Az egyik szemük sír, a másik nevet

„A szolnoki repülőmúzeum legalább annyira fontos a helyőrségnek, mint azoknak a katonai alakulatoknak, amelyek már hosszú évtizedek óta a városban települnek, és feladataik végrehajtása során mindent megtesznek a civil-katonai kapcsolatok erősítéséért" – mondta el a honvedelem.hu érdeklődésére Lamos Imre dandártábornok.

A helyőrség parancsnoka hozzátette: a tizennyolc éve, azaz 1994 óta a katonai repülőtér közvetlen szomszédságában működő repülőmúzeum egyike a legnagyobb látogatottsággal bíró szolnoki turisztikai látványosságoknak.

„Bár jól tudjuk, hogy a múzeumban nagyon sok, a repülés és a repüléstörténet iránt érdeklődő civil fordul meg, az is kétségtelen, hogy a kiállítóhely érzelmileg azoknak a katonáknak jelenti a legtöbbet, akik egykoron repültek az itt megtalálható típusokon, vagy éppen közreműködtek a merev- és forgószárnyasok kiszolgálásában" – emelte ki Lamos tábornok. A parancsnoktól megtudtuk azt is, hogy a múzeum „vendégkönyve" szerint nagyon sok katonacsalád, illetve nyugállományú tiszt, altiszt is megfordul minden évben a repüléstörténeti kiállítóhelyen.

A kiállítási területen megtalálható több mint ötven repülőeszköz tartalmazza azokat a repülőgép-, vadászgép- és helikoptertípusokat, amelyek az elmúlt évtizedekben rendszerben voltak a Magyar Néphadseregben, illetve a Magyar Honvédségben. Ezek mellett öt külföldi vadászgéptípust is megtekinthetnek Szolnokon az érdeklődők. Többségüket még Magyarország NATO-csatlakozása előtt, a békepartnerség időszakában sikerült beszerezni, leginkább cseréknek köszönhetően.

A gépek között több igazi különlegesség is található. Megtekinthető például az a MiG–21-es, amely mindössze 176 órát repült, ám ki kellett vonni a rendszerből, mivel az egyik leszálláskor nem nyílt ki a futóműve, és a pilóta „hasra szállt" vele. Ugyancsak a múzeumban állították ki azt a Mi–8-as helikoptert, amely az 1996-os pápalátogatáson a püspöki kart szállította. Az An–24-es szállító repülőgépnek pedig az az érdekessége, hogy utolsó útján az első magyar űrhajós, Farkas Bertalan repült vele. De látható még az az Il–28-as bombázó is – amelyhez soha nem volt egyetlen bomba vagy gépágyúlőszer sem –, amely sokáig a díszszemlék légi felvonulásának vezérgépe volt. A szolnokiak nagyon büszkék arra is, hogy a MiG-29-es kivételével a Magyar Honvédségben és a Magyar Néphadseregben egykoron rendszeresített összes MiG-típussal rendelkeznek.

Három igazi kuriózum is megtekinthető a repülőmúzeumban. Az egyik Kvasz András azon gépének másolata, amellyel 1911. november 26-án a szandai rét fölött is repült, s ami azért érdekes, mert ettől a felszállástól számítják a szolnoki repülés történetét. A másik a „Denevér", vagyis egy magyar tervezésű, pilóta nélküli repülő, amelyet a Haditechnikai Intézet ajánlott fel a múzeumnak. A harmadik kuriózum pedig egy Jak–11-es szovjet vadász- és kiképző repülőgép.

Lamos Imre dandártábornok szerint feltétlenül érdemes néhány szóval megemlíteni a múzeum különleges, második világháborús gyűjteményét is. A Magó Károly zászlós vezette roncskutatók az elmúlt években ugyanis számos, a háború során lezuhant gép roncsait tárták fel, és igyekeztek ezeket a lehető legjobban helyreállítani, kiállítani, a hazájukért hősi halát halt pilótákról méltó módon megemlékezni. Így kerültek Szolnokra például annak az Il–2-es szovjet csatarepülőgépnek a fő darabjai is, amelyet a roncskutatók néhány esztendővel ezelőtt emeltek ki a Balatonból, és azóta is ez a legjobb állapotban egészben maradt magyarországi világháborús repülőroncs.

