Ahová kötődése van, ott máshogyan dolgozik az ember

A beszélgetés során az is kiderült, hogy több nemzedéknyi hadihajós mellett az alakulat parancsnokhelyettese, Bagi Szilárd őrnagy és a Hadihajós Alosztály parancsnoka, dr. Daruka Norbert százados egyikőjük keze alatt tanulta ki a hadihajózás mesterségét. Szilágyi Zsolt alezredes, az ezred parancsnoka több mint egy évtizeden át dolgozott együtt Sirankó Ferenc önkéntes műveleti tartalékos századossal. Többek között ezért is született meg az a parancsnoki elhatározás, hogy bevonják a komoly szakmai tapasztalatokkal rendelkező önkénteseket az ezred munkájába. Szilágyi Zsolt alezredes számára megtiszteltetés, hogy mindhárman éltek a lehetőséggel és a Hadihajós Alosztály katonáinak adják át tudásukat, segítve ezzel az újoncok szakmai felkészítését.

Az MH Hadikikötőben zajló tavaszi munkák idején ott töltött délelőttön bebizonyosodott, hogy az egykor aktív egyenruhások ma is kiválóan alkalmasak a szolgálatra. A beszélgetés résztvevői mindhárman évtizedek óta kötődnek a vízhez, a hajózáshoz, választott hivatásukhoz.

Az év fennmaradó időszakában sem tétlenkedik Miklós Tibor őrnagy, hajózással kapcsolatos oktatást végző szervezetnél oktatóként dolgozik. Ezt a szaktudást igen jól hasznosítja a tanfolyamok idején, hiszen a katonáknak általános hajózási ismereteket is el kell sajátítaniuk az elméletben és a gyakorlatban.

Sirankó Ferenc önkéntes műveleti tartalékos százados szintén az elsők között „tért vissza" a Magyar Honvédségbe. 1978 óta katona, az orosházi tiszthelyettesképző tanfolyam elvégzése után 1980-ban lépett be a mai hadikikötővel szemben, a Külső-váci út másik oldalán található Petőfi-laktanya kapuján. 2006. december 30-ig, nyugdíjba vonulásáig ugyanennél az alakulatnál szolgált, előbb az Önálló Hadihajós Dandárnál, később a Honvéd Folyami Flottillánál, 2001-től pedig a tűzszerész és hadihajós ezrednél. Ahogy fogalmaz: beleivott a szapolyba. (Megtudtuk, hogy ez egy hajós szólás, mondanivalója, hogy aki megszeret egy szakmát, az „megfertőzi", s arra teszi fel egész életét.)

Hadihajós katonai szolgálatát tiszthelyettesként aknamentesítő hajón kezdte, majd hajóparancsnok lett, a 2001-es újraalakulástól kezdve pedig a hadműveleten tevékenykedett, de akkor is a hadihajós alegység újraszervezése és az újoncok – mint például a jelenlegi alosztályparancsnok – kiképzése volt a feladata. Most is a kiképzésben segíti az aktív hadihajós katonák munkáját, tapasztalatokon nyugvó magabiztossággal jár-kel az akamentesítő hajók fedélzetén, fel- és lemászik, jeleket ad, kiált. Mindeközben jól érzi magát. A fiatalok pedig fegyelmezetten teszik a dolgukat, jó kezekben vannak. Sirankó Ferenc századost egyáltalán nem zavarja, hogy hajdani beosztottai a jelenlegi parancsnokai, hiszen ahogy mondja, ez a szakma nem a rendfokozatokról és a beosztásokról szól, hanem az emberi értékekről. Most is az a feladata, hogy a szakmai munka mellett emberileg is felkészítse fiatal kollégáit. Ahogy fogalmaz: ahová kötődése van, máshogyan dolgozik ott az ember. Ezt a szakmát csak szeretettel lehet csinálni, s ezt igyekszik átadni a következő nemzedéknek.

Tapasztalata szerint az újoncok egy-két nap alatt a felgyorsult és digitalizált világból képesek átlépni a hadihajózás felelősségteljes miliőjébe. Előbb volt hajóvezetői, mint gépjárművezetői vizsgája, éppen ezért az autóját is másképp, meggondoltabban, óvatosabban vezeti. Azt vallja, hajózni nem lehet ad hoc módon, csak úgy, ha van az ember fejében terv. Ha terv van, akkor van miből módosítani, ha mégsem úgy alakul, ahogy elképzeltük. Így, ha először megtanulják módszeresen, átgondoltan kezelni a hajót, és tudják, hogy egy lépést melyik három másik követ, akkor később a gyors manőverekből sem lehet túl nagy baleset.

Schalkhammer Tibor önkéntes műveleti tartalékos főtörzsőrmester a Balatoni Vízirendészetnél teljesített szolgálatot 1989-től 2008-ig. Az évek alatt nagyhajóvezetői képesítést szerzett, nyugdíjazását követően családi vállalkozás keretében hajózásüzemeltetési irodát nyitott. Három éve került a Magyar Honvédség rendszerébe, azóta minden évben oktatóként vesz részt a hadihajós alosztály tanfolyamain. Határozott véleménye, hogy az önkénteseknek leginkább akkor „veszik hasznát", ha szakmájukban dolgozhatnak és így segítséget nyújthatnak, tapasztalatokat adhatnak át.

Schalkhammer Tibor főtörzsőrmester megtalálta azt a közeget, ahol hasznosnak érzi magát. Civil munkájából szerzett tudását – ami főként a rendőrséggel, katasztrófavédelemmel való kapcsolattartást és hajózási jogi feladatok ellátását jelenti – át tudja ültetni a hadikikötőben végzett munkájába. Meggyőződése, hogy a hajókat kezelőkben erősíteni kell a felelősségérzetet és a jogtudatot. Érezniük kell, hogy amikor bármilyen hajót irányítanak, akkor az átlagosnál jóval nagyobb felelősség hárul rájuk. Az emberek, akik a parancsnokságuk alatt szolgálnak, az életüket bízták rájuk. Emellett nem „csak" a katonákra vonatkozó jogszabályok, hanem a hajózásra vonatkozó általános szabályok is kötik őket. Mindemellett igyekszik megszerettetni a hajózást és kialakítani a katonákban egyfajta tiszteletet a hadihajó iránt. Vallja: felelősség az is, ha egy evezős csónakba ül be az ember, s az is, ha kint, a nyílt vízen bajba jutott emberrel, emberekkel, hajókkal találkozik. Ugyanúgy segítséget kell nyújtania, mint például egy közúti balesetnél. Elmondása szerint a tanfolyamok végére megfigyelhető a katonák átalakulása: a gyors, alkalmanként meggondolatlan cselekvésekből finom, óvatos mozdulatok lesznek, hiszen meg kell tanulniuk, hogyan kell a leglehetetlenebb helyekre kikötni a hajóval.

Fotó: Dr. Daruka Norbert százados