Különdíjat hoztak el a nemzetközi versenyről a szolnoki hajózók

A HIP a MI−8, MI−17, MI−171 típusú közepes szállítóhelikopterek NATO-kódneve. A Helicopter Training Point (HTP) épülete az ostravai repülőtér szomszédságában található, és a versenyen részt vevőkkel, valamint a HTP oktatóival folytatott beszélgetések alapján elmondható: az ostravai az általunk is repült típus legkorszerűbb, leginkább valósághű, legsokoldalúbb szimulátora. Minden évszak, mindenféle időjárási jelenség, a poros, havas, korlátozott méretű területen történő fel- és leszállások, műszerrepülések és az elképzelhetőnél is több meghibásodás, illetve különleges eset szimulálható vele.

A szimulátor megalkotása orosz−cseh együttműködés eredménye. Bár az éles bevetés pótlására, helyettesítésére egyik hasonló berendezés sem képes, a helyes mozdulatok, ténykedések és ezek sorrendjének begyakorlására kifogástalanul alkalmas, a missziós feladatokra történő felkészülés során elengedhetetlen szükség van rá.

A megmérettetésen kilenc személyzet (öt cseh, három lengyel és egy magyar) vett részt. A rövid feladatismertető és sorszámhúzás után kezdődtek a „repülések": gépbe ülés, fejhallgató fel, biztonsági hevederek bekötve, hajtóművek indítása, „felszállás" előtti checklist, paraméterek rendben, „ready for departure".

Az első feladat: felszállás után tartsunk 348 fokos irányt és az előttünk lévő hegycsúcson található, korlátozott méretű leszállóhelyen, a levegőből határozzuk meg a pontos szélirányt. A széleltérítést mérő műszerünkön a felszállás után természetesen meghibásodást imitáltak, tehát az nem működött. A szélkör-módszert választottuk, a hegycsúcs fölött stopper indult. Két perccel később tartózkodási helyünket képzeletben összekötöttük a leszállóhellyel, és rádión jelentettem: „Wind is from one niner zero degrees". A kilenc csapatból csak mi határoztuk meg fokra pontosan a szélirányt, amiért különdíjjal jutalmaztak bennünket.

A második feladat: iskolakör, jobb hajtómű tűz, a tűz likvidálása és egyhajtóműves repülésre történő áttérés után szigorúan előírt paramétertartás mellett repülőgépszerű leszállás egy megadott pontra. Az oktatók értékelték a végrehajtás precizitását, és a földet érés pontjának távolságát mérték az általuk megadott ponttól.

A harmadik feladat: mindkét hajtómű leállása után leszállás egy korlátozott méretű, megadott leszállóhelyre. A kiszámítást úgy kellett végrehajtani, hogy leszállás után a lefékezett helikopter minél közelebb legyen a leszállóhely középpontjához. Az oktatók kiemelték, hogy ismét mi produkáltuk a legszebb siklóprofilt és a legpontosabb földet érést.

Összesítésben az ötödik helyen végeztünk, és elhoztuk a különdíjat egy rangos nemzetközi mezőnyben.

A csapat tagjai Bógyi Zsolt őrnagy, gépparancsnok, Frank Zoltán százados, másodpilóta, és Lőrincz Tamás zászlós, fedélzeti technikus voltak.