A blokád és a diplomácia

Anglia válasza az Unió jegyzékére hivatalos formában még nem került nyilvánosságra, de az azóta érkezett összes idevágó hírek kétségtelenné teszik, hogy Anglia válasza elutasító. „Anglia minden, akár közvetlenül, akár közvetve Németországnak szánt vagy Németországból származó szállítmányt le fog foglalni, és nem mond le arról a tervéről, hogy Németország polgári lakosságát kiéheztesse. Naiv hit volt, Anglia az utolsó pillanatban jobb belátásra tér."

Az újság beszámolt a frontok eseményeiről is: „Höfer altábornagy ma Orosz-Lengyelországból és Nyugat-Galíciából általában nyugalmat jelent, a kárpáti arcvonal egyes szakaszain a harcok továbbfolyását közli, a Dnyesztertől délre fekvő terepről nem is emlékezik meg külön. Mindez még nem jelenti azt, mintha a hadműveletekben teljes stagnáció állott volna be. (…) Egyéb jelentéseink közül legföljebb még egy berlini lap haditudósítójának az a közlése érdemes a kiemelésre, hogy az oroszok kiürítették Staniszlaut, de ennek a fontos csomópontnak a sorsa fölött a végleges döntés még nem történt meg, mert a város birtokáért és a hozzávezető összekötő vonalakért még elkeseredett harcok folynak. A német nagy főhadiszállás mai jelentése a Nyementől Ravkáig, a Grodno körüli tereptől addig a terepig, amely Skiernievice felől keletre esik, részletes beszámolót nyújt. A francia harctéren a szövetségesek minden jel szerint óriási erőfeszítéseket tesznek. Most érkezett meg az új angol segítség, most hívják be a legfiatalabb francia korosztályokat, Franciaország utolsó tartalékját. Nyilvánvaló, hogy itt az ideje, hogy a szövetségesek megpróbálkozzanak az utolsó kísérlettel. Újabb angol segítség, amely az erőviszonyokat megváltoztathatná, nem kínálkozik. »Ezt a háborút a gépipar fogja eldönteni« − mondotta Lloyd George−, és talán ez az első őszinte szó, amit a háború sorsáról angol államférfiú elmondott. Nem az utolsó milliárd, az utolsó zsák búza − az utolsó fegyver. És ebben a tekintetben az entente rosszul áll."

A Népszava kiemelte, hogy Galíciában, az Uzsoki-hágó táján „az oroszok nagy hevességgel újra és újra támadásokat kíséreltek meg. A Monarchia csapatai a támadásokat visszautasították, miközben az ellenségnek nagy veszteségeket okoztak. Az oroszok nem kímélik a csapataikat. Azonban minden igyekezetük nagy vereséggel végződik." 

Majd beszámolt arról is, hogy „az oroszokat több napig tartó tüzérségi harc után Baja vidékéről, ahol erősen elsáncolták magukat, ahol túlsúlyban is voltak, az osztrák-magyar csapatok kiűzték állásaikból. Az oroszok menekülésszerűen a Pruihtól húsz kilométerre vonultak vissza. Ezzel azután teljesen megszűnt az oroszok ellenállása és el is vonultak Bukovinából."

A napilap szokásához híven a tengeri hadviselés híreiből is válogatott: „egy szűkszavú távirat közli, hogy egy japán cirkáló, amely a japánok szingapúri műveleteinek fedezésére a Hátsó-India vizein levő japán flottához akart csatlakozni, a maláji félsziget délkeleti partjának közelében angol aknára futott és azonnal elsüllyedt. Hogy a legénységgel mi történt, azt nem közli a jelentés."

(A sajtószemlét az Országos Széchényi Könyvtárban megtalálható korabeli napilapok átolvasásával Kovács Dániel készítette.)