A változások éve

Szöveg: Trautmann Balázs | 2016. március 17. 6:50

Mozgalmas, feladatokkal és fejlesztésekkel zsúfolt év elé néz mind az MH 86. Szolnok Helikopter Bázis, mind a szállítóhelikopter-zászlóalj. Ami nem változik: a csapatmunka, a szoros együttműködés és persze a repülés iránt érzett szerelem…

Reményeink szerint 2016-ban megérkezik a két Eurocopter AS350B Ecureuil könnyű kiképzőhelikopter, amelyek segítségével újraindítható az 1998-ban megszakadt helikoptervezető-kiképzésünk. Az oktatás a Nemzeti Közszolgálati Egyetemmel együttműködve zajlana: ők biztosítanák számunkra az elméleti felkészítést, mi pedig a gyakorlati képzést hajtanánk végre. A vizsgák után kerülhetnek majd a hajózók a közepes kategóriára, azaz a Mi–8-as és a Mi–17-es típusokra. Ez utóbbiból 4+1 helikopter nagyjavítására írtak ki pályázatot, de az átfutási idő miatt leghamarabb csak 2017-ben lehet velük számolni – mondta el Bali Tamás alezredes, a helikopterbázis parancsnokhelyettese.

– Szintén fejlesztés várható a könnyű kiképző repülőgépeknél: típusváltás előtt állunk. A vegyes kiképzőrepülő-század Jak–52-eseinek üzemképességi mutatói már nem megfelelőek, így szükséges lett kiváltásuk. A közbeszerzési eljárás folyamatban van, és ha időben megköttetik a szerződés, akár már 2016-ban megérkezhetnek az új repülőgépek, melyek szintén a leendő katonairepülőgép-vezetők kiképzését segítik majd. Ezen a típuson kezdik meg repüléseiket azok a fiatalok, akik utána részt vehetnek a kanadai NFTC-programban, onnan pedig merev szárnyú (JAS–39EBS HU Gripen, An–26) vagy helikopteres vonalon tudják folytatni pályafutásukat – tette hozzá az alezredes.

Mindkét új típus bevezetésénél szükség lesz a hajózók és a repülőműszakiak átképzésére is; mindez valószínűleg nem Szolnokon, hanem a megfelelő, auditált képzéssel rendelkező gyártónál zajlik majd.

– Azon túl, hogy a bázis és a szállítóhelikopter-zászlóalj ellátja az alaprendeltetéséből adódó feladatait, a légi kutató-mentő készenléti szolgálat és a légi szállítású készenléti szakasz továbbra is részt vesz a határhelyzettel kapcsolatos munkálatokban, melynek során a végrehajtásba bevont szárazföldi erők szállítására, valamint a műveletek támogatására koncentrálnak. Ez gyakorlatilag a bázis minden szakterületét érinti, a fegyveres őrséget, a logisztikát, a repülőműszakiakat, a rejtjelzőket, a tűzoltókat és az egészségügyi szolgálatot is – emelte ki Bali Tamás alezredes.

– Alulról jövő, de a vezetés által mindvégig támogatott kezdeményezésként hamarosan Rubik Ernő nevét veheti fel a szállítóhelikopter-zászlóalj – árulta el Kovács Krisztián őrnagy, megbízott zászlóalj-parancsnok.

A választás nem véletlen, hiszen idősebb Rubik Ernő nevéhez olyan ismert géptípusok tervezése fűződik, mint a Góbé vitorlázórepülő vagy a Kánya.

– Az ifjabb Rubik nevét pedig a Rubik-kocka tette világhírűvé. Elmés találmánya intelligenciát, gyors, kreatív megoldásokat követel: mindezzel a zászlóalj teljes mértékben tud azonosulni, hiszen a mi feladatrendszerünk is rendkívül széles skálán mozog. A bázis vezetése vette fel a kapcsolatot a Rubik családdal is, amely hozzájárult a nevük viseléséhez. Akár úgy is mondhatnám, hogy örökbe fogadtak minket – tette hozzá az őrnagy.

A feladatrendszer változatlan: 2015 januárja óta az afganisztáni Eltökélt Támogatás (Resolute Support) misszió keretein belül dolgozik Kabulban az MH Légi Tanácsadó Csoport, amelynek immár a negyedik váltása van kint. Munkájukat megkönnyíti, hogy sok afgán hajózóval már Shindandban is együtt dolgoztak, így most már az éles fegyverhasználatot is magában foglaló, teljes műveleti képesség elérése a cél.