A katonai légi eszközök mellett néhány egykori polgári utasszállítóval is büszkélkedhet a szolnoki repülőmúzeum. Az itt kiállított Tu–134-esnek például az az érdekessége, hogy a levegőben érkezett a Tisza-parti város katonai repülőterére, sőt a leszálláskor még a fékezőernyőjét is kinyitották. Igaz, nem azért, mert rövid lett volna a hatalmas, sugárhajtóműves utasszállítónak a szolnoki kifutópálya, hanem mert a személyzet a búcsúrepülésen szerette volna kipróbálni, hogy milyen az ernyővel megállni. A gép aktív szolgálata alatt ugyanis erre a vészmegállási lehetőségre soha nem volt szükség.

„Aki belép a kiállítóhelyre, azonnal megfogja annak hangulata" – tudtuk meg a dandártábornoktól, akinek természetesen megvannak a saját kedvencei is a kiállított repülőeszközök között.

„A Mi–4-es helikopter különösen közel áll a szívemhez, hiszen ez volt az a típus, amellyel még hallgató koromban, az egykori Szovjetunió területén az első repüléseimet, mondhatni «kezdeti forgószárny-próbálgatásaimat» megtettem. Sajnos a Magyar Néphadseregben nem volt sokáig hadrendben ez a típus. A másik kedvencem pedig a Csőrike 1. névre hallgató Mi–24-es harci helikopter, amelyet még Szentkirályszabadján festettünk át és kereszteltünk el" – mesélte Lamos tábornok.

A múzeum és a gyűjtemény eddig is folyamatosan fejlődött, a jövőben azonban ennek üteme vélhetően még jobban felgyorsul majd. A város ugyanis – a Nemzeti Fejlesztési Kormánybizottság regionális operatív programjának keretében – 2,1 milliárd forintos pályázatot nyert el arra, hogy a repüléstörténeti kiállítóhelyet jelenlegi helyéről, azaz a katonai repülőtér mellől az egykori Indóházhoz helyezze át. Az összegből a költöztetés mellett az eszközök felújítását is meg kell valósítani.

A helyőrségparancsnok szerint amióta kiderült, hogy Szolnok sikerrel pályázott a programra, és a magasabb szintű döntés is megszületett, a „katonák egyik szeme sír, a másik pedig nevet". Egyrészt örülnek, mert jól tudják, hogy a technikai eszközök gondozása és karbantartása nem kevés energiát és pénzt igényel, ám a jövőben erre meglesz az anyagi forrás. Ugyanakkor szomorúak, hiszen a múzeum, amely eddig „szinte szerves része volt a laktanyának", távolabb kerül tőlük.

„Biztos vagyok benne, hogy az eszközök méltó helyre kerülnek, és felújításukkal még tovább lehet növelni eszmei és gyakorlati értéküket" – mondta a helyőrségparancsnok, aki szerint a repülőmúzeum átköltöztetésével hozzá tudnak járulni Szolnok fejlődéséhez, és mindent megtesznek azért, hogy az a repülő-műszaki tudás, tapasztalat, ami az MH 86. Szolnok Helikopter Bázison megvan, megjelenjen a múzeumi munka során is. Például a gyűjtemény fenntartásában, bővítésében, felújításában.

A tábornok azzal is tisztában van, hogy lesznek olyan kiállított repülőeszközök, amelyek a legnagyobb igyekezet ellenére sem szállíthatók el jelenlegi helyükről. Elsősorban azokra a korábban polgári légi forgalomban közlekedő utasszállító repülőgépekre gondol, amelyek, szétszedése-összerakása sérülés nélkül nem biztos, hogy megoldható lesz.

„Bízom benne, hogy ezek az eszközök jelenlegi helyükön maradhatnak, és a pályázaton nyert pénzből lehetőség lesz a felújításukra is. Azaz a repüléstörténetben betöltött szerepükhöz méltó állapotba tudjuk őket hozni" – tette hozzá Lamos Imre dandártábornok.

A költözés azonban leghamarabb másfél-két év múlva valósulhat meg. A katonai és polgári légi járműveket addig is a már jól megszokott helyen, a katonai repülőtér mellett tekinthetik meg az érdeklődők. Érdemes ellátogatni tehát Szolnokra, már csak a hely különleges hangulata miatt is…

Fotó: Archív