Beszéltünk Kossuth Lajossal…

Egyikük másfél évtizede századosi rendfokozatban, az MH Szentgyörgyi Dezső Harcászati Repülőezred 1. hajózószázadának kiképző főtisztjeként vonult nyugállományba, s fia a másikuk, aki főtörzsőrmesterként az MH 59. Szentgyörgyi Dezső Repülőbázis Gripen-századának feladattervezői beosztásában szolgál. A honvedelem.hu velük beszélgetett.

„Nyugdíjba menetelem után a kecskeméti, jövőre épp 20 éves Kossuth Szövetségben igen megtisztelő feladattal, a Kossuth-nemzetség képviseletével, illetve tiszteletbeli alelnöki teendőivel bíztak meg. Különböző meghívásoknak teszek eleget, ebbe beletartoznak a megemlékezések, a koszorúzások éppúgy, mint a beszélgetések híres ősünkről" – mondta a nyugállományú százados.

„A kormányzó hatalmas szellemi örökséget hagyott ránk, amellyel igyekszünk együtt élni, amelynek igyekszünk megfelelni a családunkban, a munkánkban egyaránt. Nemzetpolitikai, függetlenségi törekvéseit, életművét itthon nem tudta maradéktalanul véghezvinni, ám tetteiről rendkívüli tisztelettel emlékezünk meg" – tett hitet Zemplén megye nagy szülöttjének érdemei mellett.

„A beszélgetések során gyakran mesélek a családi eredetünkről is. Arról, hogy Kossuth Lajosnak nincs élő egyenes ági leszármazottja. Mi tehát apai ágon, oldalági leszármazottak vagyunk. Dédnagyapám volt a kormányzó unokatestvére, s családfánk tanúsága szerint először IV. Béla király 1263-ban, majd másodjára Mátyás király 1479. június 15-én adott felmenőinknek nemesi címet" – adott évszázadokon átívelő rövid családtörténeti ismertetőt a légierőben egykor Pápán, Taszáron, Mezőkövesden és Szolnokon is szolgált kecskeméti kiképző főtiszt.

„Ahogy édesapám is mondta, e név örökségünk, tulajdonosának szellemi hagyatéka pedig a mi hétköznapjainknak is az iránymutatója. Nehéz ezzel a névvel együtt élni, miközben életünk az átlagemberek élete. Úgy érzem, velünk, híres ősünk leszármazottaival szemben mintha nagyobb lenne az elvárás, és meglepődnek az emberek, mikor megtudják, ugyanolyan hétköznapi gondjaink és örömeink vannak, mint nekik" – fogalmazott a kecskeméti repülőbázis Gripen-századának feladattervezője.

„Úgy tudom, apai ágon, levéltári iratokkal is igazoltan, 50–60 oldalági Kossuth leszármazott él a világon. Én a szolgálati helyemen is azt tapasztalom, hogy nevem csak a közösségünkbe érkező új kollégáknak érdekesség. A hétköznapokon, a lehető legtermészetesebb módon, nem az ősi név, hanem a teljesítmény, a helytállás számít. Viszont azt is érzem, hogy mindig egy kicsivel többet kell nyújtanom, s életemet olyan makulátlanul kell élnem, mint ahogyan azt a kormányzó tette" – fűzött ars poeticát életének mindennapjaihoz a főtörzsőrmester.

„Számomra mindig első volt a tisztes szolgálat sorkatonaként, az itteni, rádiótechnikai század parancsnoki gépkocsivezetőjeként, majd később, főállásban, tűzoltóraj-parancsnokként, szolgálatparancsnokként, s a főiskola elvégzése után, a repülőtéri típusváltás óta pedig a Gripen-századnál is. Akárcsak édesapám, én is nevünkhöz méltón igyekszem dolgozni és élni az életem. Most, hogy évforduló van, talán egy kicsit többször jut mindez az eszembe" – mondja végül ifj. Kossuth Lajos főtörzsőrmester.

Fotó: Archív