– Itthon a rendelkezésre álló gépeink biztosítják a műveleti feladatrendszer végrehajtását, s kiképzéseink is folyamatosak. A szárazföldi egységek, alegységek támogatása, a honvéd katasztrófavédelmi rendszerben történő részvétel, a légi kutató-mentő készenléti szolgálat mind a keleti, mind a nyugati szektorban állandó. Ezt megkönnyíti, hogy most már a „szomszéd vár", azaz a harcihelikopter-zászlóalj is a Mi–8-as típussal repül. Átképzésükben nagy szerepe volt a szállítóhelikopteres „csapatnak", akik a kemény kiképzőmunkát kiegészítették a szakmai ismerettel és a rutinnal – emelte ki Kovács Krisztián.

A zászlóalj igazi erejét az ott szolgáló, dolgozó emberek jelentik. A csapatmunka erős kötelék, mindenkit tettekre sarkall. A kisbabájával otthon lévő Szappanos Nóra százados például így is időt szakít arra, hogy a leendő embléma és felvarró tervrajzait elkészítse. Nem könnyű feladat – tudtuk meg az építész végzettségű századostól –, hiszen kis méretben kell megjeleníteni a zászlóalj nevét, továbbá a Rubikra és a szállítóhelikopterekre utaló motívumot. Mindezt úgy, hogy a logó gyorsan és egyértelműen azonosítható, érthető legyen. Nehéz kidobni egy ötletet, és újat rajzolni, ha kiderül, hogy mégsem az előző elképzelés az igazi…

Mester Henrietta őrmester a nyilvántartások, adatok feldolgozásában szintén a csapatmunkát emeli ki: a törzzsel, a törzsfőnökkel, a hajózókkal szorosan együttműködve, egymást segítve lehet csak pontos és naprakész az adminisztráció, legyen szó a repült idő nyilvántartásáról, avagy a tervtábláról, az útba indításokról, a szolgálatvezénylésről. A katonai pályafutását őrvezetőként, 2008-ban a zászlóaljnál kezdő altiszt édesapja hajózó volt: így nem véletlen, hogy végül ő is a katonai pályát választotta. Nem bánta meg, hiszen jól érzi magát, s a munkáját is elismerik. Amint lehetőség adódott rá, beiskolázták, s mindig megkapta az alakulattól a szükséges támogatást. Szereti azt, amit csinál, így a tervei szerint marad is a zászlóaljnál, a további előrelépési lehetőségeket kihasználva.

2011 óta viseli a Magyar Honvédség egyenruháját Molnár Ferenc őrmester, aki az érettségit követően az MH Altiszti Akadémián kezdte meg tanulmányait. Pályafutása – édesapjához hasonlóan – 2012-től a szállítóhelikoptereket üzemben tartó századnál, két évvel később pedig már a helikopterfedélzeten folytatódott. A váltást abszolút nem bánta meg: könnyen beilleszkedett, ugyanis mindenki segítőkész volt körülötte. A tapasztaltabb hajózók tanácsait persze a levegőben lehet igazán hasznosítani, s szerencsére a tapasztalatszerzés tekintetében sincs oka a panaszra, hiszen közel száz órát repült tavaly. Arra a kérdésre, hogy mi tetszik az ifjú őrmesternek leginkább, a válasz gyors és egyértelmű: minden, ami a hajtómű indítása és leállítása között történik. Számára egyébként az idei év legnagyobb szakmai kihívása a kutató-mentő szolgálat ellátásához szükséges speciális ismeretek elsajátítása lesz.

Minden csapatnak szüksége van igazi, határozott vezetőre, olyanra, aki ugyanakkor afféle „pótapaként" segíti a beosztottakat eligazodni a munka sűrűjében és az élet rendjében is. A szállítózászlóaljnál ez a szerep Jankovics Ferenc őrnagyra, törzsfőnökre osztatott, s esetében ehhez a szerepkörhöz a szakmai felkészültség, a jó koordinációs képesség és a nagy munkabírás mellé megfelelő termet, testalkat és tekintélyt parancsoló orgánum is társult. Az olyan napi teendők, mint a légi kutató-mentő készenléti szolgálat Pápán és Szolnokon, a határhelyzettel kapcsolatos feladatok, a hazai és külföldi hadgyakorlatok, tanfolyamok, vagy akár egy rendkívüli helyzet, egy árvízi védekezés persze a törzsfőnök szemszögéből nézve sem valósíthatók meg csakis csapatmunkában.

A jó csapat kialakításához pedig Jankovics őrnagy határozott véleménye szerint ismerni kell a katonákat és nem csak a neveket kell tudni. Elengedhetetlen a családi háttér, a kisebb-nagyobb problémák ismerete, az „együtt élés" az állománnyal. A törzsfőnök kiemelte: ebben óriási segítséget nyújt számára vezénylőzászlósa, Barna Róbert törzszászlós, aki a zászlóalj altisztjeinek elöljárójaként nemcsak a parancsnok, hanem az ő munkáját is hatékonyan segíti.