A doni hősökre emlékeztek az alakulatok

Az MH 12. Arrabona Légvédelmi Rakétaezred katonái Győrben és Szombathelyen emlékeztek az elesett hősökre.
A Honvéd hagyományőrző Egyesület Győri Területi Szervezete és a Győri Honvéd Hagyományőrző Egyesület a győri evangélikus Öregtemplomban szervezett megemlékezést és ökumenikus istentiszteletet az 1943. január 12-én kezdődött doni áttörésben és a második világháborúban elesett hősök emlékére.

A himnuszt követően Fekete Dávid, Győr Megyei Jogú Város alpolgármestere gyújtott gyertyát és mondott beszédet a hősi halottak emlékére. Majd vitéz Kulcsár Béla, Szent László-díjas harmonikaművész második világháborús dalokat adott elő.

A történelmi egyházak nevében Megyei Ciprián római katolikus egyetemi lelkész, plébános, Jánosa Attila evangélikus igazgató lelkész, és vitéz Lentulai Attila református esperes mondott imát az elesett hősök lelki nyugalmáért.

A győri megemlékezés koszorúzással zárult, az ezred nevében Matyi Tibor alezredes, megbízott parancsnok-helyettes helyezte el a kegyelet virágait.

Szöveg: Cseszreginé Csekei Judit százados
Fotó: raketaezred.hu

Szombathely

A város önkormányzata, a Recski Szövetség Nyugat-Dunántúli Szervezete és a Szombathelyi Egyházmegye, a Martineum Felnőttképző Akadémia udvarán lévő pápai keresztnél tartott emléktábla avatással egybekötött kegyeleti megemlékezést a doni áttörés emlékére.

A rendezvényen V. Németh Zsolt, államtitkár, országgyűlési képviselő idézte fel a múltat visszatekintő soraiban. Majd dr. Puskás Tivadar Szombathely Megyei Jogú Város polgármestere és dr. Kövér István, a Recski Szövetség Nyugat-Dunántúli Szervezetének elnöke közösen leplezte le az – elesett és a doni harcokat túlélő Vas megyei katonák emlékére állított – gránit emléktáblát, melyet dr. Veres András megyéspüspök szentelt fel.

A jelenlevők virággal és mécsessel hajtottak fejet az emléktábla előtt. A győri MH 12. Arrabona Légvédelmi Rakétaezred képviseletében Bozsóki Attila alezredes, parancsnok-helyettes koszorúzott.

A kegyeleti megemlékezés a doni harcokban részt vett katonákért mondott – a megyéspüspök által celebrált – szentmisével zárult, melyen Maruzs Roland alezredes, a Honvédelmi Minisztérium Katonai Hagyományőrző és Háborús Kegyeleti Osztály osztályvezetője emlékezett az eseményekre.

Szöveg: Cseszreginé Csekei Judit százados
Fotó: raketaezred.hu

Szolnok

A 2. magyar hadsereg tragédiájára emlékeztek Szolnokon, a Tiszai hajósok terén. A doni, voronyezsi csatákban elesett, a fogságban meghalt és fagyhalált szenvedett magyar hősök emléke előtt a város, Szolnok helyőrség és a Szent László Hadosztály Hagyományőrző Egyesület közös szervezésében, koszorúzással tisztelegtek. A megemlékezésen Jeremiás Béla százados, az MH Béketámogató Kiképző Központ tisztje elevenítette fel a 72 évvel ezelőtt történteket.

A rendezvényen képviseltették magukat a megye és a város vezetői, illetve részt vettek a nyugállományú szervezetek elnökei is. A megyeszékhely központjában található hősi emlékműnél elhelyezték az emlékezés virágait a helyőrségben települő alakulatok képviselői.

Kiskunhalas

Sok emlékező gyűlt össze január 12-én Kiskunhalason, a második világháborús emlékműnél. A Közösségek Háza szervezésében az emlékező műsort idén is a Bibó István Gimnázium diákjai adták elő. Emlékbeszédében Végső István történész felidézte: 72 évvel ezelőtt, a mostaninál 50 fokkal hidegebb időben, ha nem is rögtön, de néhol pár nap, máshol egy hét alatt teljesen összeomlott a magyar véderőállás a Don-kanyarban. A 2. magyar hadsereg 130 ezer magyar katona hunyt el, sebesült meg vagy lett hadifogoly. Közülük 1943 január-februárban mintegy 94 kiskunhalasi került fel a veszteségi listára, de áprilisig közel 150 helyi férfi veszett oda az orosz hómezőkön.

