Az alföldi páncéloscsata története és szemtanúja
Szöveg: Tóth Andrea | 2014. november 3. 13:45Hét évtizeddel ezelőtt zajlott az alföldi páncéloscsata a Tiszántúl térségében. Az itt történt eseményekre emlékeztek a szakemberek az MH 5. Bocskai István Lövészdandár által szervezett konferencián a Kossuth laktanyában.
Hetven évvel ezelőtt, 1944 októberében a szovjetek célja az volt, hogy a tiszai átkelőhelyeket megszerezzék Debrecen-Szolnok-Nyíregyháza érintésével, továbbá be akarták keríteni a német Dél Hadsereg csoportot és az 1. magyar hadsereget. A német-magyar erők azonban igyekezték ezt megakadályozni, de a harc végül a szovjetek győzelmét hozta.
A konferencián katonai és civil előadók avatták be a hallgatóságot a csata titkaiba és részleteibe. Dr. Számvéber Norbert őrnagy, a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum Hadtörténeti Levéltárának vezetője beszélt a páncéloscsata kirobbanásának előzményeiről és fontosabb mozzanatairól. Őt követte Szabó J. János nyugállományú alezredes, aki az Árpád-vonalról és az onnan való visszavonulásról tartott előadást.
A találkozón Ispán Zoltán egykori levente is részt vett, aki tizenhat évesen átélte az alföldi páncéloscsata Nagyvárad-Debrecen közötti eseményeit. Az egykori levente visszaemlékezésében elmondta: „Az édesapám a Kárpátokban harcolt és amikor visszatért Nagyváradra, közölte velünk hogy menekülnünk kell. A családom a nagyszülőknél húzta meg magát, engem pedig behívtak leventének"- mondta.
A szemtanú elmesélte, hogy egy szakaszt szerveztek belőlük, a feladatuk az volt, hogy a fronton lőszert pakoljanak, lövészárkot ássanak és erősítsenek. 1944 októberében gyalogmenetben érkeztek Berettyóújfaluba, ahol a helyi laktanyában több nap után bőséggel kaptak ételt és végre ágyban aludhattak. A következő napokban folytatták a gyaloglást egészen Derecskéig, ahol fültanúja volt az alföldi páncéloscsata Debrecen körül zajlóeseményeinek. Minden „oldalról" hallotta a fegyverek ropogását és az ágyúk dörgését. 1944. december elején indult vissza szülővárosába, Nagyváradra, útközben, hogy „elüsse az időt" megszámolta a hátramaradt német-magyar, és a szovjet-román technikai eszközöket.
A nap zárása Pintér Zoltán, a Debreceni Egyetem PhD hallgatójának előadása volt, amely során a résztvevők megismerkedhettek a csata Karcag környéki harcaival.
Fotó: Csákvári Sándor
