Amerikai–szovjet randevú Kecskeméten

Szöveg: Hajagos Csaba | 2016. február 23. 7:07

A (katonai) repülés iránt érdeklődőknek szomorú hír volt a bejelentés a tavalyi év végén: a Magyar Honvédség megnövekedett feladatai miatt elmarad a 2016-os kecskeméti repülőnap. A százezrek érdeklődésére számot tartó rendezvényt pótolni ugyan nem tudjuk, de legalább nosztalgiázzunk egy kicsit.

A kecskeméti, mai nevén MH 59. Szentgyörgyi Dezső Repülőbázis első ízben 1990. augusztus 18–19-én adott otthont (mintegy a hidegháború korszakának lezárásaként) nyílt repülőnapnak, amely több szempontból is világszerte kiemelkedő eseménynek számított.

A katonai rendezvényt meghatározta az 1990. május 31. és június 3. között, Washingtonban megrendezett szovjet–amerikai csúcstalálkozó. Azon George H. W. Bush és Mihail Gorbacsov egy huszonnégy egyezményt tartalmazó megállapodást írt alá, amely – egyebek mellett – nyilvánossá tette a vegyi fegyverek gyártásának azonnali leállítását, az 5000 tonnán felüli készletek megsemmisítését, továbbá a stratégiai fegyverek csökkentését, valamint a kereskedelmi kapcsolatok könnyítését. Az egyezmények keretében Gorbacsov, a Szovjetunió nevében, vállalta a második világháborús amerikai szállításokért több mint 40 éven át fennálló 674 millió dolláros tartozás kiegyenlítését.

Amerikai pilóta magyar kisfiúval.

Magyarország szerepe eközben kiemelt fontosságúvá vált, hiszen 1990. június 7-én, a Varsói Szerződés tagállamai csúcsértekezletet tartottak Moszkvában, ahol együtt fogadták el a Kelet és a Nyugat között fennálló ideológiai ellenségkép meghaladottá válásáról szóló nyilatkozatot. A tagországok közül – Antall József miniszterelnök révén – egyedül Magyarország erősítette meg, hogy 1991 végéig kilép a Varsói Szerződésből. Tette ezt annak tudatában, hogy 1989 májusában megkezdődött az osztrák–magyar államhatáron húzódó műszaki határzár, a „vasfüggöny" lebontása, a Magyar Néphadseregben felszámolták a politikai és pártszervezeteket, majd október 23-án kikiáltották Magyarország új államformáját, a köztársaságot. 1990. január elsején életbe lépett a Gerecse-program, amely a haderőcsökkentésről intézkedett. Negyvenöt év után, 1990. március 12-én megkezdődött a szovjet csapatok kivonása hazánk területéről. Magyarország részéről egyértelmű volt a középutas nyugati nyitás, amelynek kiváló eszköze lett az 1990. augusztus 18–19-én Kecskeméten megrendezett „Nyitott repülőtér" program.

Az F–16-os műszerfalát néző szovjet tiszt arca mindent elárul.

Sági János alezredes (akkori parancsnok) és a kecskeméti alakulat különböző beosztású tisztjei hatékony diplomáciai és szakmai szervezőmunkájának eredményeként megközelítőleg 60 000 érdeklődő testközelből vehette szemügyre az 1980-as évek végén még szigorúan titkosnak nyilvánított harci helikoptereket, vadászgépeket; a légibázis kifutópályája mellett csodálhatta a végrehajtott kötelékrepüléseket, sőt sétarepülésre is lehetőség volt.

A megnyitott légibázis és a színes programok mellett a szervezők legnagyobb sikerét mégis az a diplomáciai eredmény jelentette, hogy sikerült egy időpontban, egy objektum területén bemutatni a szovjet MiG–29A Fulcrum és az amerikai F–16C Fighting Falcon típusú vadászrepülőgépeket. A „szuperhatalomközi" bemutató szervezésében Sági János alezredes nagy segítséget kapott az USA Katonai Légügyi Attaséhivatala révén Ruth Anderson ezredes asszonytól, aki már 1990. május elsején ígéretet tett az F–16-osok Kecskeméten történő bemutatására. A gépek az amerikai légierő Európában állomásozó alakulatainak (USAFE – United States Air Forces in Europe) 52. TFW (Tactical Fighter Wing) egységétől érkeztek; a magyar határon MiG–23 típusú gépekből álló kötelék fogadta és kísérte őket Kecskemétig. Az F–16-os vadászgépek a jellegzetes cápafogazással ellátott géporr-festéssel, két 1360 literes póttartállyal, két áttelepülő konténerrel és rakétamakettekkel voltak felszerelve, demonstrálva a gép hadi felszerelésének lehetőségeit. A szovjet fél részéről a Déli Hadseregcsoport vörös csillagos felségjelű MiG–29-esei a kiskunlacházai légibázisról érkeztek Kecskemétre.

A kecskeméti repülőnapról a MiG–23-asok sem hiányozhattak.

Sajnálatos módon az előre bejelentett nagy esemény, az F–16C és a MiG–29 légi bemutatója elmaradt; ezt akkor politikai indokokkal magyarázták. Ám a két egymás mellett kiállított vadászgép így is nagy látványosságot jelentett a látogatóknak, hiszen kordonok nélkül, közvetlenül a kiszolgáló zóna betonján nyílt lehetőség azok megtekintésére. Sőt, a gépek oldalához támasztott létráról még a pilótafülkébe is benézhettek az arra vállalkozók.