Szöveg: V. I.
Fotó: Mongyi Mariann

Kiskunfélegyháza

Az 1943-as doni katasztrófa áldozatainak tiszteletére gyújtottak mécseseket január 12-én Kiskunfélegyházán is. A megemlékezést a Petőfi Sándor Bajtársi Egyesület, illetve a város önkormányzata szervezte, fővédnöke dr. Benkő Tibor vezérezredes, Honvéd Vezérkar főnök volt. A rendezvényen részt vett a háború 96 esztendős veteránja, Barna Sándor címzetes szakaszvezető is.

A megemlékezés a vasútállomás melletti „Öreglaktanyánál" kezdődött, ahol Deli József nyugállományú ezredes, a Bajtársi Egyesületek Országos Szövetsége Dél-alföldi Régiójának tiszteletbeli elnöke idézte fel a 72 évvel ezelőtt történteket, s emlékezett meg a város 125 hősi halottjáról és 360 sebesültjéről.

A rendezvény résztvevőit levélben üdvözölte Benkő Tibor vezérezredes. „Egy olyan történelmi eseményre emlékezünk, amelynek mélyen ható jegyei nemcsak a múltban, de a jelenben is meghatározóak a magyar katonák részére. Ugyanakkor meghatározóak a társadalmunk minden tagja részére is, hiszen a több mint hét évtizede történt katasztrófa hatással volt nemcsak a történelmünk alakítására, de a magyar családok mindennapjaira is. Egy ország emlékezetében hagyott kitörölhetetlen nyomokat" – írta levelében a Honvéd Vezérkar főnök.

A doni katasztrófa történéseit és annak következményeit Huszár János vezérőrnagy elevenítette fel. „Kevés olyan tragédiája van történelmünknek, mint az 1942/43 telén, az egykori Szovjetunió területén kibontakozott doni katasztrófa. A történészek szerint halottakban, sebesültekben, hadifoglyokban kifejezve, magyar részről közel  150 ezer fős veszteséggel járt ez a hadművelet. Történelmi távlatból nézve, ezek az adatok megrendítő tényeket és számokat, az egyéni sorsok, a családok oldaláról azonban mérhetetlen tragédiát jelentenek. Szinte nincs olyan magyar település, ahol ne találnánk második világháborús emlékművet. Ez pedig azt jelenti, hogy majd’ minden városnak és falunak vannak doni hősi halottjai. Ezek az emlékművek – amellett, hogy az elesettek neveit, emléküket őrzik és a kegyelet, a tisztelet különleges helyei – a figyelmeztetés szimbólumai is egyben. Felkiáltójelként szolgálnak az utókornak, hogy a jövőben ne ismétlődhessen meg a hasonló szörnyűség soha! Tisztelettel hajtunk fejet az elesett hősök emléke előtt és emlékezünk arra a  200 ezer katonára, honfitársunkra, akik hitték, hogy ott és akkor teljesíteniük kell a kötelességüket. Küzdöttek, helytálltak és sokan elestek, mert ezt követelte meg tőlük a haza. Áldozatvállalásuk példamutató a ma embere, különösen katonája számára. A doni hősök emléke ma is kötelez és figyelmeztet valamennyiünket, hogy van, amikor a kötelesség mindennél előrébb való!" – mondta ünnepi beszédében az MH Összhaderőnemi Parancsnokság törzsfőnöke, aki tájékoztatta a jelenlévőket arról is, hogy a Honvédelmi Minisztérium tovább folytatja a magyar katonák sírjainak felkutatását és helyreállítását a Donnál, hogy hőseink ne jeltelenül nyugodjanak.

Ezt követően a megemlékezés résztvevői átvonultak a Felsőtemetőbe, ahol Hajagos Gyula, a Szent István-plébánia plébánosa mondott imát a hősi halottak lelki üdvéért.

Kép és szöveg: Galambos Sándor

Veszprém

„Kedves húgom! Itt küldök egy kis imát a szüleimnek orosz földről. Édes Istenem, ki szüleim által adtad életemet, hallgasd meg könyörgésemet, azokért, akiket Te adtál nekem. Áldd meg atyámat, anyámat, s esedezve kérlek, tartsd meg őket minél tovább számomra. Adj nekik egészséget, boldogítsd földi életüket, segíts engem kegyelmeddel, hogy szeretetemmel és jóságommal hozzájárulhassak boldogításukhoz. Áldd meg szüleim munkáját, örömeit, enyhítsd fáradságaikat, vigasztald meg őket szenvedésükben és légy segítségükre szükségükben. Ámen, Miatyánk. Üdvözlégy. Kedves szüleim, szeretettel üdvözlöm magukat, és sokat gondolok rájuk 1942. augusztus első vasárnapján: Jóska. Isten Velük!"
A helyőrségi templomban tartott megemlékezésen Fuithné Varga Hajnalka hadnagy, az MH 54. Veszprém Radarezred logisztikai zászlóaljának katonája többek között a fenti, a frontról küldött levelezőlapot olvasta fel a városban települt katonai szervezetek képviselőinek. A lap írója, Scháner József honvéd soha nem térhetett haza…

