Ugrás a tartalomhozUgrás a menüpontokhozUgrás a lábléchez

A szövetséges seregek nap nap után haladnak a kitűzött cél felé

Szöveg: honvedelem.hu |  2015. július 27. 19:29

Sorozatunkban a száz évvel ezelőtt megjelent magyar napilapokból, a Nagy Háborúval kapcsolatos írásokból szemlézünk.

„Nagy események előestéjén állunk, de úgy lehet, hogy ez az előeste hosszabb ideig fog tartani – írta nemrégen egy entente-lap. Azóta ezt az előestét egyre elborultabb kedvvel éli át az oroszok, franciák, olaszok, angolok. Eltűnt a végletekig tartó bizakodás és szorongó aggodalom váltotta fel. Közben pedig a szövetséges seregek nap nap után haladnak tovább a kitűzött cél felé. A mai német hivatalos jelentés szerint: Gallwitz tábornok serege Ostrolenka felett is kikényszerítette a Nareven való átkelést. A tegnapi jelentés szerint az átkelés még csak Ostrolenkától délre történt meg, míg a mai közlés e Nerev – erődtől északra fekvő területet is úgy tüntetheti már fel, amely tiszta az oroszoktól. Valószínű tehát, hogy az ellenség a több felől fenyegető nyomás hatása alatt kénytelen volt ezt a várat is kiüríteni" – vélte a Pesti Hírlap.

A napilap hosszan tárgyalta az Antant utánpótlása körüli vitákat is: „Franciaország nem bírja a téli háborút, ezt meg kell mondani Angliának! – süvölt át a csatornán Clémenceau hangja, s benne az egész francia népé. Ha tovább akar verekedni, verekedjen most már Anglia Franciaországért, mint ahogy verekedett Franciaország a háború elején Angliáért. Úgy tetszik, hogy erre a vádra felelt az angol alsóház ülésén az egyik képviselő, mikor azt indítványozta, hogy hívják meg Angliába a francia sajtó képviselőit, hogy személyes tapasztalatokat szerezzenek arról, mennyire téves az a vádjuk, mintha Anglia nem nagyon erőltetné meg magát a közös háború érdekében. S, hogy a kép teljes legyen, az alsó házban vita indult afelől, hogy Anglia mennyire megerőltette magát már eddig is – pénzügyi téren. Persze Clémenceau nem ezüst golyókra gondolt, mikor kissé tapintatlanul átszólt Londonba, hanem tisztességes munícióra és emberanyagra. Az angol sajtónak természetesen erre is van megfelelő érve, ami megint nincs híján malíciának: Ha Anglia minden egyebet a muníció készítés mögé helyez, ha nem tartja fenn nagy részben a külkereskedelmét,ha kiviteli iparágait korlátoznia kell, nem sokáig szerepelhet, mint szövetségesek pénzügyi segélyforrása, mert az ezüst golyók is elfogynak egyszer. A szövetségeseknek pedig még Dárius kincse sem elég."

„Rohamosan fejlődnek az események az oroszországi harctér minden vonalán. A szövetségesek hatalmas lendülettel megindított offenzívája egyre fokozódó sikerekkel halad előre és rövid néhány nap alatt érleli meg a hónapok óta apránkint végzett munka nagyszerű gyümölcseit. Száz kilométeres vonalakon vert orosz seregek futnak reménytelenül a szövetségesek győzedelmes fegyverei elől. Másutt még utolsó kísérletet tesznek, hogy még egyszer szembeszálljanak üldözőikkel, de ezek tovább szorítják őket, míg végre váraikban keresnek védelmet rövid időre, amíg az ostromlók vasgyűrűje össze nem roppantja falaikat, modern fegyvereik irtózatos erejével. Délről és nyugatról támadva közelednek a szövetségesek Ivangorod felé, a hátráló ellenség nyomában. Az oroszok még egy utolsó kísérletet tettek, hogy Ivangorod erődei előtt védekezve megálljanak. De német csapatok merész nekirohanással még hátrább vetették őket. Sziléziai katonák rohammal elfoglalták a Lagov-Lugovavola hídfőt, erre osztrák-magyar csapatokkal vállvetve az egész arcvonalon, a várba szorították az ellenséget" – tudósított a Népszava.

1595997919

(A sajtószemlét az Országos Széchényi Könyvtárban megtalálható korabeli napilapok átolvasásával Kovács Dániel készítette.)