„A pszichológus nem varázsló”

A Magyar Honvédség szintjén működő pszichológiai biztosítás szervezeti szempontból megítélve egy központi és egy csapattagozati részre különíthető el, mely két rendszer szorosan együttműködve hajtja végre feladatait. A feladatvégzés tekintetében a jelenleg működő rendszernek három alappillére van: egyfelől az MH Egészségügyi Központ Pszichiátriai Osztálya és a kórházi betegellátást végző osztályos pszichológusok, ahol a kórházi, valamint a tényleges pszichiátriai betegek ellátása történik. A pszichológiai felkészítésekért, műveleti területről hazatérők visszaillesztéséért és a katonák pszichológiai gondozásáért felelős az MH Egészségügyi Központ Védelem-egészségügyi Igazgatóság Védelem-egészségügyi Intézet Pszichológiai Osztály, illetve a harmadik láb a szintén pszichológiai osztállyal megerősített Kecskeméti Repülőorvosi Alkalmasság-vizsgáló és Gyógyító Intézet Katonai Alkalmasságvizsgáló Osztály. E három lábhoz kapcsolódik a Pszichológiai Osztályhoz „bekötött" csapatpszichológusi szolgálat.

Utóbbi megerősítése természetesen összefüggésben állt a Magyar Honvédség utóbbi években érvényesülő fokozott igénybevételével, de nem kizárólag ennek köszönhető. „Úgy gondolom, a parancsnokok először a misszión keresztül kezdték megtanulni, hogy a pszichológusi munkának komoly haszna lehet, illetve fontos lehet ez a fajta tanácsadás" – véli Völgyi Zoltán. „Belátták, hogy a pszichológus nem valamiféle varázsló, aki belelát az emberek fejébe, és ott különböző drótokat kötözget össze, hanem az általa végzett tevékenység hasznossága bemenő-kimenő objektív adatokkal, feketén-fehéren bizonyítható. Egy pszichológus a tanulmányai és a tapasztalatai révén jobban tudja, hol lehet és hol kell beavatkozni – szerencsére ezt a nézőpontot mára a parancsnokok is egyre inkább elsajátítják és átérzik."

Ami az állományt illeti, eleinte persze még ma is érezhetők előítéletek a pszichológussal szemben úgy a missziókban, mint a csapatoknál, ez azonban gyorsan, Völgyi Zoltán szerint már két-három hét alatt lebomlik. A csapatpszichológusok munkáját a Csapatpszichológiai Szolgálat kialakításával és működési rendjével összefüggő egyes feladatokról szóló 89/2010. (X. 22.) HM utasítás szabályozza, de amellett, hogy kidolgozott szempontrendszer szerint dolgoznak, láthatónak kell lenniük: a csapatpszichológusnak el kell fogadtatnia magát a katonákkal, és emberközeli módon kell végeznie a feladatait. Az effektív feladatok megoldása egyébként nem is menne másképp, hiszen gondozniuk kell az állományt, méghozzá szoros együttműködésben a családgondozó rendszerrel és a személyügyi szervekkel.

Völgyi Zoltán kiemeli: az ily módon megerősített jelenlegi hálózat fejlesztése folyamatos, de már most sem állunk rosszul. „Rendszeresen kapjuk az elismeréseket külföldről, illetve más hazai fegyveres testületektől is" – mutat rá. A hazai dicséretekben nagy szerepet játszik, hogy a honvédségen belül különválik a kiválasztás és a képzés, illetve a tanácsadás és a gondozás rendszere. Ezek máshol általában egyben működnek, ami azonban mind a pszichológus, mind a katona oldalán szerepkonfliktust eredményezhet. „Ha egy katona előzetesen azért járt nálam, mert szeretne kimenni misszióba, nyilván másnap már nehezebben fog odajönni azzal, hogy segítsek neki megoldani a családi problémáit, hiszen gondolkodhat úgy, hogy ez az információ befolyásolhatja a kiválasztását az adott kontingensbe" – mutat rá egy konkrét problémára az őrnagy.

Abban az esetben azonban, amikor a Csapatpszichológiai Szolgálat szakemberének konkrét és korrekt ismerete van egy katona műveleti területre vezénylésének kockázatosságáról, ezt a katonával megbeszélve és a további segítséget megnevezve, a megfelelő szint felé a személyiségi jogok megsértése nélkül kommunikálnia kell, hiszen alapvetően a pszichológus feladata az, hogy a problémával küzdő katona és annak szűkebb környezete, valamint a társak és a szervezet érdekeit figyelembe véve szakmai ismereteivel segítsen.