együtt cigarettáztak, fociztak és beszélgettek a senki földjén – e jelenetet azóta számtalan filmben feldolgozták, könyvek tucatjaiban írták le.

Egy angol veterán évekkel később így emlékezett vissza erre az esetre: „A németek elkezdtek átkiabálni a lövészárkukból: «Hallo, Tommy!» – hallatszott több helyen. Mi pedig rögtön válaszoltunk: «Hallo, Fritz!» Az első bátortalan kísérleteket követően már a lövészárokból is kimerészkedtek a németek, s amikor láttuk, hogy fegyvertelenül közelednek felénk, akkor mi is kimásztunk saját lövészárkunkból. A frontvonal kellős közepén találkoztunk velük. Megkínáltak minket cigarettával, rágyújtottunk, szóba elegyedtünk, sőt két kisebb csoport még focizni is elkezdett a senki földjén. Döbbenetes érzés volt! "

A tisztek pedig tanácstalanul álltak a lövészárkokban. Nem mertek lövetni, mert a katonák annyira közel voltak egymáshoz, hogy a tüzérségi gránátok nemcsak az ellenséggel, hanem a saját állománnyal is végeztek volna.

A katonák a fronton töltött karácsonyok alkalmával általában törekedtek arra is, hogy karácsonyfát állítsanak. Nem egy olyan fénykép készült, amelyiken kivágható fenyőfát keresnek a bakák, vagy éppen a parancsnokságokon, fedezékekben felállított karácsonyfa mellett állnak beszélgetnek az egyenruhások. Ha nem volt lehetőségük karácsonyfa-állításra, akkor fenyőgallyat szereztek, hogy az ünnep hangulatáról így gondoskodjanak.

Szintén az olaszországi hadszíntéren történt, hogy a magyarok egy, a senki földjén álló fenyőfát feldíszítettek, égőket raktak rá. Amikor kigyulladtak a fények, az olaszok hirtelen megzavarodtak, s lőni kezdték a fát. Aztán néhány másodpercen belül rájöttek, hogy egy karácsonyfára tüzelnek, s abbahagyták a lövöldözést. Ezután csend állt be az egész frontvonalon. Az eset egyébként 1915. karácsonyán, az Isonzó mellett történt, ahol a vonalakat a székesfehérvári 69. gyalogezred harmadik zászlóaljának katonái védték – derült ki Stencinger Norbert történész kutatásaiból.

A harci tevékenységek ugyanakkor nem mindenhol tették lehetővé, hogy a katonák megünnepelhessék a megváltó megszületését. Például a keleti harctéren, a Kárpátokban zajló véres csaták 1914 és 1915 karácsonyán is változatlan hevességgel dübörögtek. Az itt szolgáló katonáknak a szeretet ünnepén is harcolniuk kellett.

Fotó: Archív