Az illegális aranyásók nyomában…

Szöveg: Takács Vivien | 2015. február 24. 7:24

2013 novemberében bemutattunk egy magyar fiút, aki a francia idegenlégióban szolgál. Azóta eltelt több mint egy év, és a fiatalember túl van egy francia guyanai misszión is. Most erről beszélgettünk vele.

Idén januárban fejeztetek be egy négy hónapig tartó missziót Dél-Amerikában, Francia Guyanán. Mi volt itt a feladatotok?

Hosszú ideje tart a harc az illegális aranybányászok ellen. Ők főként brazil vagy suriname-i nemzetiségűek, de francia területen, engedély nélkül ássák ki az aranyat. Ezt próbálja a francia hadsereg lelassítani, illetve meggátolni.

Gondolom, nem egyszerű feladat leleplezni egy illegális aranybányát. Mi történik egy rajtaütésen?

Miután lefoglaltunk egy bányát, az összes embert egy helyre visszük, ahol ellenőrizzük őket. Utána magukhoz vehetnek egy-két dolgot, majd mindenki megy, amerre szeretne. Ezt követően megsemmisítjük a bányát. Felgyújtunk mindent, amit ott találunk: televíziót, hűtőszekrényt, ruhákat, mindent. Azonban ez egy macska-egér harc, ahogy mi elmegyünk onnan, visszatérnek és újjáépítik a tábort.

És ők hogyan védekeznek a francia hadsereg ellen? Tanúsítanak ellenállást az aranyásók?

Persze. Amikor rajtaütünk egy illegális bányán, elkezdődik a „fogócska". Sokan elfutnak − náluk van az arany −, de a többségük már megszokta, hogy jönnek a katonák és ott maradnak. Tartanak ellenünk harci kutyát, és a bányák körül házilag készített fegyvereket helyeznek el. Ha a kis madzagot véletlenül valaki a lábával meghúzza, a fegyver eldurran. Rengeteg fegyvert is lefoglaltunk lőszerrel együtt.
Nem egyszerű a dzsungelben harcolni…

Hogyan készültetek fel erre az életformára?

Mielőtt még elindultunk, Franciaországban volt egy háromhetes felkészítésünk, ahol megismerhettük, hogyan fogunk élni a dzsungelben. Aztán mikor megérkeztünk Francia Guyanába, ott kaptunk még egy egyhetes képzést, ami alatt többek közt megtanultuk, hogyan kell megcsinálni az alvóhelyünket, mert ugye a dzsungelben tilos a földön alvás… A kiképzők mindig felhívták a figyelmünket a körülöttünk lévő veszélyekre.

Milyen veszélyekkel találkoztatok?

A kiképzők azt mondták, hogy a legveszélyesebbek magunkra nézve saját magunk vagyunk, mert nagyon sok dologra oda kell figyelnünk. Ezenkívül ott vannak a különféle állatok is. Igaz, hogy kaptunk három oltást, de egy szúnyogcsípéstől is sok betegséget el lehet kapni. Vagy említhetném a skorpiókat, a madárpókokat és a kígyókat, amiktől hemzseg a dzsungel. És persze nem hagyhatom ki a folyóban lakó anakondákat, piranhákat, kajmánokat, angolnákat, amiknek a társaságában kellett fürdenünk.

Hogy tudtad megszokni a dzsungeléletet?

Az elején nagyon furcsa volt, de miután már több éjszakát is kint töltöttünk, megszoktam. A szolgálat vége felé már játszadoztunk a skorpiókkal és a madárpókokkal.

Ez alatt a négy hónap alatt végig terepen voltatok? Vagy néha a „civilizáció" is elért titeket?

A misszió négy hónapos volt, de az első és az utolsó két-két hetet Francia Guyana fővárosában, Cayenne-ben töltöttük. Három hónapot voltunk úgymond terepen, ahol három- és hatnapos bevetéseink voltak az igazi dzsungelben. A köztes napokat egy előretolt helyőrségben, egy kis bázison töltöttük.

Hogy nézett ki egy napotok, amikor bevetésre indultatok?

Volt, amikor gyalog indultunk el, volt, amikor helikopterrel, járművel vagy éppen motorcsónakkal vittek minket egy darabig, de utána mindig a séta következett… A dzsungelben hajnalban keltünk, mert hamar sötétedett, és a nem túl hosszú napnak minden percét ki kellett használnunk. A szokásos reggeli borotválkozásokat megtiltották, mert bármilyen kis sérülés a bőrön elfertőződhetett. Így felkelés után gyors reggeli, majd összepakolás és indulás…

Kerültetek igazi veszélyhelyzetbe?

Szerencsére az én szakaszomban nem volt tűzharc. De volt példa arra, hogy a GPS nem működött, a rádió is megadta magát, mi pedig eltévedtünk. A térkép és az iránytű kevés a dzsungelhez, főleg olyan helyeken, ahol annyira sűrű a növényzet, hogy egymás mellett két ember nem veszi észre a másikat.

A misszió után kaptál három hét pihenőt, amit azzal töltöttél, hogy hazalátogattál Magyarországra. Mivel töltötted itthon az időt?

Ez a szabadság a pihenésről szólt, így minden percemet a családommal és a barátnőmmel töltöttem. Igaz, egy pillanat alatt eltelt, de életem legszebb három hete volt. Mindig jó hazatérni.

* * *

A magyar idegenlégiós 2013 végén letette a mesterlövészi vizsgáját, és azóta is ezt a pozíciót tölti be a hadseregben. Szerződése még két és fél évre köti őt a francia idegenlégióhoz.