Furkó Kálmán a „88-asoknál”

A nyugállományú ezredes több száz magyar katonafiatalt edzett egészen a ’90-es évek végéig a szolnoki laktanyában és a városi Kyokushin edzőtermében. Ennek is köszönhető az a mozgáskultúrában, fegyelemben és kitartásban szerzett tudásanyag, amely segítette a zászlóalj akkori tisztjeit és altisztjeit a kiképzői munkájában, a katonai szervezet harcászati kiképzésének megalapozásában, megteremtésében. A katonai szervezet kiképzési módszerei a fizikai felkészítésben és közelharcban a mai napig a „Furkó-féle" módszertani logikát és tapasztalatokat tartalmazzák, követik.

Az eltelt 15 év alatt az altiszti és tiszti generációk cserélődtek és a kiképzettség színvonal megtartása érdekében időről-időre szükséges a fiatal katonák ismereteinek frissítése. Ebbe a munkába kapcsolódott be Furkó Kálmán.
A nyugállományú ezredes által vezetett kiképzési órák alatt a fiatal parancsnoki állomány bepillantást nyert a legendás mester szigorú, követelménytámasztó és példamutató kiképzői stílusába. Abba az értékteremtő hangulatba, amelyet a mester alkalmazott aktív időszakában. Furkó ezredes megidézte egy-egy közelharc technika ok-okozati elsajátítási módszertanát, illetve tapasztalataival segítséget adott a fiatal lövész, ejtőernyős lövész és tüzér katonák katonai testnevelési kiképzéséhez.

Ahogyan közismert, a könnyűgyalogos (légi-szállítású) katona fizikai felkészítésének és a harc megvívásához szükséges személyiségjegyeinek kialakításához nélkülözhetetle eszköze a rendszeres pusztakezes és eszközös közelharc foglalkozás.
A néhány órás kiképzés során a rendszeresített egyéni fegyverzet és eszközök klasszikus alkalmazásait elevenítette fel a mester, természetesen partnerként kiválasztva a zászlóalj ejtőernyős lövész századának parancsnokát…

A fiatal százados megtapasztalta, hogy a nyugállományú ejtőernyős ezredes 66 évesen sem a levegőbe beszél…

Fotó: a szerző felvételei