A hadnagy asszony beszédében kiemelte: a doni katasztrófa pontos számszerű adatait még mindig homály fedi. Mint mondta: egyes adatok 93 ezer főről, más adatok 147 ezer főről szólnak, amelyben benne foglaltatnak a halott, eltűnt, és sebesült katonák, valamint a munkaszolgálatosok és a hadifoglyok is.

A Don-kanyarban elhunyt katonák lelki üdvéért Szécsi Ferenc kisegítő katolikus tábori lelkész és Szabó György alezredes, református tábori lelkész mondott imát.

Szöveg: Kálmánfi Gábor
Fotó: Péter Gergely hadnagy

Debrecen

„Csak meghalni lehet, hátrálni nem!" − így szólt a parancs még akkor is, amikor 1942 novemberében a Sztálingrádnál elindított szovjet offenzíva egymás után törte be a német és a vele szövetséges hadseregek állásait, december 17-én elérve a 2. hadsereggel szomszédos olasz hadsereg arcvonalát. A magyar királyi honvédség alakulatait nem a katonai nagyhatalmak háborújában való részvételre készítették fel. Ennek ellenére erőn felüli helytállást tanúsítottak a hadműveletek alatt. A magyar kötelékek egy része harcok árán, nagy része pedig ezer kilométeres gyalogmenet megtétele után jutott el a Donhoz, ahol azonnal védelmi állásba rendelték őket − hangzott el a debreceni ünnepségen.

Katonák, diákok, a város és a civil szervezetek képviselői, valamint emlékező polgárok gyűltek össze 12-én délelőtt a Pantheonban, hogy a 72 évvel ezelőtti eseményekre emlékezzenek.
„1943. január 12-e dátuma örökre összeforrt a Don-kanyar, doni áttörés, doni hősök, doni katasztrófa, doni pokol fogalmakkal, valamint a második világháború keleti hadszínterének Voronyezstől délre eső területein harcoló magyar királyi 2. honvéd hadsereg nevével" − emlékezett a doni eseményekre beszédében Drót László alezredes, az MH 5. Bocskai István Lövészdandár parancsnokhelyettese. „72 évvel ezelőtt ezen a napon 9 óra 45 perckor óriási tüzérségi, aknavető- és Sztálin-orgona pergőtűz zúdult a magyar gyalogezredek állásaira. Majd a heves tüzérségi előkészítés után az orosz gyalogság megszámlálhatatlan sora hömpölygött a magyar állások felé. Megindult a szovjet csapatok mindent elsöprő támadása, többnapi kemény küzdelem után, csak január 17-én született meg a parancs a visszavonulásra. A gyakran rendezetlen oszlopokban visszavonuló alakulatokat több ízben is támadás érte, sokan szovjet és partizáncsapatok fogságába kerültek, sokan megfagytak, sokukkal az éhhalál végzett" − mondta a parancsnokhelyettes.

Az elesettek, a sebesültek és a munkaszolgálatra elhurcoltak száma közel 125 ezer főre tehető. A magyar történelem egyik legtöbb áldozatot követelő veresége során számtalan család veszítette el hozzátartozóit, de azok, akik valaha mégis visszatértek a munkaszolgálatról, a velük történteket, a szenvedést sosem tudták feledni.

Kép és szöveg: Cs. Sárkány Beáta szakaszvezető

Tata

Tatán az MH 25. Klapka György Lövészdandár a Honvéd Bajtársi Klubbal együttműködve a hősi emlékműnél helyezte el a megemlékezés koszorúit január 12-én, hétfőn. Horváth Gábor dandártábornok, az alakulat parancsnoka beszédében kiemelte a tatai katonák által tanúsított helytállás szerepét a doni katasztrófában. Az áldozatokról Markovics Milán Mór főhadnagy, katolikus tábori lelkész is megemlékezett. Az ünnepség koszorúzással zárult.

Kép és szöveg: Demény Andrea hadnagy