Ember a vízben!

Szöveg: dr. Markovics Zita főhadnagy | 2017. április 20. 11:30

A Magyar Honvédség hadikikötőjétől a szekszárdi Duna-hídig még csak gyakorlás, visszafelé már vizsgáztatás folyt a Dunaújváros nevű AM–31-es aknamentesítő hajón. Az MH 1. Honvéd Tűzszerész és Hadihajós Ezred Hadihajós Alosztályának leendő hadihajósait ilyenkor, tavasszal teszik próbára a tapasztalt tisztek.

A háromnapos vonalhajózás nemcsak az újoncoktól kívánt teljes koncentrációt, a vizsgáztatóknak is résen kellett lenniük a feladatok végzése során. A részletekről dr. Daruka Norbert századost, az alosztály parancsnokát kérdeztük.

Milyen feladatok várnak ilyenkor a katonákra?

Az öbölből kihajózva, Tass felé haladva folyamfelderítést végzünk: megnézzük a lehetséges kikötőhelyeket, a mederviszonyokat. Felmérjük, hol vannak hajózási korlátozások, új táblák, szűkületek, kavicskotrások, elsüllyedt, félig elsüllyedt hajók, hol épít vagy bont új szigeteket a folyó. Egyébként ezek mindegyike tartogathat például robbanótesteket is. Az utolsó, őszi hajózás óta ezen a folyamszakaszon bekövetkezett minden változást naplózunk.

Ezek a feladatok mennyiben jelentenek újdonságot a hajó legénysége számára?

A kikötőben „szárazon" gyakoroltatjuk velük a legtöbb műveletet, de a vízen, élesben, életszerű körülmények között minden más megvilágításba kerül. A mostani állomány 90 százalékának ez volt az első kifutása. Őket odafelé tanítjuk, segítjük mindenben, ha van valami döccenő, megismételjük a mozzanatot, kijavítjuk a hibát. Meg kell ismerniük a gyakorlatban is, hogy mi a tevékenység rendje. Belemenve olyan részletekbe, hogy egy-egy riadógyakorlatnál hogyan kell a gépágyú mellé térdelni, a töltőkezelőnek mit kell kinyitni, visszazárni, pontosan hová kell állni, kinek kell jelenteni. Visszafelé viszont mindannyiukra próbatételek várnak, hiszen ez az út a fő- és másodbeosztásokat ellátók úgynevezett osztályba soroló vizsgáztatása.

Mi jelenti a legnagyobb kihívást a leendő hadihajósoknak?

Önmagában kihívás, hogy napokon keresztül folyamatosan hajón él az ember, adott esetben többen összezárva egy kabinban, ahol mindennek és mindenkinek megvan a pontos helye. Másként el sem lehetne férni. Emellett úgymond folyamatos a gépüzem, tehát éjjel-nappal állandó zajhatás mellett kell végezni a teendőket, így kell megtanulni pihenni, aludni is.

Sikerül?

Általában igen. Ez a csapat különösen rátermett, a harmadik nap végére az elvártnál magasabb szinten kovácsolódott össze, az éjszaki, meglepetésszerű riadógyakorlatokon is kiemelkedően jól teljesítettek.

Hogy képzeljünk el egy meglepetésszerű riadógyakorlatot?

Este kikötünk, nyolc óráig megszervezzük az éjszakai szolgálatokat, tíz órától takarodó. Amikor a gépházban és a hajó bejáratánál szolgálatban lévők kivételével mindenki elcsendesedett, elrendelünk egy riadót. Felmérjük, hogy két nap kimerítő hajózás után hogyan tudnak félálomból felkelni, milyen gyorsan öltöznek fel, milyen tempóban teszik tűzkésszé a fegyvereket, hogy mozognak egyáltalán a hajón. Ekkor szoktak kijönni olyan hibák, amelyek a mindennapi, rutinszerű tevékenység során, optimális látásviszonyok között, pihent állapotban nem. Ilyenkor nem lehet keresni a bakancsot, az övet igazgatni, hanem menni kell. A szükséges technikai eszközöket harckész állapotba kell hozni. Ha például „ember a vízben" riadó van, akkor akár csukott szemmel is tudniuk kell időben vízre helyezni a mentőcsónakot. Előzőleg már begyakorolták, hogy ki fogja a csónak farát, elejét, ki hozza a motort, ki az üzemanyagtartályt, ki száll be, hol kapaszkodik meg stb. Mindennek megvan a rendje, a cél az, hogy két, két és fél percen belül el tudjon indulni a mentőcsónak, hiszen az életben a mentésnek csak akkor van értelme, ha a lehető legrövidebb időn belül történik. A mostani hajózásunk alkalmával a kiképzést színesítette, hogy a gépüzemvezető rutinos kolléga mindenkivel gyakoroltatta a vízi életmentés mozzanatait. Azzal, hogy „eszméletét vesztett" embert kellett feljuttatniuk a hajóra, majd ott szakszerű ellátásban részesíteni, valóban életszerűvé vált a feladat.

A most vizsgázott kormányosa, Nagy Richárd őrvezető azt mondta, nem érte őket váratlanul egyik feladat sem, hiszen fizikailag és szakmailag is felkészültek voltak. Az összezártság sem okozott gondot, mert jó volt a csapat, szabadságélményt adott a táj látványa a hajóról. Ön mennyire elégedett az állományával?

Mindenki sikeresen és maradéktalanul végezte el az összes feladatot. De a hozzáállás, a felkészültség is kifogástalan volt. Ennek azért is örülök nagyon, mert a hadihajós állomány leterheltsége miatt a most levizsgázottak lesznek a főszereplői a közeljövőben ránk váró hazai és nemzetközi gyakorlatoknak.