Együtt, egymásért

Ötven önkéntes területvédelmi tartalékos fejezte be szeptember végén az alapkiképzést Jász-Nagykun-Szolnok megyében. A kilenc járásból érkezett újoncok az utolsó két modulban meghatározottakat a szolnoki helikopterbázison teljesítették. A jövőben felkészített tartalékos katonaként folytatják a katonai szolgálatukat. Részt vehetnek, és részt is fognak venni a Magyar Honvédség gyakorlatain, kiképzési foglalkozásain, valamint katasztrófavédelmi és díszelgő feladatok esetén is számítanak a segítségükre.

Az alapkiképzés követelményeit teljesítettek harmada hölgy volt. Az utolsó foglalkozások egyikén, a helyszínen végzett rögtönzött „közvélemény-kutatásunk" szerint valamennyien büszkék a kitartásukra, arra, hogy képesek voltak megfelelni az elvárásoknak. Egyikük Barta Györgyné önkéntes területvédelmi tartalékos főtörzsőrmester, aki közgazdász diplomával a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Kormányhivatal Kunhegyesi Járási Hivatal kormányablakának osztályvezetője. Egy nyolc- és egy tízéves kislány édesanyjaként vállalta a szolgálatot. Elmondása szerint családja, barátai, munkahelyi főnökei és kollégái valamennyien támogatták az elhatározását. Egyedül a férje jegyezte meg, hogy a távolléte kisebb-nagyobb csetepaték forrása is lehet majd: azokon a napokon, amikor a felesége kiképzésen vesz részt, az ő feladata lesz ugyanis befonni a lányok haját.

Utólag azonban kiderült, hogy a lányoknak a hajfonásnál sokkal nagyobb gondot jelent az, hogy kezdetben nem értették, mit vállalt az édesanyjuk. Azóta viszont, hogy meglátták egyenruhában, nagyon büszkék a család katona tagjára.

Bartáné főtörzsőrmester elárulta: tartalékos szolgálatra jelentkezésének egyik inspirálója a kíváncsiság volt. Ki akarta próbálni saját kitartását, akaraterejét. A pszichológiai fizikai és egészségügyi alkalmassági vizsgálatokra azonban mégis az „esélytelenek nyugalmával" várakozott, biztos volt ugyanis abban, hogy az elsők közt kapja majd meg a nem megfelelő minősítést. A fekvőtámaszoktól például kimondottan félt – gimis kora óta nem gyakorolta. Az eredményeket meglátva azonban már biztos volt abban, hogy képes lesz teljesíteni az alapkiképzés követelményeit is. A másik tényező, ami a szolgálatvállalásra ösztönözte, a hivatalban betöltött munkaköre volt. A kunhegyesi kormányablaknál ugyanis kérhetők és le is adhatók az önkéntes területvédelmi tartalékos szolgálat jelentkezési lapjai. Bartáné pedig úgy gondolta, egy-egy ilyen találkozás alkalmával a jelentkezők biztosan szívesen meghallgatnák egy „civil" tájékoztatóját a kiképzés folyamatáról, az elvárásokról, a járandóságokról és nem utolsósorban az átjárhatóságról a területvédelmi, a műveleti tartalékos és a szerződéses katonai szolgálat közt. Az esetleges kérdésekre viszont igazán hiteles választ a saját tapasztalatai alapján adhat.

Tapasztalatokban nem is volt hiány. Visszaemlékezései szerint az első kellemes meglepetés az volt számára, hogy a szakasz tagjai egyből befogadták. Senki nem volt kíváncsi az életkorára, nem csodálkoztak azon, hogy hölgy létére vállalta a szolgálatot, nem kérdezték a civil munkájáról sem. Gyorsan megtapasztalta, hogy egyenruhában mindenki egyenlő, a katonát csak a képességei, az akarata, pontos és precíz feladatteljesítése, kitartása alapján ítélik meg a társai. Amikor pedig valami nem akart sikerülni, a kiképzők segítségére mindig számíthatott. Mindenféle gúnyos megjegyzés nélkül addig gyakorolták közösen az adott mozzanatot, amíg meg nem felelt az elvárásoknak.

