A Doberdói Fa – a Magyar Honvéd magazin legfrissebb számából

A Doberdó-fennsík meghatározó magaslata, a Monte San Michele közelében terül el egy pár száz lelket számláló település, San Martino del Carso. E térségben az első világháború idején, 1915. június 23. és 1916. augusztus 17. között összesen hat nagyobb összecsapásban feszült egymásnak az osztrák–magyar és az olasz haderő; ezek isonzói csaták néven vonultak be a történelembe. A védekező osztrák–magyar csapatok gerincét a magyarországi kiegészítésű gyalogezredek adták. A köves, kopár környezetben, embertelen körülmények között több mint egy éven keresztül vívott harcokban mindkét oldalon több tízezer katona vesztette életét. A háború ezt az amúgy is kietlen, gyér növényzetű terepet szinte teljesen letarolta, a táj sivárságát gyakorlatilag csak néhány jellegzetes formájú eperfa csonkja törte meg, amelyek mindkét fél számára fontos tájékozódási pontokká váltak.

– Az egyik ilyen San Martino del Carso régi temploma mellett nőtt, amelyet a tüzérségi tűz szinte teljesen elpusztított. Az eperfa elszáradt és szétlőtt csonkja jellegzetes terepponttá vált. A magyarok „Doberdói Fa", míg az olaszok „Elhagyott Fa" néven jelölték térképeiken, és hamar a Doberdó-fennsíkon küzdő katonák harcainak és hősiességének jelképévé vált. A települést védő 46. szegedi gyalogezred tisztjei ezért 1916 júliusában azt javasolták felettesüknek, a VII. hadtestet irányító József főhercegnek, hogy a fát vigyék el az alföldi városba. A parancsnok támogatta az elképzelést, s a kivágást követően a csapatok katonai tiszteletadással búcsúztatták el a jelképet, amelyet otthon szintén ünnepélyes keretek között fogadtak. Törzsén a következő felirat olvasható: „Negyvenhatos fiúk dicsőségét látta e nagy fa; – St. Martino előtt győztek a hősi fiak." A fa az ezred szimbólumává vált, megjelent az alakulat sapkajelvényén, de még Aba-Novák Vilmos is ábrázolta azt a szegedi Hősök kapuját díszítő freskóján – tudtuk meg dr. Soós Péter őrnagytól, a Hadtörténeti Múzeum igazgatóhelyettesétől. Hozzátette: az olaszok az 1916. augusztus 17-én véget ért hatodik isonzói csatában végül elfoglalták az addig hiába ostromlott Görz (ma Gorizia – Olaszország) városát, illetve a Doberdó-fennsíkot, tehát a jelképpé magasztosult eperfát épp idejében küldték Magyarországra a katonák.

További részletek a Magyar Honvéd magazin július 13-án megjelent számában!