A sajtóhírek, illetve a személyes élménybeszámolók alapján is alátámasztható az amerikai küldöttség rendkívül közvetlen magatartása. Aki beszélte az angol nyelvet, még szót is válthatott az amerikai pilótával, Austin Cooperrel.

A felek nyitottságát igazolja az a jelenet is, amelyet a Petőfi Népe fotósa kapott lencsevégre. A képen Ruth Anderson ezredes éppen egy magyar tisztnek ad autogramot, nem éppen szokványos helyen, az F–16C áttelepülő konténerén.

Ruth Anderson ezredes autogramot ad.

A szervezők számos látványossággal és érdekességgel töltötték meg a két napot. A résztvevők tanúi lehettek a magyar katonai és polgári pilóták légi bemutatóinak, illetve ejtőernyős ugrásoknak is. A két nap során Fajth Tibor százados MiG–21MF típusú repülővel bemutatott műrepülése volt az egyik leglátványosabb elem. Az eseményen látható volt többek között a Po–2-es kétfedelű, valamint a ZLIN–726-os iskolagép is. A programból természetesen a sétarepülés sem maradhatott ki, ezt a két nap alatt a Kiskunfélegyházi Repülőklub An–2-es csapata koordinálta.

Sági János nyugállományú vezérőrnagy, az MH Légierő-parancsnokság volt parancsnoka – akkoriban alezredesként a kecskeméti alakulat parancsnoka – így emlékszik vissza a kezdeményezés hátterére:

– Még nem zárult le a hidegháború, a szovjetek még hazánkban állomásoztak, a fegyverzetcsökkentési folyamatokat szolgáló „Nyitott Égbolt" repülések viszont már elkezdődtek. A fegyverzetcsökkentési folyamat ellenőrzése csapatszinteken is zajlott, különösen a nagy potenciált képviselő repülőalakulatoknál; a katonadiplomaták is rendkívül aktívak voltak.

A Mi–24-esek is bemutatkoztak a nyílt napon.

Ezzel párhuzamosan itthon megnövekedett a „civil érdeklődés" a fegyveres testületek iránt. Mind a nemzetközi, mind a hazai változások lehetővé tették, hogy kilépjünk a misztikusnak tűnő tevékenységünkkel a nyilvánosság elé, s valamilyen nyilvános rendezvényen mutassuk be a feladatainkat, illetve azt a képességet, amivel rendelkeztünk. Ennek megfelelően 1990. május elsején kinyitottuk a kecskeméti repülőtér kapuját, és statikus bemutatóval fogadtuk az érdeklődőket. A közönség a repülőbázis egy jól körülhatárolt részén közel kerülhetett az addig csak a levegőben látott repülőgépekhez, beszélgethetett azokkal a katonákkal, akik ezeket repülték, javították, üzemeltették. A katonai felső vezetésnek egyébként sok dilemmát okozott, hogy a kezdeményezésünket támogassák-e? Végül zöld utat kaptunk, a siker pedig még merészebb ötletek megvalósítását tette lehetővé.

A taszári Szu–22-eseket is először láthatta a közönség testközelből.

A statikus bemutatón a Magyarországon szolgáló katonadiplomaták is megjelentek. Ruth Anderson ezredes, az USA katonai légügyi attaséja vetette fel, hogy egy hasonló eseményre – ha szerveznénk ilyet – megkísérli kijárni az USAFE egyik egységének részvételét. A szót tettek követték, ám a dolog mégsem volt annyira egyszerű. A Bács-Kiskun megyei civil sportrepülők „csicseregték el" az amerikaiaknak, hogy ha ígéretet tettek, akkor tegyenek további lépéseket a politikai és katonai vezetők meggyőzése érdekében. Hatalmas lendületet adtunk a kezdeményezésnek azzal, hogy meghívtuk a szovjet légierő Kiskunlacházán állomásozó MiG–29-eseit is. Nem volt sem politikai, sem katonai spekuláció a repülőnap mögött. Ugyanakkor az esetleges sikertelenség miatt a „fejvesztés" terhével is számolnom kellett, s ennek egyik volt katonai vezetőnk – a hivatalos ebéd kezdetekor – négyszemközt hangot is adott.

Az akkori idők legendás gépe, a MiG–21-es.

A bemutatón részt vett katonai repülőeszközök

Magyarország: MiG–23 Flogger (47. Pápa Harcászati Repülőezred), MiG–21bisz (31. Kapos Harcászati Repülőezred), Szu–22M3 Fitter (31. Kapos Harcászati Repülőezred), Mil Mi–24 Hind (87. Bakony Harcihelikopter-ezred), An–26 Curl (89. Szolnok Vegyes Szállítórepülő Dandár), Mil Mi–8 Hip (89. Szolnok Vegyes Szállítórepülő Dandár)

Szovjetunió: MiG–29A Fulcrum (14. Gárda-vadászezred)

Amerikai Egyesült Államok: F–16C Fighting Falcon (USAFE-Spangdahlem AFB)
(Forrás: Top Gun)