A harcászati és az alaki foglalkozások például kimondottan tettszettek Bartánénak. Elmondása szerint fantasztikus élmény volt részére az egyszerre mozgás, a zárt alakzat és annak a felelőssége, hogy egy hibás mozdulattal az egész szakasz megítélését bárki elronthatja. Ezek ismeretében a szentendrei eskütételt valószínűleg sosem fogja elfelejteni. Az éleslövészettől azonban kimondottan tartott – az ott elkövetett hibáknak nagyon súlyos következményei lehetnek. Rövidesen aztán kiderült, hogy a félelme alaptalannak bizonyult. A lövészet előtt ugyanis két napig csak a gépkarabéllyal foglalkoztak. A végén már akár csukott szemmel is képes lett volna összeszerelni a fegyverét, vaklőszerrel lőve pedig a lövés hangját is megszokta. Sokat gyakorolták a vezényszavakra történő teendőket is, így mikor éleslőszerrel a tárban indult el a vörös zászló vonalába, már egy csepp szorongást sem érzett.

Bartáné szakasza remek közösséget alkotott, s a kiképzés helyszínét is sikerült jól megválasztaniuk: egyik katonatársuk, a Horváth Hús Kft. tulajdonosának telephelyén zajlottak a gyakorlati foglalkozások. A főnök mellett a cégnek még három dolgozója vett részt a felkészítéseken – az ellátmányra sosem volt panasz.

A jelentkezéskor érzett bizonytalansághoz képest, az alapkiképzés lezárultával Bartáné főtörzsőrmester kimondottan sajnálja, hogy vége a felkészítésnek. „Számos olyan ismerettel gazdagodtam, amelyeknek nagy hasznát veszem majd a mindennapi életben. Diplomásként, közigazgatásban dolgozóként – jelenleg a következő diploma megszerzése a célom – számos képzésen, oktatáson vettem már részt, életem szerves részét képezi a tanulás. Ilyen jól felépített tananyaggal azonban, mint amilyen alapján a kiképzésünk a Magyar Honvédség kötelékében zajlott, korábban még sosem találkoztam. A modulok laikus számára is érthetőek, a kiképzők jól felkészült, segítőkész, elhivatott katonák, akik használható tudás továbbadására törekedtek. Zseniális struktúrában, az elméleti tananyagot mindig a gyakorlat követte, így készségszinten tudtuk elsajátítani az ismereteket. Korábban nem gondoltam, hogy a katonáknak ennyire szerteágazó képességekkel kell rendelkezniük. A kiképzés során olyan sokrétű tudást, jártasságot szereztem, hogy nem is tudok kiemelni közülük egyet sem. Nagyivánon nagyon jó csapat jött össze, barátságok szövődtek. A terepfoglalkozások hangulata, a rengeteg élmény igazi csapattá kovácsolt minket. A kezdeti félelmem, tétovaságom elszállt, közösen hajtottuk végre a feladatokat: kúsztunk, másztunk, távolságot mértünk, álcáztunk, harcászkodtunk. A kiképzők személyisége, barátsága, magas színvonalú tudása, tapasztalata felbecsülhetetlen értékű. Mindenki, akivel kapcsolatba kerültem az elmúlt időszakban – a személyi ügyekkel foglalkozó lányoktól kezdve a gépjárművezetőkön át a parancsnokainkig – példaértékű kedvességgel, figyelemmel és segítőkészséggel álltak hozzánk. Köszönöm, hogy része lehetek egy ilyen közösségnek!" – írta Kovács Imre alezredesnek, az MH Hadkiegészítő, Felkészítő és Kiképző Parancsnokság 3. régió területvédelmi parancsnokának és Szabó Zsolt őrnagynak, a Jász-Nagykun-Szolnok megyei előkészítő részleg részlegvezető-helyettesének címzett levelében Barta Györgyné önkéntes területvédelmi tartalékos főtörzsőrmester.

Fotó: a szerző felvételei és archív