Ugrás a tartalomhozUgrás a menüpontokhozUgrás a lábléchez

Az igazságot nem lehet leváltani

Szöveg: Bleszkán Szilárd |  2012. november 13. 4:41

Szétszakított családok és újrakezdett életek elevenednek meg azokon a pillanatfelvételeken, amelyek az 1956-os emigránsok életét tárják elénk. A fényképeket a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum november 12-én megnyílt időszaki kiállításán láthatjuk, amely „Kitaszítva, Befogadva” címmel dolgozza fel a forradalom és az emigráció történetét – szívbe markoló személyes sorsokon keresztül.

Egy édesanya a szovjet harckocsik Budapestre érkezésekor döntött úgy, hogy mindent hátrahagyva Nyugatra szökik. Angliában lelt új otthonra, míg gyermekét a nagymama Izraelbe menekítette. A Vöröskereszt kinyomozta, hol élnek az egymástól elszakadt család tagjai, és megszervezte a családegyesítést. Az anya két év kétségbeesett várakozást követően a manchesteri vasútállomáson várja, hogy magához szoríthassa hároméves gyermekét. A kisfiú azonban vöröskeresztes nővérébe kapaszkodva, kifejezéstelen arccal bámulja édesanyját, aki csokoládéval kínálja őt. A kisfiú nem fogja meg az asszony kezét. A kiállítás egy másik fényképe annak az Ohióban élő egykori szabadságharcosnak az örömét meséli el, aki zokogva öleli magához emigrációba kényszerülése óta nem látott kislányát 1962-ben, közel hat évvel a forradalom leverése után.

1595944542

A fotók által életre keltett történetekről Jakusch Gabriella, a HM HIM múzeumpedagógiai osztályának osztályvezetője, a kiállítás rendezője mesélt. Elmondta, hogy a fényképek többsége amerikai hírügynökségektől került Máday Norbert magángyűjtő tulajdonába, tehát a kiállítás egy valóban egyedülálló, hazánkban eddig nem látott válogatást tesz közkinccsé. Máday Norbert a fényképeken túl tárgyi emlékeket is gyűjtött, és maga ajánlotta fel gyűjteményét a kiállítás céljaira, amelyet a múzeum közgyűjteményéből vett tárgyakkal egészített ki.
„Azt hittem, ‘56 olyan közel van, hogy azt még nem kell gyűjteni, mert a múzeumban garmadával állnak az ötvenhatos tárgyak. Nem állnak" − válaszolta a magángyűjtő arra a kérdésünkre, miként alakult ki benne a vonzalom a téma és a forradalom idejéből származó tárgyak iránt. A hatalomnak az állt érdekében, hogy elpusztítsa ezeket az emlékeket. A túlélőknek, sokszor éppen az emigránsoknak köszönhető, hogy egyes tárgyak megmenekültek, őrzőiket ezért ugyanúgy tisztelet illeti, mint a barikádokon harcolókat.

„1956 utóélete azt is megmutatja, hogy az igazságot nem lehet leváltani" – ezt már Hende Csaba, Magyarország honvédelmi minisztere mondta a kiállítás megnyitóján, a kiállított tárgyak felbecsülhetetlen történeti értékére utalva. A miniszter úgy véli, a tárlatnak köszönhetően „egy újabb értékes részlet került a helyére történelmünkben."

1595944543

A kiállítás egy szeglete a forradalom napjaiban a melbourne-i olimpiára készülő sportolóinknak állít emléket, köztük az elődöntőben a szovjet válogatottal megmérkőző vízilabdázóknak, akik „vérfürdőben" győzték le az ellenfelet, és végül arannyal tértek haza az olimpiáról. A kiállítás megnyitóján egy másik sportág aranyérmese, a kardvívásban jeleskedő Pézsa Tibor képviselte a magyar sportot. Hazánk egyik legsikeresebb vívója Bujnovszky Istvánról, arról a huszár őrnagyról mesélt a honvedelem.hu-nak, akit első mestereként tart számon. A vívásban járatos egykori katonáról annak apropóján emlékezett meg, hogy a megnyitón – Pézsa Tibor nagy meglepetésére – Hende Csaba egy Bujnovszkyról készült fényképpel ajándékozta meg a sportolót.

Fotók: Krasznai-Nehrebeczky Mária