A nagy túlélő – Magyar Honvéd magazin kiajánló

Egy vegyi, biológiai és/vagy nukleáris fegyverektől szennyezett terepen lövészkatonaként igencsak veszélyes harcolni. Márpedig az 1950-es évek végére valószínűnek tűnt, hogy ha a Szovjetunó vezette keleti blokk hadereje és a NATO összecsap, akkor nem csupán a hagyományos fegyverek kapnának szerepet.

A Szovjet Hadseregben már ekkor hadrendben álltak gumikerekes páncélozott csapatszállító járművek (említhető a BTR–152-es vagy a modernebb BTR–50-es család), de ezek védelme, hatótávolsága és legfőképpen fegyverzete elégtelennek ígérkezett a „nagy összecsapáshoz". Ekkor fogtak hozzá a szovjet tervezők a világ első, kifejezetten gyalogsági harcjárművének szánt rendszer tervezéséhez.

Új jármű, új hadviselés

A Boévaja Masína Pehotyi–1, vagy közismert nevén BMP–1 megalkotásánál az egyik legfontosabb kérdés a jármű futóműve volt. A gumikerekes harcjárművek fenntartása, üzemeltetése olcsóbb, az utakat kevésbé veszik igénybe, ugyanakkor a terepjáró képességük elmarad a lánctalpasokéhoz képest. Éppen amiatt döntöttek végül a cseljabinszki Iszakov Tervezőiroda Objekt 765 nevet kapott járműve mellett, mert a taktikai atomfegyverek várható alkalmazása gyors, bármilyen terepviszonyok között maximálisan mozgóképes, a gyalogság harcát hatásosan támogatni képes, egy rajnyi katonának túlnyomásos, szigetelt küzdőterével ABC- (atom, biológiai, vegyi) védelmet is nyújtó lánctalpas járművet igényelt.

(További részletek a Magyar Honvéd magazin december 13-án, pénteken megjelenő számában!)