Építési napló

Állok a laktanya hajdanvolt alakulóterének aprócska négyzetméterén. Körös-körül ódon, százéves falak. Előttem egy „újkori" szocreál étkezdetömb, ez uralja a központi helyet, itt tartották a néphadseregi idők egyik-másik étkeztetési módszertani bemutatóját. Ahol egykor a világégések híres-neves gyalogezredeinek bakái masíroztak, most történelmi időket idéző honvéd koronaőrök, palotaőrök, díszelgők és más válogatott legények vonulnak rendre. Odébb, a parancsnoki épület tőszomszédságában ünnepi várakozás, avatják a díszkertet, a főváros katonái alakulatuk névadójára a szobra előtt fejet hajtva emlékeznek. Az uzsoki hős a Nagy Háború utolsó éveiben épp akkor foglalta el a honvédelmi miniszteri bársonyszéket, amikor IV. Károly, Magyarország utolsó királya, magyar kérésnek eleget téve legfelsőbb elhatározásra jutott. „Engedélyezem, hogy a Budapesti Új Honvéd Gyalogsági Laktanya a «IV. Károly Honvéd Gyalogsági Laktanya» nevet viselje."

A császári katonai iroda irattárában őrzött, Bádenben, 1917. február 19-én keltezett irat tanúsága szerint a laktanyát a m. kir. honvédség 29. és 30. gyalogezredei részére építették 1913–1916 között – kommentálta a dokumentumot a Hadtörténeti Intézet és Múzeum Bécsi Levéltári Kirendeltségének főlevéltárosa, dr. Kiss Gábor százados. Csakhogy a bécsi Hadilevéltárban nem maradt fenn semmi más, például az építkezésről szóló irat.

(További részletek a Magyar Honvéd magazin június 14-én, pénteken megjelenő számában!)