Kapcsolatépítés Olaszországban

A történet akkor kezdődött, amikor prof. dr. Pintér Lajos, Verona tiszteletbeli főkonzulja, valamint dr. Orosz Zoltán altábornagy, a Honvéd Vezérkar főnökének helyettese pályázatot írtak ki honvédtiszt-jelöltek számára, amelynek témája 1956 volt. A honvédtiszt-jelöltek lelkesen elkészítették munkáikat, ám nem is sejtették, hogy a kutatómunkájuk honoráriuma életre szóló élmény lesz.

Hosszas szervezést és egyeztetést követően a Molnár Zsolt ezredes által vezetett delegáció útra kelt. A hét honvédtiszt-jelöltből, illetve egy főtisztből és tisztből álló küldöttséget elkísérte Koller József ezredes, az MH 86. Szolnok Helikopter Bázis parancsnokhelyettese is, akinek helyismerete, valamint nyelvtudása segítségére volt az utazóknak.

Az első állomás Torino volt, ahol az olasz tiszti továbbképző iskola kadétjai várták „katonatársaikat". A találkozó mindkét fél számára okozott meglepetést: hamar kiderült, hogy a kultúrák közötti különbségek a katonai felsőoktatás különbözőségeiben is megmutatkoznak.
A városnéző séta során látott épületek éppen úgy lenyűgözték a látogatókat, mint a világon is egyedülállónak számító Egyiptom Múzeum.

A következő megálló Solbiate Olona település volt, ahol az olasz haderő egyik támogatódandárjának laktanyája ad otthont a többnemzeti NATO Gyorstelepítésű Hadtest (NATO Rapid Deployable Corps) parancsnokságának. A parancsnokságon több magyar katona is szolgál, a küldöttségnek Gulyás Zoltán dandártábornok, törzsfőnökhelyettes tartott tájékoztatást a tizenöt ország alapította hadtest múltjáról, jelenéről, feladatáról és mindennapjairól.

A szombati napon hazai kötődésű történelemóra következett. Miután Veronában prof. dr. Pintér Lajos konzul is csatlakozott a delegációhoz, Pergine felé vették az irányt. Pergine az MH 86. Szolnok Helikopter Bázison szolgáló katonák számára ismerős település, hiszen itt nyugszik névadójuk, Ittebei Kiss József hadnagy. A csoport meglátogatta a hős sírját is.

Az út innen már Budapest irányába vezetett, a Karszt hegység lábánál fekvő Redipuglia településen keresztül, amely az első világháború olasz−osztrák−magyar frontjának legkeletebbi pontja volt. Itt található Európa egyik legnagyobb katonai emlékműve, évente több ezer zarándok célállomása. A hegyoldalban felépített, több emelet magasságban húzódó emlékmű 30 ezer katona végső nyughelye. A monumentális méretű lépcsősor egy hatalmas hadsereget szimbolizál, élén parancsnokkal, az emlékmű lábánál elhelyezett Aosta hercegének síremlékével. Legmagasabb pontján, a hegytetőn található egy kápolna a tetején három kereszttel, ahol az idelátogatók emlékezhetnek és tiszteleghetnek a hősi halottak előtt. Az emlékhely érdekessége, hogy az olasz fegyveres erők megemlékezését is itt tartják november 4-én.

Nagyon sok élménnyel lett gazdagabb az a hét honvédtiszt-jelölt − és természetesen kísérőik is −, akik részesei lehettek ennek az útnak. A tempó feszített volt, viszont a látvány, az érdekes kultúra és a gasztronómiai csodák felejthetetlen élményt nyújtottak a résztvevőknek.
A következő találkozó során talán mi mutathatjuk meg Budapest szépségeit a torinói kadétoknak!