Égi harcálláspont – a Magyar Honvéd magazin legfrissebb számából

A légiirányító munkájának lényege, hogy a levegőben tartózkodó repülőgép-vezető számára képet fessen mindarról, ami a közvetlen környezetében zajlik. Mindenre rálátva, a lehető legmagasabb nézőpontból. Általában ez furcsa kettősség, hiszen az irányító fizikailag a földön (sőt, a veszprémi Sziklát tekintve alatta) tartózkodik. Kivéve, ha az irányító központ repül, mint a NATO AWACS-repülőgépei, amelyek jellegzetes, kör alakú radarberendezésükről könnyen felismerhetők.

Tanulmányai kezdetén Fekete Péter őrnagy repülőgépekkel szeretett volna foglalkozni, és ehhez az általános iskola után elvben két út vezetett. Az egyik a csepeli civil repülőgéptechnikus-képzés, a másik pedig a szolnoki katonai szakközépiskola. Végül az utóbbi lett a befutó, ahol időközben beleszeretett a vitorlázórepülésbe. A továbbtanulás előtti egészségügyi vizsgálat kimutatta: nem alkalmas repülőgép-vezetőnek. Ezt nehezen dolgozta fel, de aztán hamar kiderült: az irányításhoz megvan benne a kellő érzék, és ilyen módon mégiscsak a repülés közelében maradhat.

(További részletek a Magyar Honvéd magazin január16-án, pénteken megjelenő számában!)