Az utolsó dobás – a Magyar Honvéd magazin legfrissebb számából

A német katonai vezetés a brit haderő megsemmisítését célzó „Michael" és „Georgette" hadművelet balsikere után sem akarta kiengedni a kezéből a kezdeményezést. Ám a brit állások elleni újabb offenzíva ötletét elvetették, mert a szemben álló fél rendkívül gyorsan pótolta veszteségeit, melynek eredményeként az Amiens városa és a La Manche között húzódó frontszakaszt májusban–júniusban ismét megszilárdította. A németek mindazonáltal kitartottak eredeti stratégiai koncepciójuk mellett: Franciaország összeroppantásához előbb a kontinensen harcoló brit erőket kell elsöpörni. Mivel azonban teljesen kilátástalan volt a gyorsan helyreállított brit vonalak elleni közvetlen támadás, ezúttal a franciákat vették célba. A „Georgette" hadművelet tanulságát ugyanis abban látták, hogy a La Manche felé irányuló offenzívát megelőzően el kell csalni a francia csapatokat a Somme folyótól, illetve Flandriából. A feladat tehát egyértelmű volt: a franciák ellen indított elterelő hadművelettel kimozdítani az északon (Amiens-nél és Flandriában) állomásozó tartalékjaikat, így megteremteni a britek megsemmisítésének feltételeit.

A német vezérkar úgy vélte, a franciák nehezebben pótolhatják az emberveszteséget, ráadásul a „Michael" és a „Georgette" hadműveletek után a frontvonaluk is meghosszabbodott, hiszen annak északi végpontja az Oise folyótól a La Manche-hoz közelebb, egészen a Somme partján fekvő Amiens városához került. Az ellenfél lehetőségeit azonban tévesen ítélték meg, mert noha a védők valóban nem pótolhatták teljes mértékben saját erőkkel a veszteségeket, már számíthattak az Egyesült Államok haderejének támogatására (1918 májusában 700 000 amerikai katona volt a kontinensen). A német hadvezetés abban a meggyőződésben cselekedett, hogy a francia védelmet súlyos, sőt katasztrofális helyzetbe hozza akár egy kisebb méretű támadás is.

(További részletek a Magyar Honvéd magazin április 13-án, pénteken megjelent számában!)